Szilágyi József a halált választotta.
Nem jött vissza hozzánk abba a valamibe, abba a majdnem-életbe, abba a kvázi-szabadságba.
A halált választotta.
Javorniczky István dokumentumkötete debreceni egyetemi éveitől kíséri végig Szilágyi sorsát. (Fegyház kommunista szervezkedésért; szabadulás: 1944-ben. Rendőrfőkapitány a felszabadulás után Debrecenben, házassága, súlyos betegségei. Országos rendőrfőkapitány, 1948-tól a KEB tagja. Kijelentései Rajk letartóztatásakor – kidobják a pártközpontból. Egyre alacsonyabb pozíciókban. KEB-megrovásban részesül. Felszólalás Rajk-ügyben. Kizárják a pártból. Esti egyetemen gépészmérnöknek készül. 1956 októberében újra aktivizálódik. Október 28-tól Nagy Imre titkára. November 4-től Nagy Imréékkel együtt a jugoszláv követségen. Romániába viszik őket. Elhurcolják: 1957. március 27-én. A családja nem látja többé. Perbe fogják a „Nagy Imre és társai elleni bűnügyben”. Halálra ítélik. 1958. április 24-én végrehajtják az ítéletet.)
A Szilágyi-portré a dokumentumok és visszaemlékezések sokszínű fényében mozaikképként rajzolódik ki előttünk. Javorniczky Szilágyi lányával, Júliával, Szilágyi feleségével, Ellával, barátaival, Vásárhelyi Miklóssal, Hardi Róberttel, Széll Jenővel folytatott beszélgetéseiből, valamint – elsősorban – Szilágyi, a „Nagy Imre és társai elleni bűnügyben” született vizsgálati dossziéjának anyagából – napi jelentések, tárgyalási jegyzőkönyvek, határozatok, végzés, ítélet – áll össze a kötet. Javorniczky az idézőjelbe tett, tehát nyilvánvalóan változatlan formában, dokumentumszerű hitelességgel szerepeltetett visszaemlékezéseket és a bírósági valamint egyéb dokumentumokat néhány mondattal köti át, ott, ahol szükséges. A könyvben szerzőként csak ezekkel a többnyire hely-, helyzet-, valamint időmegjelölésekre vonatkozó megjegyzésekkel van jelen, azaz háttérben marad, s teljesen átengedi a teret a dokumentumoknak, visszaemlékezéseknek – mindössze szerkesztői szerepet vállal. E színvonalas szerkesztői munka nyomán formálódik a Szilágyi-portré. És mire felviszi a portréra az utolsó vonásokat, úgy érezzük, tudjuk a választ a könyvnek, s ennek az életútnak az egyik legnagyobb kérdésére:
Vajon miért választotta a halált dr. Szilágyi József.
Pontosabban: miért csak a halált választhatta?
„Igazi Jókai-figura volt” – mondja róla barátja, Hardi Róbert. Olvasom a visszaemlékezéseket, meghatódva, könnyezve s kiröhögve magam – rabul ejt ez a hatalmas egyéniség. Mintegy józan védekezésképpen hívom elő a kételyeket. Mert kihez is mérjem? Mert van, akkor még volt ilyen? Csak látszat-védekezés. Rég megadtam magam. Akkor hát igen, „igazi Jókai-figura”.
A Rákosi-korszak megmérettetése egy Jókai-hőssel. És a Jókai-figura jövendőmondása. Szilágyi megjövendölte a Kádár-korszakot. Biztos ítéletet mondott róla választott halálával.
Egy korszak, egy portré, s egy új korszak előrevetülő árnyai. Egy per anatómiája. Változat koncepciós perre.
És egy iker-portré. A lányáé. Egy személyiség kialakulása a kérdés vonzásában:
Miért választotta a halált Szilágyi József, miért csak a halált választhatta?
Egy Jókai-hős 1991-ben, egy könyv lapjain.
Nem tudom elűzni magamtól a mindvégig kísértő, felettébb történelmietlen kérdést.
Hogyan érezné magát itt, ma, közöttünk?
- Kultúra [6]