„Miért nézed folyton ezeket az ugyanolyanokat?” – kérdezte vasárnap este a híradó alatt, szobájából kisomfordálva Panni (Manó már aludt). Kislányomnak ezúttal nem volt igaza. Legkedvesebb híradóm szereplői egyre tévésebb személyiségek lesznek. A vasárnapi műsorvezető például roppant civil kurázsiról téve tanúságot, félbeszakította legfőbb hivatali főnökét. Komor gesztusaiból ki-ki érthetett: mit beszél itt a televízió elnöke a „helyzethez” vezető okokról, mondja meg egyenesen: lesz-e hétfő reggel adás a Tv2-n vagy sem. Aki e bátor magatartásból a tévében uralkodó hatalmi viszonyokra, a mélyen (magyar) demokratikus munkahelyi légkörre következtet, téved. Hankiss Elemér valóban demokratikus vezető, sőt híve a pártatlan tömegtájékoztatásnak is. Olyannyira, hogy az okok elemzését, egyúttal a kormányzat és a költségvetés – mint megoldásáért felelős tényezők – megnevezését a tárgyszerű híradó helyett az elfogult és torzító Magyar Hírlap másnapi számára tartogatta, vasárnap este csupán határozottan és kertelés nélkül közölte a nézők millióival: hétfőn vagy lesz adás, vagy nem.
Nirvána
Nem tudom, hányan várták hétfőn reggel hatkor szívszorongva a napkeltét, bocsánat: a Nap-kelte című műsort. Arra a megvilágosodásra azonban, ami következett, senki sem számíthatott. Mert a láthatatlan adás egyszerre zseniális és démoni ötlet. Közvetlen gazdasági haszon és metafizikai mélység szerves egysége! Testet öltött, helyesebben testetlen valósággá lőn a vicc: abból élnek, hogy zárva tartanak. Nézők sokaságát ültetni az üres képernyő elé, pusztán azzal érdeklődést csigázni, hogy látható-e az adás vagy sem, nem akármilyen teljesítmény. A totális televíziózás a láthatatlan televízióban találja meg igazi formáját: ülünk a készülék kékes fénye előtt, mosolygunk a sugárzásban, és relaxálunk. Keleti bölcsek tanítását követve, Nap-kelte helyett a bennünk kelő belső napra összpontosítunk. Még hogy a Tv2-n semmi sem látszik! Meditálj, és rájössz: nem egyszerűen „semmit sem közvetítenek”, hanem éppenséggel a semmit sugározzák. Magát a nirvánát tapasztalhatjuk meg.
Nyugati racionalizmusunk persze ellenáll, s feltámad a szörnyű kétség: hátha van látható adás a Tv2-n, s a hiba csak a mi készülékünkben van. Ijedelemre azonban semmi ok, pusztán újabb érvre bukkantunk a pluralizmus mellett. Ha ugyanis csak egyetlen adás van, akkor lehetetlen eldöntenem, hogy az én tévém rossz vagy elmaradt a közvetítés. Monolit uralmi rendszer és monolit televízió elválaszthatatlanok egymástól. Ellenőrzési lehetőség híján az „egycsatornás” társadalomban az emberek – a műsorszórók nagyobb örömére – akkor is önmagukban keresik a hibát, ha nem a saját berendezésük rossz. A szocializmusnak is talán akkor kezdtek harangozni, amikor óvatlanul engedélyezték a második csatornát. Reggel ezért mindmáig szocializmus van az állami tévében, a rendszerváltó reggeli NAP-TV pedig éppen ezen a szent napon került volna át a Tv2-re.
Nesze nekünk, Európa!
Itt van persze nekünk Európa, ahová tartunk, amely befogad, amely segít. Egy gombnyomás, és lássuk az Eurosportot! Ekkor jön a hideg zuhany. A csatornán, ahol tegnap éjjel meg mozgalmas monstrumjárgány-versenyt élvezhetett a kultúrára szomjas nézősereg, most kitartóan egy felirat tölti be a képernyőt, ami magyarul, a hollandus idiómából kiindulva, kb. annyit tesz, hogy „rajtunk kívül álló okokból a továbbiakban nincs módunkban az »Eurosport« programját sugározni”. Ekkora csapás! Mert bármily kívánatos is magyarság és európaiság harmonikus egysége, az azért mégiscsak túlzás, hogy egyszerre hagyjon cserben bennünket a Nemzeti Sport (különkiadás a NAP-TV-ben) és az Eurosport!
Titokzatos (nyugodt) erő
De honnan ez a mágikus egybeesés, miféle titokzatos erő, „rajtunk kívüli ok” idézte elő az egyidejű nirvánaömlést? Ha eddig meditáltunk, most gyors működésbe kezdenek agysejtjeink. Csak nem? Lehet, hogy svarcban eddig is a Műsorszóró Vállalat sugározta az Eurosportot, és most benyújtotta a cechet? De ha ez így lenne, akkor miért csak az Eurosportnál szerepel e gyönyörű kiírás? Ez volna a csicsás csomagolás, ami az eurosemmit megkülönbözteti a nemzeti semmitől? Nem, ez nem lehet. Miért éppen a Műsorszóró Vállalatot részesítették volna előnyben? Műhold és Kalasnyikov között csak akad valami különbség.
Honnan hát ez a furcsa koincidencia? Lehet, hogy koalíciónk és kormányunk, midőn még úgy vélte, nem talál rést a nemzetietlen) televízió erős bástyáján, honfiúi felbuzdulásában Nyugaton keresett segítséget (mint mondjuk választási jelszava esetében, lásd „la force tranquille = a nyugodt erő”). Titokban megvásárolta az Eurosportot, azzal a szándékkal, hogy ez legyen majd az a televízió, amelyik igazán közel áll hozzá.
Az Eurosport eddigi adásait valójában politikai üzenetként kellett volna megfejtenünk? Az amerikai traktorversenyek és marhahajcsár-viadalok nyilván a leendő kárpótlási törvény haszonélvezőinek készítették elő az eszmei talajt. A végeérhetetlen golfversenyek pedig a maguk virító rétjeivel egyszerre jelenthettek élvezetet a kistulajdonos birkatenyésztőknek és jövendő arisztokráciának, képi úton előlegezve meg harmonikus egységüket. Na és az éjszakai biliárd: látványa nélkül mikor születhetett volna meg a Nemzeti Casino felújításának gondolata? A testépítők kimerevített izmai pedig nem mások, mint a nyugodt erő, a jövendő magyar önépítés hieroglifái. Ám az idő halad/múlik (tessék választani, liberálisoknak „halad”, konzervatívoknak „múlik”). Feltehetően pszichoanalitikus kezelésen esett át néhány újságíró és államférfi, vagy már újabb generáció hódított tért*, hiszen kormányunk úgy látja, erőteljesen javultak televíziós pozíciói. Az Eurosport megtette kötelességét, van hazai nemzeti tévé, az Eurosport mehet.
Lehet persze, hogy sokan engem küldenének terápiára, mindegy, a láthatatlan adás gondolatánál nagyobb elmebajt aligha lehet rám bizonyítani. E képzelgések is elkerülhettek volna, ha „rajtunk kívül álló kormányunk” nem burkolózik a titokzatosság kékes fényébe.
(Ui.: hétfő este van, Panni is, Manó is alszik. A Tv2-n virul a Telesport, míg az Eurosport továbbra is „magánkívül” van. Úgy látszik, végképp levettük a kezünket Európáról.)
* Ez a vágykép nem az én elmeszüleményem: „Néha úgy tűnik, ebben az áldatlan kutya–macska viszonyban nem ártana néhány újságírót és kormányférfit pszichoanalitikai kezelésnek alávetni, de az igazi megoldást a fiatalabb […] generációk térhódításától várom, hogy a kormányzat–tömegkommunikáció viszonyán javítson.” (Gergely András történész, MDF-ideológus. Kritika, 1991/4. 27. o.)
- Kultúra [6]