Amikor én általános iskolába jártam, a tankönyvek még nagyhasú, csúnya embereknek ábrázolták a kapitalistákat, akiknek – úgy tűnt akkor – legnagyobb bűnük az volt, hogy időnként az utcára tették alkalmazottaikat.
Nem tudom, hogy a mostanában készülő tankönyvekben miként ábrázolják majd Rockefellert, Morgant vagy Maxwellt, mindenesetre az újdonsült magyarországi kiskapitalizmus „cápáit” melegszívű, mosolygós, kezüket simogatásra emelő embereknek láttatnám.
Mert mi mással lenne magyarázható, hogy egy milliárdos veszteségei: termelő kohászati vegyes vállalat leváltott elnök-vezérigazgatóját a nyugatnémet partner nem elbocsátja vagy lefokozza, hanem új munkakörben alkalmazza?
Meglehet az „emberarcú” szocializmus képes egynémely nyugati „pókerjátékos” rezdületlen vonásait meglágyítani, mindazonáltal ez a felsőbb szintű „racizás” kínosan emlékeztet az „arctalan” tervgazdálkodás számtalan személycseréjére.
Nyilván csak ez a felismerés készteti lehetséges tankönyvfiguráinkat arra, hogy a veszteséget több mint 200 munkás elbocsátásával próbálják mérsékelni.
Az ő ábrázolásukat egyébként változtatás nélkül át lehet venni a régi tankönyvekből.
- gazdaság [6]