Nincs kedvem a polémiát azon a színvonalon folytatni, amelyet az Ön írása képvisel (A szürkeseggűek üzenete – Beszélő, aug. 3.). Sem Önnel, sem saját pártom azon, hasonló színvonalon érvelő tagjaival, akiknek a normálisabb SZDSZ–MSZP viszonnyal szemben legfőbb kifogásuk, hogy Önök csúnyákat mondtak ránk az országgyűlési választás kampányában.
Ami a definiálatlan, ezért homályos célkitűzésű demokratikus szocializmust illeti, hadd ajánljam figyelmébe a Szocialista Internacionálé Stockholmi Nyilatkozatát. Persze, Önnek igaza van, ez nem azonos a szociális piacgazdaságra épülő liberális jogállammal. Úgy gondoltam azonban, mindkét politikai felfogás képviselőinek ízlése ellen való az, ami ma nálunk folyik: az újraéledő bürokratikus centralizáció, az etatizmus, az új ideológiai terror, a meg-megújuló támadások a lelkiismereti szabadság ellen, a kisebbségellenesség, a társadalmi egyenlőtlenségek és szociális problémák iránti mélységes közöny, a kormányzati szintről is szított nacionalizmus, vagyis, hogy Marxot idézzem (ciki, ugye?) „az egész régi szemét” újbóli előállítása, melyen kormányunk és pártjai oly fáradhatatlanul buzgolódnak, és amely, tudjuk a történelemből, hová vezet.
Be kell látnom, tévedtem. A két párt tagjai még mindig jobban utálják egymást, mint a fejük fölött újraszerveződő önkényuralmat. Folytassuk hát, ahogy eddig. Önök fintorogjanak tovább Hámori Csaba és Kósáné dr. Kovács Magda miatt, mi orrolunk tovább az Önök Tom és Jerry-s tévéreklámja miatt. Ha a szerencse úgy hozza, és a Torgyán–Csurka–Bogdán Emil–Romhányi László–Faddy Othmár-kormány idején egy cellába kerülünk, esetleg ott is folytathatjuk.
Remélem, Ön sem horkol éjszakánként.
Budapest, 1991. aug. 5.
Szabó Zoltán
az MSZP budapesti ügyvivője
- Visszabeszélő [5]