Mi is a hanukka? – ez a kérdés a Talmudban található, s egy olyan korból való, amikor az ünnep tartalma és jelentősége már-már feledésbe ment. Nem véletlenül, hiszen a hanukka a Makkabeus-felkelés, egy (a történelemben oly ritka) győztes szabadságharc emléknapja. Márpedig a Talmud bölcsei jórészt a római, illetve a perzsa elnyomás igájában éltek, amikor nemigen lehetett beszélni az újra áhított szabadságról és függetlenségről. Ezért inkább az ünnep vallási jelentőségét hangsúlyozták.
Válaszképpen a Talmud egy történetet mesél el. Amikor a Makkabeusok visszaszerezték (felszabadították) Jeruzsálemet, megtisztították a feldúlt szentélyt az idegen áldozatok nyomaitól, hogy újra felavassák. (A hanukka szó felavatást jelent.) Az öröklámpás (a menóra) meggyújtásához azonban megszentelt olajra lett volna szükség. Végül – az egyik sarokban egy napra való olajat találtak, amely azonban (csodák csodája) nyolc napig égett, ameddig új szentelt olajat lehetett sajtolni.
A történet persze nemcsak az olajról szól: a fény csodája a szabadság és a függetlenség szeretetéről mesél. Egy cseppnyi olaj, egy maroknyi nép képes felülkerekedni a hatalmas túlerőn, ha van hite és lelki ereje. És ez az igazi csoda: a szabadság és a hit fénye gyakorta elhalványul, ám szinte minden nemzedékben (amikor már-már kihunyni látszik) újra fellobban, és friss erőt ad az elcsüggedt népnek.
Hadd mondjak el jómagam is egy apró történetet a „sötét” középkorból. Mainz városában egyszer a helybeli püspök halála miatt elrendelték, hogy egy álló hétig ne égjen – a gyász jeléül – semmilyen fény a házakban és a templomokban. A gyászhét idejére esett történetesen a hanukka ünnepe. Kérdés volt, hogyan lehet ünnepelni a hanukkai mécses, az apró lángok meggyújtása nélkül. A zsidók ellenségei pedig azt gondolták: ha a zsinagógában meggyújtanák a lámpást, majd feljelentik őket, ha pedig nem, kárörömmel nézik végig a zsidók szomorúságát.
Elérkezett az izgalommal várt ünnep este. A hívők kétségbeesve ültek a sötét templom padsoraiban, míg ellenségeik már odakint várakoztak, mi fog történni. A rabbi ekkor magához szólította a gyerekeket. Mesélt nekik a Makkabeusok hőstetteiről, Juda Makkabi harcairól és az olajkorsó csodájáról. A kicsinyek fellelkesedtek, szemeik csillogni kezdtek. A rabbi így szólt: Nézzetek gyermekeitek szemébe, s ezekre az apró fényekre mondjátok el az ünnepi áldást! A zsidók a sötétben énekelni kezdtek, s ellenségeik odakint nem értették: a fény csodája miként világít még a legmélyebb sötétben is.
- Beszélő [6]