Az első világháború előtt a kurdok egy része nomadizáló zárványokban élt a haldokló oszmán birodalom keleti, délkeleti és Irán északi részein, más része földműveléssel, béreskedéssel kereste a kenyerét. Vallási tekintetben – lakóhelyüktől függően – megoszlottak és természetesen ma is megoszlanak az iszlám szunnita és síita ágazata között. Az egykoron nagyon is befolyásos kurd nomád katonai nemesség már rég elvesztette történelmi funkcióit, írástudó kurd polgárság, értelmiség gyakorlatilag nem létezett. Az indoeurópai nyelvcsalád újiráni csoportjához tartozó (a perzsával, az afgánnal, a beluddzsal rokon) kurd nyelv írásbeliséggel nem rendelkezett, és meg ma is alig rendelkezik. Kurd nyelvű kiadványok, kézikönyvek, szótárak, grammatikák alig egy évtizede jelennek meg rendszeresen, de most sem Kurdisztánban, hanem a németországi kurd emigráció körében, a bonni Kurd Intézet jóvoltából.
A képzelet Kurdisztánjai
Az első világháborúban a kurdok az ifjútörök kormány mellett álltak. Iránban a dzsengeli partizánmozgalom keretében harcoltak az angolbarát sah kormánya és az orosz csapatok ellen. Törökországban pedig az iszlám szolidaritás alapján belekeveredtek a század első nagy népirtásába.
Az örményi–kurd viszony mindig is az örményi török viszonnyal párhuzamosan alakult. A török és kurd nomád törzsek együtt tarolták le Timur Lenk visszavonulása után Örményországot a XV. században, együtt verték szét a fejlett transzkaukázusi városi kultúrát, előlük futott szét a nagyvilágba az örmény emigráció első nagy hulláma. A kurdok (legalábbis az örmény emigránsszervezetek szerint) átlagon felüli buzgalommal vettek részt a hatszázezer örmény munkaszolgálatos lemészárlásában, örmény lányok és asszonyok keresztre feszítésében és más hasonló jeles akciókban. Az örmény és a kurd emigráció mind a mai napig élesen szemben áll egymással, és heves nyilatkozatháborúkat vív egymással. Ezen már csak azért sem csodálkozhatunk, mert az emigráns álmok Örményországa és az emigráns álmok Kurdisztánja nagy területeken (a Van-tó vidékén) átfedi egymást.
1920. augusztus 10-én az utolsó török szultánnal aláíratták a sèvres-i békeszerződést, amely olyan bőkezűen osztott a török területekből az összes jelentkezőnek, hogy a törököknek jóformán semmi sem maradt. A nagy osztozkodásban a kurdoknak is jutott egy rész Délkelet-Anatóliából az önálló kurd állam megalapítása céljából. Ekkor azonban jött Kemal pasa forradalma, és félresöpörte a sèvres-i szerződést a szultánnal és az ifjútörökökkel együtt. A végleges békeszerződés, amelyet 1923-ban írtak alá Lausanne-ban, már nemcsak Kurdisztánról nem tud, de a kurdokról sem.
Több kisebb felkelés után 1937-ben kitört a nagy kurd felkelés, amelyet csak 1938 augusztusára sikerült elfojtani három hadtest bevetésével. Utána: leszámolás, mészárlás, menekülés.
1932-ben Irak függetlenné vált. 1936 őszén az ottani kurdok fegyvert fogtak az általános hadkötelezettség bevezetése ellen. A felkelés kiszélesedik, átterjed a hadseregre, megdöntik a kormányt. Néhány hónappal később egy államcsínnyel visszaállítják a felkelés előtti állapotokat, a felkelés résztvevői után hajtóvadászat indul: leszámolás, mészárlás, menekülés.
1945-ben a Kurdisztáni, illetve az Azerbajdzsáni Demokrata Párt vezetésével megindult a harc Iránban iráni Kurdisztán és iráni Azerbajdzsán autonómiájáért a perzsa állam keretein belül. A jelen lévő szovjet csapatok nyomatékos szimpátiájának köszönhetően 1945 decemberében iráni Kurdisztánban autonóm kormány alakult. 1946 közepén a szovjet csapatokat kivonják Iránból, decemberben az iráni hadsereg alakulatai bevonulnak az autonóm területekre, és rendet csinálnak. Megindulnak a büntetőexpedíciók: leszámolás, mészárlás, menekülés.
A közöny körei
A kurdügy a közöny körében kering – sokadmagával. A Nyugatot soha nem érdekelte, hogy ki mit művel a kurdokkal, mint ahogy háttérbe szorultak most is, amikor az Irak-ellenes koalíció összeállt. A kurdok folyamatosan „éles helyzetben” vannak, és enyhén szólva kétes hírű szervezetekkel és politikai erőkkel működnek együtt. A Kurdisztáni Demokrata Pártnak például kitűnő kapcsolatai vannak a PFSZ-szel és a Polisarióval. A törökországi kurd ellenzék és a szélsőbal ellenzék között a hetvenes években szorosabb együttműködés jött létre. Az egyetlen párt Törökországban, amely elismeri a kurd etnikum létezését, a Török Munkáspárt. Az iraki–iráni háború idején az iráni kurd fegyveresek iraki támogatással, az irakiak pedig iráni támogatással hadakoztak kormányuk csapataival. A Nyugat természetesen zavart és kelletlen, ha védelemre szoruló emberi és polgári jogok ilyen baljós kapcsolatrendszer szövedékében kerülnek elé. Ebben az esetben a Nyugat nyilván a passzivitás lehetőségeit keresi – és ezzel a hibás kör bezárul.
Törökországban már régóta eltörökösítették valamennyi kurd személynevet, a tartományok és a települések neveit, a hivatalos török térképekről maga Kurdisztán is eltűnt.
Ez már akkor is így volt, amikor Kenan Evren tábornok 1980 szeptemberében puccsal átvette a hatalmat, és bevezette a rendkívüli állapotot. Kurdisztánban akkor már hosszú évek óta, gyakorlatilag az 1971–1973-as katonai diktatúra óta folyamatosan a hadsereg uralkodott. A kurd emigránsok szerint a hetvenes években még a (NATO kötelékébe tartozó) török légierő is bombázott kurd falvakat. 1979 áprilisában tömeges letartóztatások kezdődtek török Kurdisztán legnagyobb városában, Dijarbakirban és környékén. Állítólag tizenegyezer embert tartóztattak le, és nyolcezret állítottak bíróság elé. A puccs után körülbelül ötszáz ember tűnt el nyomtalanul Dijarbakir vilajetben.
1982-ben Evren tábornok alkotmányt adott a Török Köztársaságnak. Ennek az alkotmánynak a 42. §-a szó szerint megtiltja a nem török anyanyelvű oktatást. A 26. és a 28. § törvényesen betiltható nyelvekről beszél.
1983-ban törvényt alkotnak a nem török nyelvek használatáról. Ennek 2. §-a szerint: „Gondolatok kifejezése, terjesztése és publikálása bármely nyelven, a Törökország által elismert államok első számú hivatalos nyelveinek kivételével, tilos.”
A 3. §: „A török állampolgárok anyanyelve a török. Bármiféle arra irányuló törekvés, hogy más nyelvet anyanyelvként használjanak vagy terjesszenek, tilos. Utcai rendezvényeken, összejöveteleken a közrend biztosításával megbízott szerv legmagasabb rangú állami tisztviselőjének engedélye nélkül nem török nyelvű feliratok, transzparensek, plakátok, táblák vagy más hasonló tárgyak, hanglemezek, hang- és videokazetták s bárminemű írásos anyagok használata és terjesztése tilos.”
Ezeket a bűncselekményeket a törvény 4. §-a súlyos pénzbüntetés mellett hat hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.
Miután egy rendes állam nem szegheti meg a saját törvényeit, az 1985 októberében tartott legutóbbi népszámlálás alkalmával nem is érdeklődtek az anyanyelv után. Csupán azt kérdezték meg az állampolgároktól, hogy milyen idegen nyelvet ismernek. Ezek között lehetett az angollal és a franciával egy sorban bevallani a kurdot is, bár a török sajtó egy része tiltakozott egy nem létező nép nem létező nyelvének regisztrálása ellen. Az 1985-ös népszámlálás óta mindenesetre tudjuk, hogy a törökországi népesség 7%-át adják, és több mint három és fél millióan vannak a bátor kurdok. Hogy hányan vannak a kevésbé bátrak, azt senki sem tudja pontosan. Egyes becslések szerint nyolcmillió kurd él Törökországban, a bonni Kurd Intézet szerint pedig tizenkétmillió. Mellékeljük a Kurd Intézet 1987-es becsléseit a kurd népesség lakóhelyi megoszlásáról, hozzátéve, hogy igazán megbízható adatok nincsenek.
A Kurd Intézet szerint félmillió kurd él Németországban. Mások szerint csak 300000, a vendégmunkásokkal foglalkozó állami intézmények szerint egy sem. A kurd vendégmunkásokat az útlevelük szerint igazítják el, török vagy arab nyelvű tájékoztatófüzetet kapnak.
A kurdok veszedelme ott kezdődik, ahol az államok háborúsága véget ér. Törökországban a lausanne-i békeszerződés aláírása után törtek ki az első kurdellenes pogromok. Iránban a szovjet csapatok kivonulása után rendeztek kiadós vérfürdőt. Irak és Irán háborúja után kisebb-nagyobb kurd települések egész sorát irtották ki vegyi fegyverekkel. És most ismét véget ért egy háború…
Hivatkozott cikkek
- Külföld [7]