A világ egyik legismertebb amerikai antropológusa, Clifford Geertz valószínűleg nem értené, miért nevezi a Beszélő 1991/1. száma etnográfusnak, amikor ő, szűkebb tudományterületét tekintve, szimbolista antropológiával foglalkozó tudós. Ez a terminológiai tévedés rávilágít arra a fogalmi zavarra és széles körű tájékozatlanságra, amely a néprajz és antropológia kérdéskörében nálunk uralkodik.
Nem csoda. Az Idegen szavak szótára még 1983-ban is egyetlen definícióját adja az antropológiának (embertan, az ember természeti adottságaival, szervezeti felépítésével és származásával foglalkozó tudomány). A Néprajzi Lexikon (1. köt. 104. old.) szerint Magyarországon az antropológia a biológiai tudományok közé tartozik, s csak utal az alkalmazott, a gazdasági, a kulturális és a szociális antropológiára.
Az etnográfiáról (Néprajzi Lex. 1. köt. 743. old.) megtudhatjuk, hogy a néprajz nemzetközileg elismert és használt elnevezése, és a világ nagy részén (mindjárt látni fogjuk, Magyarország nem tartozik a világ nagy részébe) az etnográfiát az etnológiai kutatások részének – mai megfogalmazásában a terepmunkáról készült leíró jelentésnek – tekintik. (…)
Ugyan az etnológia szócikkben néhány oldallal odébb világosan megfogalmazódik, hogy az egyetemes emberi kultúra összehasonlító vizsgálatát értik rajta, s hogy angol területeken szinonimaként használják a kulturális és szociális antropológiával, a fogalmak e jelentéstartalmakkal nem kerültek át a köztudatba.
Az etnográfia (néprajz, népleírás) és az etnológia, kulturális antropológia viszonya Magyarországon és a világ nagy részében nem ugyanazt jelenti. Így sajnos az is érthető, hogyan lesz Geertzből etnográfus.
A kulturális antropológia (Néprajzi Lex. 3. köt. 347. old.) szócikk meghatározása szerint (ami a legjobb a nyomtatásban eddig megjelent magyar definíciók közül, beleértve a legújabb Akadémiai Kislexikont is) ez a tudomány a kultúra fejlődésének és terjedésének, az ember és a kultúra viszonyának törvényszerűségeit kutatja. Elméletileg kutatási tárgyát alkotja minden kultúra, minden embercsoport, integrálja az etnográfiát, és az antropológia egyik ága. Egészítsük ki ezt azzal, hogy a kutatások középpontjában álló kultúrán az antropológusok az embercsoportokra jellemző tanult és közös viselkedésformák összességét értik.
Ma Magyarországon az antropológia mint önálló tudományág nem létezik, bár szerencsére vannak kiváló magyar antropológusok (Boglár Lajos, Ecsedy Csaba, Sárkány Mihály, Borsányi László, Kunt Ernő, Niedermüller Péter, Vargyas Gábor, Hoter Tamás, hogy csak néhány példát említsünk, s ne feledkezzünk el az elhunyt Bodrogi Tiborról sem). Az intézményesített fordított viszony jegyében a Kulturális Antropológiai Munkabizottság az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának keretén és költségvetésén belül működik, saját folyóirata nincs. Antropológiai könyvkiadás nincs. A tavaly indult kulturális antropológusképzés egyelőre az egyetlen és nagyon vékony repedés a falon. Kérdés, hogy ez a repedés – figyelembe véve a társadalmi-politikai közgondolkodás irányait – mennyire lesz tágítható a jövőben.
Mindenesetre szeretnénk a világ nagy részéhez tartozni.
Nem adjuk fel.
Hivatkozott cikkek
- Visszabeszélő [7]