Nemrégiben a háborús veteránok szövetségének egy rendezvényén voltam: a balti flotta nevezetes pilótájának emlékére tartották, akinek számos érdeme közül az egyik Königsberg bombázása volt. Senkit sem felejtünk el címmel kellett volna egy cikket írnom.
Nem tudtam megírni.
Akárhogy is győzködtem magam, egyre csak az járt a fejemben, hogy a pilóta Königsberget bombázta. Az én városomat…
Vandálok gyermekei vagyunk. Azoknak a gyermekei, akik a ’60-as években szétverték a porosz királyok palotáját, és felépítették a helyén városunk szégyenét, a húszemeletes Szovjetek Házát. A mi apáink törölték el a föld színéről a német temetőt, és hozták létre helyén a Gagarin pihenő- és kultúrparkot.
Vandálok vagyunk magunk is, szüleink méltó gyermekei. A mi nemzedékünk bűne, hogy a Teuton rend magiszterjeinek kőbe vésett neve mellett falfirkák éktelenkednek.
Vandálok szülei vagyunk, mert mást nem tudunk tanítani gyermekeinknek. De ha valamilyen csoda folytán nálunk jobbakká válnak, akkor teljes joggal köpnek majd arcunkba.
Kalinyingrád katonai város. A városban és környékén 600 ezer polgári lakos él, és mindenkire – öregeket és gyermekeket beleértve – egy-egy géppuskás jut.
Gyakran nézegetem a Szovjetunió térképét, és nem tudok szabadulni a nyomasztó gondolattól: megfelelő a földrajzi fekvés, nagy a kísértés. Becsukom a szemem, és városomat a balti államok fölé emelt vasökölként látom. Reszkessetek, balti sógorok, rátok zuhan ez az ököl, és szertefröccsen a vér, húscafatok röpködnek a lánctalpak alól, megremeg a föld a kalinyingrádi katonák csizmáitól!
Aztán kinyitom a szemem – hová is gondolok. Körös-körül minden nyugodt. Békésen őrködik a legnyugatibb garnizon, gúlába rakva várnak a kalasnyikovok.
…Azt mondják, 1946-ban még inni lehetett a várost átszelő Pregolja folyóból; ma már a puszta kipárolgástól 1 km-es körzetben megbetegszenek a gyerekek.
Ez a városom. Elárasztotta a vér és a szenny. A kis német utcák szovjet szotyolával vannak teleköpködve. Úgy próbál a romok közül magához térni, mintha csak tegnap ért volna véget a háború.
(Kalinyingrád–Königsberg)
(Hegedűs Judit fordítása)
- Külföld [6]