Pedig egyelőre még önkormányzati törvény sincs, a választások jogi kereteiről nem is beszélve. A parlament a legképtelenebb ötleteket igyekszik jogi egységbe kovácsolni: például rendezzenek csak listás választásokat, ami a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek minden eddiginél kevesebb esélyt biztosít.
Míg az 1990-es parlamenti választások alkalmával a szavazatvadász ellenségesség részben az erdélyi magyarság és politikai szervezetei ellen irányult, addig ma, a helyhatósági választásokat előkészítő propaganda-hadjáratban, máris külpolitikai szempontok kerültek előtérbe. A fő veszélyt a román propaganda Magyarországban jelölte meg; sandán célozgatva nem utolsósorban a jugoszláv válságra, s arra az állítólagos bomlasztó szerepre, melyet Magyarország a Balkánon betölt. Bukarest már korábban is nehezményezte, hogy ő nem kap helyet a közép-európai kispiacban, most felháborodottan utasította vissza azt a nem hivatalos lengyel ajánlatot, mely Erdélyt is részesíteni óhajtotta a Visegrádi Hármak együttese által teremtendő gazdasági előnyökből. A romániai ellenzék – beleértve a Polgári Szövetséget – még tapsolt is politikai ellenfelének.
Aligha kell nagyobb jóstehetség annak megjövendöléséhez, hogy a választási csetepatéban felvetik majd Bukarestben az egykori Besszarábiával, a mai Moldáviával szembeni „magyar diszkrimináció” ügyét. Nem vitás, arra fognak hivatkozni, hogy ha a balti államok szuverenitását elismerte a magyar kormány, miért nem teszi ezt a volt Moldavai SZSZK-val is, mely augusztus óta független román állammá nyilvánította magát?
Bár azzal – Bukarestet leszámítva – mindenki tisztában van, hogy a balti államok és Besszarábia szuverenitása között nagy a különbség, talán mégse volna haszontalan mérlegelni egy, e különbségtől eltekintő politikai lépés lehetőségét. Igaz ugyan, hogy a Nyugat még nem hajlandó a Bukarestnek egyre inkább mindenben felajánlkozó Besszarábiára komolyabb figyelmet fordítani, s Moszkva is idegesen szemléli a fejleményeket – nem is beszélve az egykori Moldáviát benépesítő kisebbségekről –, a terület leválását mégis kész tényként fogadhatjuk el. Indokolja e kérdés megfontolását az erdélyi magyarság politikai szervezeteinek állásfoglalása is, mely szervezetek – egy Besszarábia–Románia-egyesülés esetén – jelentékeny segítséget remélnek a terület már most megmutatkozó autonóm törekvéseitől.
Mint ismeretes, ez év elején, a magyar delegáció – a kormány és az ellenzék egyöntetű helyeslésétől támogatva – tartózkodott Románia Európa Tanács-i megfigyelő státusának megszavazásakor. Csak később derült ki, mennyire haszontalan volt ellene szegülni – még ha csak „tartózkodó” formában is – valami olyasminek, amit a kontinens már elfogadott; s ráadásul Bukarest újabb vádjainak is tápot adtunk ezzel.
Besszarábia – azaz új nevén Moldavai Köztársaság – elismerésének vitája ugyanilyen kétértelmű helyzetet teremtett máris. Ha elsőként döntenénk e kérdésben, elismerésünkkel a moldáv autonómiát nemcsak a volt szovjet uralom, de az eljövendő bukaresti centralizmus ellenében is támogatnánk. És ennek a lépésnek a helyhatósági választások szempontjából alighanem még egyértelműbb előnyei lennének.
- Külföld [6]