Skip to main content

Tisztelt Tóth Gy. László!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(A szürkeseggűek üzenete – Beszélő, aug. 3.)


Nincs kedvem a polémiát azon a színvonalon folytatni, amelyet az Ön írása képvisel (A szürkeseggűek üzenete – Beszélő, aug. 3.). Sem Önnel, sem saját pártom azon, hasonló színvonalon érvelő tagjaival, akiknek a normálisabb SZDSZ–MSZP viszonnyal szemben legfőbb kifogásuk, hogy Önök csúnyákat mondtak ránk az országgyűlési választás kampányában.

Ami a definiálatlan, ezért homályos célkitűzésű demokratikus szocializmust illeti, hadd ajánljam figyelmébe a Szocialista Internacionálé Stockholmi Nyilatkozatát. Persze, Önnek igaza van, ez nem azonos a szociális piacgazdaságra épülő liberális jogállammal. Úgy gondoltam azonban, mindkét politikai felfogás képviselőinek ízlése ellen való az, ami ma nálunk folyik: az újraéledő bürokratikus centralizáció, az etatizmus, az új ideológiai terror, a meg-megújuló támadások a lelkiismereti szabadság ellen, a kisebbségellenesség, a társadalmi egyenlőtlenségek és szociális problémák iránti mélységes közöny, a kormányzati szintről is szított nacionalizmus, vagyis, hogy Marxot idézzem (ciki, ugye?) „az egész régi szemét” újbóli előállítása, melyen kormányunk és pártjai oly fáradhatatlanul buzgolódnak, és amely, tudjuk a történelemből, hová vezet.

Be kell látnom, tévedtem. A két párt tagjai még mindig jobban utálják egymást, mint a fejük fölött újraszerveződő önkényuralmat. Folytassuk hát, ahogy eddig. Önök fintorogjanak tovább Hámori Csaba és Kósáné dr. Kovács Magda miatt, mi orrolunk tovább az Önök Tom és Jerry-s tévéreklámja miatt. Ha a szerencse úgy hozza, és a Torgyán–Csurka–Bogdán Emil–Romhányi László–Faddy Othmár-kormány idején egy cellába kerülünk, esetleg ott is folytathatjuk.

Remélem, Ön sem horkol éjszakánként.

Budapest, 1991. aug. 5.

Szabó Zoltán
az MSZP budapesti ügyvivője













Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon