Skip to main content

Európa kékes fényben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Miért nézed folyton ezeket az ugyanolyanokat?”  kérdezte vasárnap este a híradó alatt, szobájából kisomfordálva Panni (Manó már aludt). Kislányomnak ezúttal nem volt igaza. Legkedvesebb híradóm szereplői egyre tévésebb személyiségek lesznek. A vasárnapi műsorvezető például roppant civil kurázsiról téve tanúságot, félbeszakította legfőbb hivatali főnökét. Komor gesztusaiból ki-ki érthetett: mit beszél itt a televízió elnöke a „helyzethez” vezető okokról, mondja meg egyenesen: lesz-e hétfő reggel adás a Tv2-n vagy sem. Aki e bátor magatartásból a tévében uralkodó hatalmi viszonyokra, a mélyen (magyar) demokratikus munkahelyi légkörre következtet, téved. Hankiss Elemér valóban demokratikus vezető, sőt híve a pártatlan tömegtájékoztatásnak is. Olyannyira, hogy az okok elemzését, egyúttal a kormányzat és a költségvetés – mint megoldásáért felelős tényezők – megnevezését a tárgyszerű híradó helyett az elfogult és torzító Magyar Hírlap másnapi számára tartogatta, vasárnap este csupán határozottan és kertelés nélkül közölte a nézők millióival: hétfőn vagy lesz adás, vagy nem.

Nirvána

Nem tudom, hányan várták hétfőn reggel hatkor szívszorongva a napkeltét, bocsánat: a Nap-kelte című műsort. Arra a megvilágosodásra azonban, ami következett, senki sem számíthatott. Mert a láthatatlan adás egyszerre zseniális és démoni ötlet. Közvetlen gazdasági haszon és metafizikai mélység szerves egysége! Testet öltött, helyesebben testetlen valósággá lőn a vicc: abból élnek, hogy zárva tartanak. Nézők sokaságát ültetni az üres képernyő elé, pusztán azzal érdeklődést csigázni, hogy látható-e az adás vagy sem, nem akármilyen teljesítmény. A totális televíziózás a láthatatlan televízióban találja meg igazi formáját: ülünk a készülék kékes fénye előtt, mosolygunk a sugárzásban, és relaxálunk. Keleti bölcsek tanítását követve, Nap-kelte helyett a bennünk kelő belső napra összpontosítunk. Még hogy a Tv2-n semmi sem látszik! Meditálj, és rájössz: nem egyszerűen „semmit sem közvetítenek”, hanem éppenséggel a semmit sugározzák. Magát a nirvánát tapasztalhatjuk meg.

Nyugati racionalizmusunk persze ellenáll, s feltámad a szörnyű kétség: hátha van látható adás a Tv2-n, s a hiba csak a mi készülékünkben van. Ijedelemre azonban semmi ok, pusztán újabb érvre bukkantunk a pluralizmus mellett. Ha ugyanis csak egyetlen adás van, akkor lehetetlen eldöntenem, hogy az én tévém rossz vagy elmaradt a közvetítés. Monolit uralmi rendszer és monolit televízió elválaszthatatlanok egymástól. Ellenőrzési lehetőség híján az „egycsatornás” társadalomban az emberek – a műsorszórók nagyobb örömére – akkor is önmagukban keresik a hibát, ha nem a saját berendezésük rossz. A szocializmusnak is talán akkor kezdtek harangozni, amikor óvatlanul engedélyezték a második csatornát. Reggel ezért mindmáig szocializmus van az állami tévében, a rendszerváltó reggeli NAP-TV pedig éppen ezen a szent napon került volna át a Tv2-re.

Nesze nekünk, Európa!

Itt van persze nekünk Európa, ahová tartunk, amely befogad, amely segít. Egy gombnyomás, és lássuk az Eurosportot! Ekkor jön a hideg zuhany. A csatornán, ahol tegnap éjjel meg mozgalmas monstrumjárgány-versenyt élvezhetett a kultúrára szomjas nézősereg, most kitartóan egy felirat tölti be a képernyőt, ami magyarul, a hollandus idiómából kiindulva, kb. annyit tesz, hogy „rajtunk kívül álló okokból a továbbiakban nincs módunkban az »Eurosport« programját sugározni”. Ekkora csapás! Mert bármily kívánatos is magyarság és európaiság harmonikus egysége, az azért mégiscsak túlzás, hogy egyszerre hagyjon cserben bennünket a Nemzeti Sport (különkiadás a NAP-TV-ben) és az Eurosport!

Titokzatos (nyugodt) erő

De honnan ez a mágikus egybeesés, miféle titokzatos erő, „rajtunk kívüli ok” idézte elő az egyidejű nirvánaömlést? Ha eddig meditáltunk, most gyors működésbe kezdenek agysejtjeink. Csak nem? Lehet, hogy svarcban eddig is a Műsorszóró Vállalat sugározta az Eurosportot, és most benyújtotta a cechet? De ha ez így lenne, akkor miért csak az Eurosportnál szerepel e gyönyörű kiírás? Ez volna a csicsás csomagolás, ami az eurosemmit megkülönbözteti a nemzeti semmitől? Nem, ez nem lehet. Miért éppen a Műsorszóró Vállalatot részesítették volna előnyben? Műhold és Kalasnyikov között csak akad valami különbség.

Honnan hát ez a furcsa koincidencia? Lehet, hogy koalíciónk és kormányunk, midőn még úgy vélte, nem talál rést a nemzetietlen) televízió erős bástyáján, honfiúi felbuzdulásában Nyugaton keresett segítséget (mint mondjuk választási jelszava esetében, lásd „la force tranquille = a nyugodt erő”). Titokban megvásárolta az Eurosportot, azzal a szándékkal, hogy ez legyen majd az a televízió, amelyik igazán közel áll hozzá.

Az Eurosport eddigi adásait valójában politikai üzenetként kellett volna megfejtenünk? Az amerikai traktorversenyek és marhahajcsár-viadalok nyilván a leendő kárpótlási törvény haszonélvezőinek készítették elő az eszmei talajt. A végeérhetetlen golfversenyek pedig a maguk virító rétjeivel egyszerre jelenthettek élvezetet a kistulajdonos birkatenyésztőknek és jövendő arisztokráciának, képi úton előlegezve meg harmonikus egységüket. Na és az éjszakai biliárd: látványa nélkül mikor születhetett volna meg a Nemzeti Casino felújításának gondolata? A testépítők kimerevített izmai pedig nem mások, mint a nyugodt erő, a jövendő magyar önépítés hieroglifái. Ám az idő halad/múlik (tessék választani, liberálisoknak „halad”, konzervatívoknak „múlik”). Feltehetően pszichoanalitikus kezelésen esett át néhány újságíró és államférfi, vagy már újabb generáció hódított tért*, hiszen kormányunk úgy látja, erőteljesen javultak televíziós pozíciói. Az Eurosport megtette kötelességét, van hazai nemzeti tévé, az Eurosport mehet.

Lehet persze, hogy sokan engem küldenének terápiára, mindegy, a láthatatlan adás gondolatánál nagyobb elmebajt aligha lehet rám bizonyítani. E képzelgések is elkerülhettek volna, ha „rajtunk kívül álló kormányunk” nem burkolózik a titokzatosság kékes fényébe.

(Ui.: hétfő este van, Panni is, Manó is alszik. A Tv2-n virul a Telesport, míg az Eurosport továbbra is „magánkívül” van. Úgy látszik, végképp levettük a kezünket Európáról.)

* Ez a vágykép nem az én elmeszüleményem: „Néha úgy tűnik, ebben az áldatlan kutya–macska viszonyban nem ártana néhány újságírót és kormányférfit pszichoanalitikai kezelésnek alávetni, de az igazi megoldást a fiatalabb […] generációk térhódításától várom, hogy a kormányzat–tömegkommunikáció viszonyán javítson.” (Gergely András történész, MDF-ideológus. Kritika, 1991/4. 27. o.)


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon