Skip to main content

(Szabó Zoltán)

(Szabó Zoltán): Tisztelt Tóth Gy. László!

(A szürkeseggűek üzenete – Beszélő, aug. 3.)


Nincs kedvem a polémiát azon a színvonalon folytatni, amelyet az Ön írása képvisel (A szürkeseggűek üzenete – Beszélő, aug. 3.). Sem Önnel, sem saját pártom azon, hasonló színvonalon érvelő tagjaival, akiknek a normálisabb SZDSZ–MSZP viszonnyal szemben legfőbb kifogásuk, hogy Önök csúnyákat mondtak ránk az országgyűlési választás kampányában.

Ami a definiálatlan, ezért homályos célkitűzésű demokratikus szocializmust illeti, hadd ajánljam figyelmébe a Szocialista Internacionálé Stockholmi Nyilatkozatát.


(Szabó Zoltán): Tisztelt Szerkesztőség!

Bauer Tamás: Egy mandátum elveszett (Beszélő, 1991. 16. szám)


Némi meghökkenéssel olvastam a Beszélő április 20-i számában Bauer Tamás kommentárját az erzsébetvárosi időközi képviselő-választás eredményéről. A kiváló és általam egyébként nagyrabecsült szerző ezúttal nem hagyta, hogy tisztánlátását elhomályosítsák a tények. Ennek igazolására mellékelem Filló Pál kampányának teljes propagandaanyagát Örülnék, ha a szerző vagy a szerkesztőség ezekből vett szemelvényekkel támasztaná alá azt az állítást, miszerint „az nyert, aki mindezzel (tudniillik a rendszerváltással, a piacgazdasággal és a parlamenti demokráciával – Sz.

(Szabó Zoltán): [Olvasói levél]

(Szilágyi Sándor: Le volt ez már pacsizva, 28. szám)


Szilágyi Sándornak a Beszélőben (l. 28; 1990. július 21.) megjelent „Le volt ez már pacsizva” c. írásához szeretnék néhány kiegészítést fűzni. A cikket nagy megelégedéssel és egyetértéssel olvastam, de mint a témában közvetlenül érdekelt munkás, aki nap mint nap a saját bőrén érzi a régi és az új hatalom „áldásos” ténykedésének a hatását, úgy vélem, a cikk némely megfogalmazásában túlságosan diplomatikus.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon