A jelenlegi rendkívül mély jugoszláv válság, propagandaháború és vérontás középpontjában egy meghatározott földrajzi területen kisebbséget képező nemzetek és nemzetiségek állnak. Amikor a nemzeti szimbólumok elfedik előlünk a látóhatárt, s a nemzethez való tartozás válik a legfőbb értékké, a kisebbségek objektíve veszélyhelyzetben vannak.
Igazi háborúra azért kerülhet sor, mert meg kell védenünk a mieinket náluk! A háborút akkor kerülhetjük el, ha valamilyen módon megbeszéljük, mely jogok illetik meg a kisebbségi helyzetben lévő polgárokat, melyek azok a hatékony mechanizmusok, amelyek biztosítják e jogok érvényesítését és tiszteletben tartásuk ellenőrzését. Az alábbi tézisek egy ilyen lehetséges megállapodás körvonalait képezik.
Az alapelv
A tézisek megfogalmazása kapcsán három alapelvből indultunk ki.
1. Ezek a tézisek a minimumot és nem a maximumot jelentik. A jogok mindenkire érvényesek – azzal, hogy a kisebbség létszáma egyes esetekben eltéréseket diktál.
2. A meghatározó alapelv: mindenfajta diszkrimináció kizárása, kivéve a pozitív diszkriminációt, amire alkalomadtán szükség mutatkozik a valódi egyenjogúság érvényesítése céljából (ilyen pozitív diszkriminációról beszél az Európa Tanács által február 8-án elfogadott tervezet a kisebbségek jogainak védelmére vonatkozó európai konvencióban).
3. Figyelembe véve a fennálló nemzeti és nacionalista irányulásokat, minél pontosabb és részletesebb dokumentumra kell törekedni, mivel lehetetlen az egyes környezetekben a jóakaratú és korrekt hozzáállásból kiindulni.
A kisebbségek jogainak katalógusa
A fennmaradásra való jog
Ez nemcsak a fizikai és gazdasági fennmaradás jogát, hanem az etnikai kulturális és nyelvi azonosság megtartására való jogot is jelenti, azaz, a különbözőségre való jogot.
Szemben állnak vele azok az intézkedések, amelyek az asszimilációt ösztönzik, s ezért alkalmazásuk tiltott. Különösen tilos az egyes területek etnikai összetételének a szervezett kitelepítés és betelepítés révén való megváltoztatása.
A kisebbségnek lehetővé kell tenni, hogy érdekeit ott érvényesítse, ahol él, tehát azon állam szuverenitása alatt, amelyhez állampolgárként tartozik.
Az önszerveződésre való jog
Ha a kisebbség többsége kinyilvánítja ilyen jellegű akaratát, fennáll az autonóm szerveződés lehetősége az oktatást, a tájékoztatási eszközöket, valamint a közművelődési és tudományos intézményeket illetően.
Az önszerveződésre való jog nem jelent külön oktatási és tájékoztatási törvényeket.
Az államnak az ily módon szerveződő tevékenységekre pénzeszközöket kell biztosítania, azaz, legalább annyit, ami megfelel a kisebbség százalékos részarányának az össznépességen belül.
A saját iskolákra való jog
a) Az önszerveződés feltételei közepette a kisebbségiek annyi iskolával és iskoláskor előtti intézménnyel fognak rendelkezni, amennyit pénzelni óhajtanak és képesek a meglevő törvényes keretek között, A költségvetési eszközök biztosítása megfelel a kisebbség százalékarányának, vagyis legalább a kisebbségi adófizető polgárok által befizetett költségvetési eszközök részarányának.
b) Ha a kisebbségi oktatás nem az önszerveződés elvére épül, biztosítani kell a következő minimális jogokat:
– az általános iskolákban és az iskola előtti intézményekben elegendő 5 tanuló a tagozat megnyitásához;
– a középiskolákban 15 tanuló szükséges a tagozat megnyitásához;
– az egyetemeken terminológiai lektorátusokat kell nyitni a kisebbségi nyelveken: lehetővé kell tenni az oktatást és a tudományos munkát e nyelveken a megfelelő köztársasági, illetve tartományi filológiai karokon;
– ha a kisebbség lélekszáma meghaladja a 200 000-et, az egyetemeken párhuzamos oktatást kell szervezni, méghozzá függetlenül az egyetemisták számától; a párhuzamos oktatás a már meglevő káderek közreműködésével történne, tehát nem áll fenn új munkahelyek megnyitásának a kötelezettsége;
– ha a kisebbség lélekszáma meghaladja az 1 milliót, lehetővé kell tenni az egyetemi oktatást az illető kisebbség nyelvén;
– ha a kisebbség és a többség nyelve között nincsenek jelentős különbségek (szerbek Horvátországban), a megfelelő nyelven való oktatás elsősorban az írás- és irodalomtanításra, valamint a történeti tananyag különlegességei (30 százalékban) oktatására vonatkozik.
Politikai képviselet
A kisebbségek tagjainak joga, hogy megfelelő számú parlamenti képviselettel rendelkezzenek. Ebből a célból olyan korrekciós mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek akkor lépnek életbe, ha a választási procedúra nem biztosítja a megfelelő képviseleti arányt.
Nyelvhasználat és írásmód
A többségi nyelv hivatalos az egész köztársaságban, függetlenül a többségi nemzet tagjainak lélekszámától egyes területeken.
A tartományok területén lévő szervekben hivatalos nyelvként funkcionálnak a nemzetiségi nyelvek, amelyek eddig is betöltötték ezt a szerepet. Ezek Vajdaságban a magyar, a szlovák, a román és a ruszin nyelv, valamint a latin írásmód, Koszovóban pedig az albán és a török nyelv. Mindemellett hivatalos nyelvként funkcionál a kisebbség nyelve olyan községekben is, ahol az illető kisebbség a lakosság legalább 10 százalékát képezi. Kívánatos, hogy a kisebbség nyelve hivatalos nyelv legyen azokban a községekben is, ahol a kisebbség a lakosság kevesebb mint 10 százalékát képezi, különösképpen, ha ezek a megoldások ez idáig is fennálltak.
A kisebbségek tagjai használhatják a dokumentumokban személynevüket abban a formában, amely megfelel a kisebbségi nyelv szellemének. Ugyanakkor kötelezővé tehető, hogy a személyneveket a megfelelő dokumentumokban kiírják a többségi nép nyelvének helyesírási normái szerint is.
Kulturális élet
A kisebbségek ápolhatják és fejleszthetik irodalmukat, művészetüket, népművészetüket és kultúrájuk más formáit is. Ugyanakkor élvezik azon állam pénzügyi és más segítségét, amelyhez tartoznak.
A tájékoztatási eszközök
A kisebbségek rendelkeznek saját tájékoztatási intézményrendszerrel. A kisebbségiek a többi állampolgárhoz hasonlóan tájékoztatási eszközöket alapíthatnak.
Kapcsolatok az anyaországgal, illetve köztársasággal
A kisebbségieknek joguk van kapcsolatot tartani az anyaországgal. Ezen elsősorban a szabad iskoláztatást, a publikációk cseréjét (adminisztratív és vámkorlátozások nélkül), az egyéni és csoportos látogatásokat kell érteni.
A kisebbségi jogok érvényesítésének ellenőrzése és a konfliktusok elrendezése
Ezen célból különféle szerveket kell létrehozni, mégpedig három szinten:
– a köztársaság, illetve a tartomány szintjén;
– a jelenlegi Jugoszlávia szintjén;
– létre kell hozni egy szervet, amelyet az Európai Együttműködési és Biztonsági Értekezlet alapítana.
Nemzetközi választott bíróság
Minden jugoszláv köztársaság és tartomány elfogadja a nemzetközi választott döntőbíráskodást a konfliktusok feloldásában, ha a katalógusban említett jogokról van szó.
A döntőbíróság határozata végleges, és nem képezi fellebbezés tárgyát. A jugoszláv köztársaságok és tartományok szervei és intézményei kötelesek végrehajtani ezen döntéseket.
Hivatkozott cikkek
- Külföld [6]