Most már teljesen egyértelmű, hogy a horvátországi szerb terrorcsoportokat kívülről, Szerbiából irányítják. Nemcsak a horvát belügyminisztérium állítja azt, de így vélekedik a szerbiai liberális ellenzék szinte minden eddig megszólaltatott képviselője.
Ivan Djurics, aki a liberálisok elnökjelöltjeként indult a decemberi választáson, egyenesen kijelentette: a szálak Milosevicshez vezetnek. Hétfő esti tévéinterjújában Mirko Kovac, a magyar olvasók által is ismert és kedvelt szerb ellenzéki író (néhány hónappal ezelőtt éppen annak a Seseljnek az emberei verték be a fejét, akik ma terrortevékenységet folytatnak Horvátországban) kijelentette: a jelenlegi polgárháborús állapotokért a legnagyobb felelősség azokat terheli, akik először felvetették a belső határok megváltoztatásának ötletét. Ez egyértelmű utalás a szerb hatalmi körökre, de érthetnek belőle a szerb nacionalista ellenzék politikusai is, annál is inkább, mert a szlavóniai eseményekben ók sem kivétel nélkül ártatlanok. Milan Paroski, a Szerb Megújhodási Mozgalommal koalícióra lépett Szerb Néppárt parlamenti képviselője biztosan nem, hiszen a Borovo Selo-i véres csütörtököt megelőzően a „Szerbia határain kívül élő szerbek” miniszterével és a fasisztoid csoportokat irányító Vojislav Seseljjel többször megfordult Szlavóniában. A szerb ellenzék egyébként már a parlamenti választások előtt agent provocateurnek minősítette Seseljt.
De szemtanúk meg nem erősített hírei szerint már több mint egy éve rendszeres gyakorlatokat tartottak a Fruska Gorában, a Mirko Jovic vezette Szerb Nemzeti Megújhodás Stara Pazova-i (Szerémség) fegyveresei is. A Borovo Selo-i szerb áldozatok egyike szintén pazovai. E félkatonai szervezetek tevékenysége ellen az államhatalmi szervek eddig nyilvánosan egyetlenegyszer sem léptek fel.
Hétfőn este Kadiljovic szövetségi hadügyminiszter ultimátummal felérő figyelmeztetést küldött a szövetségi államelnökségnek. A hadügyminisztérium értékelése szerint a jugoszláv társadalom a polgárháború fázisába jutott, a nemzetek közötti összetűzések meggátolása a hadsereg részéről eddig nem bizonyult hatékonynak, ezért fokozott harci készültséget rendeltek el és mozgósították a „megfelelő egységeket”.
Minderre azután került sor, hogy a feldühödött horvát nacionalista tömeg Splitben meglincselt egy macedón származású kiskatonát. Szkopjéban a tiltakozó sokaság a macedón fiatalok visszahívását követelte a szövetségi hadseregből.
Horvátországban a helyzet a korábbihoz képest átmenetileg javult. Politikai elemzők megjegyzik, hogy a hadsereg álláspontja továbbra sem világos. Feltűnő, hogy eddig többnyire akkor lépett közbe, amikor a szerb szabadcsapatokat kellett kihúzni a csávából, s nem nyújtott segítséget a horvát rendőrségnek, mi több, az egyik katonai páncélos Borovo Selónál tüzet nyitott a rendőrség páncélautójára. Mások viszont úgy vélik, hogy a Jugoszláv Néphadsereg még mindig a stabilitás tényezője, és fellépését esetről esetre kell értékelni, mert feltűnő az összhangtalanság, s ennek egyik oka valószínűleg az, hogy a vélemények megoszlanak a Milosevicset támogató és az őt ellenző tábornokok között.
(Vajdaság)
- Külföld [6]