Skip to main content

A nyergesmester unokái között

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A kelet-közép-európai helyzetet a termelés, az életszínvonal, az életkörülmények zuhanásszerű romlása jellemzi. Az egykori NDK területén a termelő struktúrák 80 százaléka eltűnt, értékét vesztette. A Világbank elemzése szerint Cseh–Szlovákia, Lengyelország és Magyarország legfeljebb 1996-ra állíthatja helyre az 1989-es életszínvonalat, Bulgáriában, Romániában és Jugoszláviában erre csak a következő évezredben van remény. No a munkanélküliség. Mindezt súlyosbítja a nacionalizmus, a rasszizmus, a Jugoszláviában kialakult polgárháborús helyzet, a fenyegető menekültáradat.

Wolfgang Roth, a Bundestag SPD-frakciójának helyettes vezetője – a Kohl-kormányt bírálva – úgy vélte: az Európai Közösség nem vette idejében tudomásul, hogy 1989 őszén Európa új arcot öltött, és máig sem igazodott teljes mértékben az új helyzethez. A kelet-európai fejlesztési politikát finanszírozó új banknak Varsóban, Prágában vagy Budapesten volna a természetes székhelye –ehelyett Londonban nyílt meg. Nagyvonalú, új Marshall-tervre volna szükség, mondta W. Roth – a vállalkozás felelősségét és terheit gyengéden az amerikaiakra hárítva.

Egy dombról egy hegyre nem lehet völgymenet nélkül feljutni – fejtegette plasztikus képekkel ékesített, nagy hatású előadásában Richard Portes, a londoni Gazdaságpolitikai Kutatóközpont igazgatója. A KGST-piac összeomlása, az energia megnövekedett ára, az adósságteher mind csak részoka a válságnak; a lényeg a gazdasági rendszer összeomlása. A nemzetközi szervezetek – így a Nemzetközi Valutaalap – azonban nem vonták le ebből a szükséges következtetéseket. Persze nem várható a bankoktól, hogy erőltessék a csődtörvényt. A kelet-európai állomány csökkentése ügyében mindenesetre kezdeményező lépésekre volna szükség.

Európának vállalnia kell az aszimmetrikus kereskedelmi kapcsolatok terhét – érvelt többek között egybehangzó módon Svend Auken, a Dán Szociáldemokrata Párt elnöke. Le kell építeni a vámsorompót a keleti áruk előtt, beleértve a mezőgazdasági termékeket, a textilárut, a szenet és az acélt. Ugyanakkor meg kell engedni, hogy a partnerországok csak fokozatosan építsék le a maguk védővámjait. Ezek a kereskedelmi könnyítések nem kevésbé fontosak, mint a beruházások támogatása. A közvetlen gazdaságpolitikai intézkedések mellett azonban „pszichikai” támogatásra is szükség van. Ezért igen fontos, hogy a térség országai, mindenekelőtt Magyarország, Cseh–Szlovákia és Lengyelország, világosan láthassák az Európai Közösséghez való csatlakozás ütemtervét és feltételeit. Ehhez Auken még hozzáfűzte: ki kell dolgozni a kelet-európai beruházók magatartási kódexét, ahhoz hasonlóan, ahogy az ENSZ gazdasági szervezetei kidolgozták a harmadik világban működő nyugati cégek „illemszabályait”. Az efféle kódex, amely természetesen nem kötelező érvényű, hasznos kalauz ahhoz, hogy az érintett országokban megkülönböztessék a jóhiszemű beruházókat a szerencselovagoktól.

Auken szerint lehetővé kell tenni, hogy a volt szocialista országok maguk válasszák meg az integráció területeit és formáit, azaz mintegy à la carte válogassanak az európai étlapról. E nézete összefügg azzal, hogy a dán szociáldemokrata a jövendő Európát laza konföderációnak képzeli, amelyen belül konszenzusos alapon fejlődik ki az együttműködés a különböző területeken. Karel Van Miert, az Európai Közösség Koordináló Bizottságának tagja határozottan ellentmondott ennek az „à la carte” teóriának. A teljes jogú tagság azt jelenti, hogy az adott ország elfogadja a Közösség szabályait, és mind gazdaságilag, mind társadalmilag képes rá, hogy meg is tartsa őket. A javasolt szemelgetés az alkalmazkodási területek között a kormányközi diplomácia szintjére süllyesztené le a Közösség belső kapcsolatait, holott a Közösség olyan rendszer, amelyben a tagállamok alárendelik a maguk állami érdekeit a közös európai érdeknek. A rendszernek a valutaunió mellett elválaszthatatlan része a közös biztonságpolitika.

Keletről a tanácskozás három legmagasabb rangú vendége Pavel Rychetsky csehszlovák szövetségi miniszterelnök-helyettes, Zofia Kuratowska, a lengyel szenátus elnökhelyettese és Todor Valcsev, a bolgár nemzeti bank elnöke volt.

Magyar részről Bauer Tamás a privatizáció akadályairól beszélt, Vitányi Iván pedig a kelet–nyugati párbeszéd szemantikai nehézségeiről. A konferencia a magyar kormány számára is tanulságokkal szolgálhat. Törekvéseinkhez – a vámkorlátok aszimmetrikus lebontása, beruházástámogatás, az Európai Közösséghez való csatlakozás ütemtervének pontosabb meghatározása – a külügyi kormányzat politikai támogatást remélhet a szociáldemokrata pártoktól is. Ennek érdekében azonban egyrészt fel kellene adnia ideológia természetű félszegségét e pártokkal szemben, másrészt igényelnie kellene olyan hazai pártok részvételét az aktív külpolitikában, amelyek jó vagy javuló kapcsolatban állnak a nyugati szociáldemokráciáival.

* Friedrich Ebert (1871–1925) Németország első szociáldemokrata államelnöke. Eredeti foglalkozása nyergesmester volt.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon