A kelet-közép-európai helyzetet a termelés, az életszínvonal, az életkörülmények zuhanásszerű romlása jellemzi. Az egykori NDK területén a termelő struktúrák 80 százaléka eltűnt, értékét vesztette. A Világbank elemzése szerint Cseh–Szlovákia, Lengyelország és Magyarország legfeljebb 1996-ra állíthatja helyre az 1989-es életszínvonalat, Bulgáriában, Romániában és Jugoszláviában erre csak a következő évezredben van remény. No a munkanélküliség. Mindezt súlyosbítja a nacionalizmus, a rasszizmus, a Jugoszláviában kialakult polgárháborús helyzet, a fenyegető menekültáradat.
Wolfgang Roth, a Bundestag SPD-frakciójának helyettes vezetője – a Kohl-kormányt bírálva – úgy vélte: az Európai Közösség nem vette idejében tudomásul, hogy 1989 őszén Európa új arcot öltött, és máig sem igazodott teljes mértékben az új helyzethez. A kelet-európai fejlesztési politikát finanszírozó új banknak Varsóban, Prágában vagy Budapesten volna a természetes székhelye –ehelyett Londonban nyílt meg. Nagyvonalú, új Marshall-tervre volna szükség, mondta W. Roth – a vállalkozás felelősségét és terheit gyengéden az amerikaiakra hárítva.
Egy dombról egy hegyre nem lehet völgymenet nélkül feljutni – fejtegette plasztikus képekkel ékesített, nagy hatású előadásában Richard Portes, a londoni Gazdaságpolitikai Kutatóközpont igazgatója. A KGST-piac összeomlása, az energia megnövekedett ára, az adósságteher mind csak részoka a válságnak; a lényeg a gazdasági rendszer összeomlása. A nemzetközi szervezetek – így a Nemzetközi Valutaalap – azonban nem vonták le ebből a szükséges következtetéseket. Persze nem várható a bankoktól, hogy erőltessék a csődtörvényt. A kelet-európai állomány csökkentése ügyében mindenesetre kezdeményező lépésekre volna szükség.
Európának vállalnia kell az aszimmetrikus kereskedelmi kapcsolatok terhét – érvelt többek között egybehangzó módon Svend Auken, a Dán Szociáldemokrata Párt elnöke. Le kell építeni a vámsorompót a keleti áruk előtt, beleértve a mezőgazdasági termékeket, a textilárut, a szenet és az acélt. Ugyanakkor meg kell engedni, hogy a partnerországok csak fokozatosan építsék le a maguk védővámjait. Ezek a kereskedelmi könnyítések nem kevésbé fontosak, mint a beruházások támogatása. A közvetlen gazdaságpolitikai intézkedések mellett azonban „pszichikai” támogatásra is szükség van. Ezért igen fontos, hogy a térség országai, mindenekelőtt Magyarország, Cseh–Szlovákia és Lengyelország, világosan láthassák az Európai Közösséghez való csatlakozás ütemtervét és feltételeit. Ehhez Auken még hozzáfűzte: ki kell dolgozni a kelet-európai beruházók magatartási kódexét, ahhoz hasonlóan, ahogy az ENSZ gazdasági szervezetei kidolgozták a harmadik világban működő nyugati cégek „illemszabályait”. Az efféle kódex, amely természetesen nem kötelező érvényű, hasznos kalauz ahhoz, hogy az érintett országokban megkülönböztessék a jóhiszemű beruházókat a szerencselovagoktól.
Auken szerint lehetővé kell tenni, hogy a volt szocialista országok maguk válasszák meg az integráció területeit és formáit, azaz mintegy à la carte válogassanak az európai étlapról. E nézete összefügg azzal, hogy a dán szociáldemokrata a jövendő Európát laza konföderációnak képzeli, amelyen belül konszenzusos alapon fejlődik ki az együttműködés a különböző területeken. Karel Van Miert, az Európai Közösség Koordináló Bizottságának tagja határozottan ellentmondott ennek az „à la carte” teóriának. A teljes jogú tagság azt jelenti, hogy az adott ország elfogadja a Közösség szabályait, és mind gazdaságilag, mind társadalmilag képes rá, hogy meg is tartsa őket. A javasolt szemelgetés az alkalmazkodási területek között a kormányközi diplomácia szintjére süllyesztené le a Közösség belső kapcsolatait, holott a Közösség olyan rendszer, amelyben a tagállamok alárendelik a maguk állami érdekeit a közös európai érdeknek. A rendszernek a valutaunió mellett elválaszthatatlan része a közös biztonságpolitika.
Keletről a tanácskozás három legmagasabb rangú vendége Pavel Rychetsky csehszlovák szövetségi miniszterelnök-helyettes, Zofia Kuratowska, a lengyel szenátus elnökhelyettese és Todor Valcsev, a bolgár nemzeti bank elnöke volt.
Magyar részről Bauer Tamás a privatizáció akadályairól beszélt, Vitányi Iván pedig a kelet–nyugati párbeszéd szemantikai nehézségeiről. A konferencia a magyar kormány számára is tanulságokkal szolgálhat. Törekvéseinkhez – a vámkorlátok aszimmetrikus lebontása, beruházástámogatás, az Európai Közösséghez való csatlakozás ütemtervének pontosabb meghatározása – a külügyi kormányzat politikai támogatást remélhet a szociáldemokrata pártoktól is. Ennek érdekében azonban egyrészt fel kellene adnia ideológia természetű félszegségét e pártokkal szemben, másrészt igényelnie kellene olyan hazai pártok részvételét az aktív külpolitikában, amelyek jó vagy javuló kapcsolatban állnak a nyugati szociáldemokráciáival.
* Friedrich Ebert (1871–1925) Németország első szociáldemokrata államelnöke. Eredeti foglalkozása nyergesmester volt.
- Külföld [6]