Beszélő: Mikor járt Ön Magyarországon, és mikor foglalkozott a magyar gazdasággal?
Portes: Először 1965 nyarán, másodjára ugyanez év decemberében jártam Magyarországon. Ekkor kitiltottak az országból azzal az indokkal, hogy tudományos munkámmal az ország számára nemkívánatos tevékenységet folytatok. Pedig én nem csináltam mást, mint különböző emberekkel beszélgettem a gazdasági reformokról. Akkoriban ezt nem nézték jó szemmel. Csak 1978-ban utazhattam újra az Önök országába.
Beszélő: Mint közgazdász, látta előre a mai változásokat?
P.: Nem, erre a nyílt kérdésre csak egyszerű nemmel válaszolhatok.
Beszélő: S azt, hogy ezek a gazdaságok össze fognak omlani?
P.: Nem számíthattam akkorára, mint amekkora végül is bekövetkezett. Vegyük például Lengyelországot, ahol a gazdaság igazi összeomlása a reformok bevezetése után következett be. Fontos tényező volt ugyan a Szovjetunióval való kereskedelem összeomlása is, de nem a legfontosabb. Való igaz, hogy a gazdaság talpra állítását szerte Kelet-Európában megnehezíti, hogy a szovjet gazdaság egyre jobban széthullik, de a problémák nagy részét maga az átmenet okozta.
Beszelő: Kelet-Európa fő kérdése a stabilizáció, ennek egyik feltétele az adósságválság kezelése. Magyarországon a kormány, a Magyar Nemzeti Bank és az ellenzéki pártok egyetértenek abban, hogy el kell kerülni az átütemezést vagy adósságenyhítést. Több magyar és külföldi közgazdász megkérdőjelezi ezt az álláspontot. Ön is ezeknek a közgazdászoknak a sorába tartozik? Meg tudná indokolni, hogy miért vélekedik így?
P.: Igen, az a véleményem, hogy Magyarországnak ha nem is átütemezésre, de jelentős adósságkönnyítésre kell törekednie.
Olyanfajtára, amilyet Lengyelországnak vagy Mexikónak sikerült elérnie. Az első ok rendkívül egyszerű: Magyarország adósságterhe jóval nagyobb, mint bármelyik vele összehasonlítható országé. Tulajdonképpen csak Argentínának, ennek a közepes jövedelmű országnak van a magyarországihoz mérhető adóssága. És ha Argentínában a belső állapot nem lenne olyan iszonyú, az országnak igen nagy esélye lenne a Brady-tervben lefektetett adósságcsökkentésre. Szerintem Magyarországnak is meg kellene ezt pályáznia. Nézzük az ellenérveket. A nemzetközi kötelezettségek szentsége, hogy Magyarországnak meg kell őriznie sokat dicsért hitelképességét. Ezt elsősorban azok hangoztatják, akiknek az ország az adósságait köszönheti. Mese, hogy Magyarország nem kapna többé hitelt, ha most adósságcsökkentést kérne. Ez egész egyszerűen nem igaz. Nem egy példa van arra, hogy a hitelezők egyáltalán nem függesztik fel a kapcsolatot olyan országokkal, amelyek átütemezést, netán adósságcsökkentést kértek. Gondoljunk Mexikóra. Történelmi példák is vannak. A két világháború között Magyarország is késett az adósságtörlesztéssel, aztán valahogy mindig rendezték az ügyet. Több egyéb mellett az én kutatásaim is bizonyították, hogy egy adott ország hitelképességét, a nemzetközi piacon való kölcsön felvételének lehetőséget egyáltalán nem befolyásolta az ország korábbi viselkedése. Magyarország érvelhet azzal, hogy adósságát egy bukott rendszer halmozta fel. Politikáját az új helyzetnek megfelelően kell alakítania. A Brady-terv részletesen leírja, hogy az ilyenfajta adósságcsökkentést hogyan érhetik el a súlyosan eladósodott, közepes jövedelmű országok. Mexikó, amely követte ezeket az utasításokat, képes volt arra, hogy adósságcsökkentési egyezséget kössön. A következmények rendkívül pozitívak: a kormánynak sikerült az adósságot hosszú távon kezelhető szintre csökkenteni, és a tőke áramlik az országba. Magyarország jelenlegi adóssága olyan nagy, hogy hosszú távon nem kezelhető. Csökkenteni kell, hogy új helyzet jöjjön létre, amely vonzó a külföldi tőke számára. Mondhatjuk persze, hogy azért kapja Magyarország az összes kelet-európai ország közül a legtöbb hitelt, mert rendesen fizeti vissza a tartozásait, de ennek egy csomó más oka is lehet. Az én véleményem szerint még több külföldi tőke jönne az országba, ha adósságát közép- és hosszú távon törleszthető szintre csökkentené, és el tudná nyerni a piac bizalmát.
Beszélő: Az a baj, hogy a magyar kormány és a bankok úgy gondolják, hogy amíg az adósságcsökkentési tervből egyezség lesz, az ország helyzete alaposan meggyengül.
P.: Ezt az időszakot nagyon óvatosan kell majd kezelni. Alapvetően összhangban kell működni a Nemzetközi Valutaalappal, anélkül hogy az nyomást gyakorolna a magyar politikára. Az Ön által felvetett problémát csak egy ilyen, a Valutaalappal kötött bizalmi megállapodással lehet kikerülni.
Beszélő: Mexikó hitelezői amerikai bankok voltak. Magyarországé német és japán bankok. Gondolja, hogy ők is ugyanilyen pozitívan viszonyulnak majd a dologhoz, mint az amerikai bankok?
P.: Voltak európai és japán bankok, amelyek részt vettek a mexikói adósságcsökkentési egyezségben. Természetesen sok függ az egyes bankoktól, de meg lennék lepve, ha a német bankok nem üdvözölnék az ötletet. A japánoknál persze más a helyzet, de van egy bizonyos piaci nyomás, amely akkor alakul ki, ha ezek a tárgyalások megindulnak. A legtöbb német bank már félretett forrásokat ezeknek az adósságcsökkentéseknek fedezésére. Tehát nem hiszem, hogy Magyarország különösebb ellenállásba ütközne az európai bankok részéről.
Beszélő: A 80-as évek elején, közepén voltak, akik úgy vélték, hogy Magyarországnak nem szabad több hitelt adni. Miért hiteleztek mégis a bankok?
P.: Ostobaság volt, de a nyugati bankok egy sor ostobaságot követtek el más országok esetében is. Magyarország nem különleges ügy. 1976-ban írtam egy cikket a kelet-európai országok adósságairól – ez volt az egyetlen eset, hogy jósoltam –, amelyben azt írtam, hogy Lengyelországnak 1980 körül átütemezést kell kérnie, és hogy Magyarország, Bulgária és Románia is komoly gondokkal fog küzdeni. Valójában akkor egyedül Fekete János személyes befolyásának volt köszönhető, hogy az ország újabb hiteleket kapott, holott akkor kellett volna az átütemeztetést elkezdenie. Ez esetben nem vette volna fel a 80-as évek kölcsöneit, és már előrébb tartana a reformokkal.
Beszélő: Ma Magyarország az Expóra készül, ami újabb kölcsönök felvételére kényszeríti. Lehet egyszerre kölcsönkérni és csökkentést kérni?
P.: Erről sajnos semmit sem tudok mondani, nem ismerem az Expo-tervet.
- Külföld [7]