Érdemes újra végiggondolni a rubelaktívum történetét. Még 1989-ben, amikor a rubelelszámolású kereskedelmünkben s ezen belül is a Szovjetunióval példátlanul nagy – s akkor elviselhetetlennek tartott – aktívumunkat elértük, fölmerült, hogy vállalatok engedély nélkül exportáltak. A külkereskedelmi minisztérium akkor – nyilvánosan – úgy becsülte, hogy 200-300 millió ilyen jogtalan exportra került sor.
Éppen ezért nemcsak a rubelexport engedélyezését, hanem az ellenőrzést is megszigorították tavaly év elején, az érintett vállalati körben nem kis fölháborodást és ijedtséget kiváltva. Fél évig hatott ez a szigor, aztán a Kádár-minisztérium elengedte a gyeplőt, s a Szovjetunióval minden korábbit meghaladó aktívumot „értünk” el, fél év alatt.
A múlt évi adatok értékelésekor az NGKM egyik vezető tisztségviselője úgy fogalmazott, feltételezik, hogy 1990-ben is sor került jogtalan exportra, de ennek nagyságáról nem volt hajlandó becslésekbe bocsátkozni.
A minisztérium szerint tehát rövid idő alatt feltételezhetően mintegy 10 milliárd forintnyi jogtalan export is megnövelte a Szovjetuniónak nyújtott hitelünket. Eljárás, felelősségre vonás nem történt, ilyesmit nyilvánosságra nem hoztak. Minden mehetett a maga útján tovább. Ez azt is jelzi, hogy az NGKM nem alakított ki olyan adatszolgáltatási rendszert, amelyen keresztül szigorúan ellenőrizte volna a rubelelszámolású forgalmat.
Ennek már csak azért is a nagy a jelentősége, mert 1991 első három hónapjában, mikor elvileg lezárult a rubelelszámolású kereskedelem, az MNB statisztikája szerint 560 millió rubel volt a magyar aktívum. (Mint már a Beszélő is beszámolt róla, mindez csak az áru-deviza forgalom statisztikája. Vállalatok exportáltak úgy is, hogy szállításaik ellenértékét például a Magyarországra áttelepülők átutalásaiként „mosták át”, illetve más egyéb, az úgynevezett viszonzatlan átutalások jogcímén.)
Az NGKM statisztikája szerint – amit nyilvánosságra nem hoztak, s csupán kormányzati felhasználásra készítettek – alig 70 millió rubel volt az aktívum az első négy hónapban. A tényleges kifizetésektől való eltérés magyarázataként – mint váratlan tényezőt – a minisztérium most ismét az engedély nélküli export ütőkártyáját vette elő. Egy elemzésük szerint a vállalatok többek között fénymásolt engedélyekkel exportáltak, mint erről a múlt héten is írtunk. Ez azonban azzal a kényelmetlen feltételezéssel jár, hogy a vámosok vagy korruptak, vagy nem tudják megkülönböztetni a fénymásolatot az eredetitől.
A rubelforgalom statisztikája tehát szinte követhetetlen, milliárdos károkat okozva Magyarországnak. Mára társult hozzá a dollárelszámolású kereskedelmi statisztika is.
A Központi Statisztikai Hivatal negyedéves tájékoztatója szerint az első háromhavi, igen kedvezőnek tűnő export-import adatokban – úgymond vámolási problémák miatt – hiányzik 391 millió dollárnyi import, döntően a villamos energia és a kőolaj konvertibilis elszámolású importja miatt.
Igaz-e az állítás, próbáltuk meg az NGKM-ben föltenni az egyszerű kérdést.
Dolgozunk, nem nyilatkozunk – vágta oda dühösen az NGKM statisztikai osztályának egy magát sajnálatos módon megnevezni nem kívánó munkatársa, s lecsapta a kagylót. A sajtóosztályon sem tudtak, akartak a kérdésre válaszolni, információt azonban adtak. Kádár Béla miniszter megtiltotta a nyilatkozatot, mondták, s forduljunk a Pénzügyminisztérium illetékes (és megnevezett) munkatársához. (Ez aztán a fordulat az NGKM és a PM között folyó vitában: a PM képviseli az NGKM-et!)
A Pénzügyminisztérium számos munkatársával beszéltünk, s kiderült, a minisztérium osztja a KSH véleményét. Az első negyedévről szóló jelentésükben még azt állították, hogy az áruforgalmi statisztikában jelentkezik a tényleges energiaimport, de a fizetési mérlegben már nem. Az áprilisi jelentés szerint – a KSH-jelentéssel egybehangzóan – az energiaimport nagy része, mintegy 500 millió dollárnyi, már az áruforgalmi statisztikában sem jelenik meg. Magyarázata az, hogy késve nyújtják be a számlákat, a fizetési határidő pedig 90 napos.
Mindez azonban azt is jelenti a Pénzügyminisztérium szerint, hogy az első négyhavi kereskedelmi egyenleg 100 millió dolláros aktívuma valójában 400 milliós passzívum, s ez ugyanilyen mértékben rontja a fizetési mérleget is.
A minisztérium egyik szakértője szerint a statisztikában meg nem jelenő import legnagyobb része a kőolajhoz, a földgázhoz és a szovjet importhoz kötődik. Ők az eltérést a vállalati, elsősorban az OKGT-adatszolgáltatás alapján tudják figyelni. A vámolás – az energiaszállítás sajátosságai miatt – nem folyamatosan történik, hanem a számla benyújtásához kötődik. Ez, tegyük hozzá, némileg ellentmond annak, hogy a 90 napos fizetési határidő miatt nem jelenik meg az áruforgalmi statisztikában az import. De mint kiderült, a Pénzügyminisztérium is bizonyos szempontból sötétben tapogatózik a korrekt adatszolgáltatás hiánya miatt, s találgatásokra kényszerül. Mint a Pénzügyminisztérium munkatársa elmondta, nyugodtan érdeklődhetünk máskor is, úgysem tudnak semmit.
A helyzetet bonyolítja, hogy – mint ezt Hárshegyi Frigyestől, az MNB elnökhelyettesétől megtudtuk –, a kőolajimport után a szállítást követő hónap 15-ig, a földgázért pedig 30-ig kell fizetnünk. Ez azonban ellentmondani látszik annak az érvelésnek, amely részben a 90 napos határidővel indokolja azt, hogy ez az import nem jelenik meg a statisztikában.
Mint Hárshegyi Frigyes elmondta, nem tudja értelmezni azt az állítást, hogy ez az energiaimport nem jelenik meg a statisztikában, s rontaná a fizetési mérleget. Az energiaimport akkreditív nyitása ellenében történik, aminek a nagysága folyamatosan 200-250 millió dollár körül van. Magyarország minden eddigi fizetési kötelezettségének eleget tett (a fizetésért a költségvetés garanciát vállalt, amit idén nem kellett igénybe venni), s május végi adatok alapján biztos, hogy nincs Magyarországnak kifizetetlen energiaszámlája.
Óriási viták dúlnak akörül, mekkora lesz az év végén a magyar fizetési mérleg hiánya. Az eredeti, IMF-fel elfogadtatott terv szerint 1,2 milliárd dollár körüli. Az időközbeni kedvező (vagy annak tűnő?) adatok nyomán 900 millió dollárra módosították az előirányzatot. AZ MNB ennél sokkal optimistább, amit leginkább éppen Hárshegyi Frigyes képvisel. Többször kifejtette már, hogy év végére reálisnak tartja a nullszaldós fizetési mérleget, míg a Pénzügyminisztérium ennél pesszimistább. Persze más helyzetben is vannak. Míg a minisztériumnak a költségvetést kell védelmeznie, addig az MNB-nek hitelezőket kell szereznie, akik számára minél kedvezőbb képet kell festeni a magyar gazdaságról.
Az 500 millió dolláros tétel hiánya nem jelenti-e azt, hogy módosítani kell az előrejelzéseket a fizetési mérlegre vonatkozóan, merül föl a kérdés. Nem, mert Magyarországnak nincs kifizetetlen energiaszámlája május végén, mondják a jegybanknál. S a fizetési mérleg alakulása –”kasszaszemléletben”, tehát aszerint, mennyi volt a tényleges bevétel és kifizetés – sokkal kedvezőbben alakul a vártnál, s ezért optimisták lehetünk.
Az országonkénti, kasszaszemléletű fizetésimérleg-adatok azonban nem feltétlenül az MNB optimizmusát igazolják, amennyiben feltételezzük, hogy a Szovjetunióval való forgalomban alakult ki a statisztikai eltérés nagy része.
Az NGKM tavalyi, éves statisztikája szerint (talán ennek lehet valamilyen mértékben hinni) a Szovjetunióból 46-48 milliárd forint értékben importáltunk energiahordozót és villamos energiát (szerződő országok szerint, határparitáson). A teljes import értéke 97 milliárd forint volt ugyanilyen bázison.
Az április végi adatok szerint azonban a Szovjetunióból származó, dollárelszámolású importunk 3,5 milliárd forintnál is kisebb értékű volt. Miután az energiaimport döntő része dollárelszámolású, ez az adat olyannyira csekély, hogy okkal feltételezhető, nem tartalmazza az energiaimport nagy részét. Mindez viszont pesszimistává tehet minket a fizetési mérleg alakulását illetően.
Az adatokban tehát tízmilliárdos eltérések. Nem követhetők nyomon azok a folyamatok, amelyek óriási veszteséget okozhatnak az országnak, egyrészt azzal, hogy a kései és pontatlan információszolgáltatás miatt nincs mód beavatkozásra, másrészt azzal, hogy helytelen lépések megtételére ösztönöz.
Tízmilliárdos tételekről van szó, miközben csak a zűrzavar világos. A felelősséget pedig ma senki nem vállalja.
Kapcsolódó cikkek
- gazdaság [7]