Amikor Vlagyimir Iljics kitalálta a kommunista szombatot, meglovagolva az orosz ember titkos vágyát, hogy ingyen dolgozhasson, fogott egy gerendát, s ötödmagával cipelni kezdte. Utódjához s követőjéhez már ezrével szegődtek a gerendavivők, hogy aztán a pionírok előtt hőskölteménnyé kerekítve zengjék a gerendacipelés hiteles történetét.
Most, az úgynevezett augusztusi fordulat után a gerenda megint főszerepet játszott. Amikor a KGB „Alfa”-különítménye megtagadta a parancsot, s a puccsisták már eltakarodtak a Krímbe, az orosz értelmiség színe-virága is előbújt rejtekhelyéről, s tolakodott rögtön a tévékamerák, mikrofonok elé, hogy forradalmi hőstetteit (ld. gerendacipelés a barikádhoz) ecsetelje. Kivéve Nyikolaj Gubenkót, aki „kultuszminiszteri” minőségében sápítozva kérdezte a puccsistákat a Minisztertanács augusztus 19-i értekezletén: „És mit mondok majd a szovjet értelmiségnek?”, s még mielőtt a „szovjet értelmiség” valóban számon kérhette volna, az egykori filmrendező és neves Taganka-színész önként nyugalomba vonult. Mark Zaharov, a Lenini Komszomol Színház főrendezője bezzeg nem hagyta magát: a „Filmszalag” című tévéműsorában nyilvánosan elégette a párttagkönyvét – néhány órával azután, hogy egykoron hőn szeretett pártja hivatalosan és véglegesen feloszlatta önmagát. S hogy volt-e a barikádon? Nem, nem volt rá érkezése, mondja, de elküldte maga helyett – a lányát. Ott, Jelcin mögött, a gerendánál, különben se jutott volna mindenkinek hely.
Az orosz parlament előtt huszadikáról huszonegyedikére virradó éjszaka az utólagos becslések szerint legalább ötvenezren gyűltek össze, akik most teljes joggal háborognak az önjelölt „gerendabitorlók” seregét látva: már készülnek is a listák, kik is voltak a valódi résztvevők. Ám ahogy bővül a lista, annál veszélyesebb helyzetbe kerülnek a nem résztvevők. Tömeges elbocsátások a tévénél, a rádiónál, a Minisztertanácsnál, tisztogatás a rendőrségnél, a KGB-nél, a hadseregben. A Jelcin-hű sajtó újonnan támadt bolsevik hevületében, már-már arra szólítja orosz honfitársait, fogják a telefont, és jelentsék (!), ki hogyan reagált náluk a gyárban, az irodában a puccsisták rendeletére. És az emberek fogják a telefont és jelentenek. Van benne gyakorlatuk. 1917 óta sulykolják beléjük, hogy egymást beköpni a Szabadság nevében – Dicsőség dolga.
Most az Igazság nevében tisztítja meg maga előtt a terepet az új hatalmi gépezet, s a párt egykori luxusvilláiba most a moszkvai polgármesteri hivatal telepszik be. Ami persze nem megy csetepaté nélkül: a polgármesteri hivatal és az orosz kormány tisztviselői „kisebb” szóváltásba keveredtek amiatt, kit illetnek a legjobb irodák az egykori KB-székházban, a KGST-palotában, kimehet nyaralni az egykori pártüdülőkbe, melyeket egyelőre egy „másik hivatal” vett kezelésbe… S míg a „demokraták” a győzelem eufóriájában egymással huzakodtak, a Komszomol-székházban titokzatos „végkiárusításokat” rendeztek, a KB-levéltárban katonai ruhás személyek egymás után égették el a legfontosabb párt- és KGB-dokumentumokat.
Az orosz vezetőket most az izgatja leginkább, miként fogják végrehajtani ott lenn, vidéken „a mi bársonyos forradalmunkat”, hogy Ruckoj orosz alelnök csehektől plagizált kifejezését használjam. Jelcin elnök máris menesztette legodaadóbb híveit, tegyenek jelentést (!), mi történik a megyékben és a nagyvárosokban az elnöki rendeleteivel. Ezt is ismerjük már. ’17 után a bolsevikok is komisszárokat küldtek az új rend „védelmére”.
Közben folyik az osztozkodás: kié legyen az atomfegyver, mely egyelőre négy köztársaság, Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán és Belorusszia területén van elhelyezve. Nurszultan Nazarbajev kijelentette: Kazahsztán nem lesz olyan nagylelkű, mint Ukrajna, nem fogja visszaadni az atomtölteteket Oroszországnak, s így legalább egy atomhatalommal több marad a földön. És akkor még mindig nem tudjuk: kinél van a kulcs? Mi lesz, ha Ukrajna is meggondolja magát?
S mindennek tetejébe: az Üzbég Kommunista Párt, egyhangúlag megtagadta az önfeloszlatást, s kijelentette: a marxizmus–leninizmust tekinti továbbra is a Kara-kum sivatag egyetlen érvényes ideológiájának.
(Vitalij Moszkalenko 37 éves belorusz származású író, drámaíró. Éveken át játszott Efrosz híres színtársulatában, majd forgatókönyveket írt, dramatizált. A Vadkemping című kisregényéből készült filmet nemrég mutatta be az orosz tévé, a napokban kezdi első, maga rendezte filmjének forgatását. „Hangulatjelentését” a Beszélő számára készítette.)
- Külföld [6]