Skip to main content

K. Esztári Andrea

K. Esztári Andrea, Krasztev Péter: „Ha lenne egy újság…”


Ezekkel a mondatokkal indult 1989 júniusában a Nappali Ház című irodalmi és művészeti folyóirat.

K. Esztári Andrea, Krasztev Péter: Buksz a borotvaélen, avagy megbosszulja-e magát a minőség

Beszélgetés Klaniczay Gáborral és Szörényi Lászlóval, a Buksz szerkesztőivel


Beszélő: Hogyan juthat manapság eszébe valakinek, hogy egy biztosan veszteséges vállalkozásba, könyvszemle kiadásába kezdjen?

Klaniczay Gábor: Az ötlet 1989 elején született, de már négy-öt éve felmerült az igény egy olyan lapra, ahol tudományos viták folynak. A legfőbb akadályt akkor a cenzúra jelentette. Hosszú éveken át arra pazaroltuk az energiánkat, hogy létrehozzunk egy fedőszervezetet, mert akkoriban csak kiadói szervek adhattak ki lapot. Mire sikerült, addigra elhárultak az akadályok a lapalapítás elől.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon