Nem is oly rég még dicséretre méltó bátorságot láttunk abban, hogy a román hadügyminiszter kész volt a legnagyobb etnikai konfliktusok idején is találkozni magyar kollégájával. S hogy nemrég családjával egyetemben Magyarország vendége lehetett, az csak fokozta csodálatunkat. Így aztán igyekeztünk különösebb jelentőséget nem tulajdonítani annak, hogy a román kormány időközben sorozatosan engedni kényszerült a legkülönbözőbb nacionalista kísértéseknek.
Mindez persze nem akadályozhatja meg, hogy bizonyos kérdésekre – a magunk módján – választ keressünk. Például arra, hogy – a Für Lajosnak baráti jobbját nyújtó, bal kezével pedig Orbán Viktor buksiját simogató – Stanculescu tábornok, hadügyminiszter – vajon milyen indokok alapján is minősíti a bukaresti parlament előtt a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget szélsőséges szervezetnek, a Vatra Romaneasca amolyan méltó párjának?
Hasonlóan furcsa talány továbbá az is, hogy vajon mi késztette Gheorghe Stefan román oktatási és tudományügyi minisztert arra, hogy igazán meglepő készséggel legyen társszerzője az igen ésszerűnek tűnő új, a múlt héten parafált magyar–román kulturális egyezménynek? Hiszen ugyanez a Gheorghe Stefan nem is oly rég még feltétlen szimpátiájáról igyekezett biztosítani a Marosvásárhelyről Bukarestbe szalasztott, buzgón magyarellenes Vatra-bizottságot. Igaz, a miniszter álláspontjáról némileg többet is megtudhattunk a Kossuth rádiónak adott interjúja révén. A jelzett interjúban ugyanis a Vatra és az RMDSZ soviniszta vetélkedéseként írta le a bukaresti egykori magyar iskola – a volt Ady-, ma 33-as számú líceum – körüli botrányt. Elbeszéléséből enyhén szólva az derült ki, hogy két hasonszőrű szervezet verte el a port a gyermekeken, bár a magyarok mintha egy kissé túl is játszották volna szerepüket, arra törekedvén, hogy román kollégáikat a kapukon kívülre rekesszék.
Az utóbbi időben a román kormányzat politikai célkitűzései egyértelműen arra irányulnak, hogy olyan köztes hatalomként tüntessék fel magukat, amely a román (Vatra) és a magyar (RMDSZ) szélsőségekkel egyaránt szemben áll, s ezalól csak az a bizottsági jelentés kivétel, amelyet a parlamentnek tettek az 1990-es márciusi marosvásárhelyi pogromról.
Hogy az RMDSZ mennyire nem „olyan”, amilyennek Bukarestben minősítik, azt persze mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy reális társadalomátalakító programja Romániában jelenleg kizárólag e kisebbségi pártnak van. Mind a demokratikus irányba történő rendszerváltás, mind pedig az oly sokat emlegetett piacgazdaságra való áttérés realisztikus eszméjével úgyszólván csak az RMDSZ programjaiban találkozhatunk.
Mellesleg képmutatás lenne úgy tennünk, mintha a román kormány „két pogány közti” sirámainak logikáját nem értenénk. Bukarestben a jelek szerint már döntöttek arról, hogy az egyébként is oly kényelmetlen Vatrától rövid úton megszabadulnak. Ezzel párhuzamos sorsot gondolnak most szabni az RMDSZ-nek is, amelynek a kirekesztése a politikai életből pontosan egyezik valamennyi nacionalista irányzat célkitűzésével; mondhatni össznépi programnak számít. Kiválóan tükröződik ez a román alkotmánytervezetben is, mely tiltani óhajtja az etnikai alapon szerveződő pártok működését.
A román kormány persze kerülni próbálja a részrehajlás látszatát. Minthogy egyfelől arra törekszik, hogy az RMDSZ-t otthon lehetetlenné tegye, ezért aztán pótolni iparkodik a magyar kapcsolatokat ott, ahol azok kevésbé veszélyesek a számára; alkalmas messzeségben: Magyarországon. Így okkal számíthatunk arra, hogy még egy ideig születgetni fognak különböző szintű, és igen józan magyar–román megállapodások. (Olyanok, mint amilyenek 1989 decemberében Horn Gyulát ejtették ámulatba, vagy amilyen a már említett új kulturális megállapodás is.) A magyar fél hálája pedig – nem kétséges – osztatlan lesz, miként az emberi és kisebbségi jogokat illető figyelme – remélik Bukarestben – egyre megosztottabb. S miközben Románia elfoglalja helyét az Európa Tanácsban, otthon, Bukarestben csöndben már el is nyerik méltó büntetésüket azok a szervezetek, amelyek túl komolyan merészelték venni a demokrácia megvalósulásának romániai esélyeit. Főképp az RMDSZ.
- Külföld [6]