Kocsis András vagyok, 41 éves, nős, két gyermek apja. Építészmérnök, közgazdász és politológus diplomákkal rendelkezem. A Kockázat Nemzetközi Befektetési Tanácsadó Részvénytársaság elnöke vagyok; nagyvállalkozó, bár ezt a kifejezést nemigen szeretem. Nyugati vonatkozásban ez sokkal nagyobb tőkemozgások irányítását jelentené.
Beszélő: És a Független Kisgazdapárt elnöke mellett működő tanácsadó testület…?
K. A.: Annak sohasem voltam a vezetője. Aki ezt mondja, téved. Én egy másodpercig nem állítom, hogy Torgyán dr.-nak nem lettem volna a tanácsadója, vagy ne adnék neki tanácsokat. De a tanácsadó testület vezetője sosem voltam. A FKgP alkotmánya szerint ez nem is lett volna lehetséges, ugyanis a tanácsadó testület elnökségét és tagjait a nagyválasztmány választja a párt tagjai köréből. Én nem vagyok párttag. Nem emlékszem rá, hogy a nagyválasztmány engem ilyen funkcióra megválasztott volna. Másrészt az ugyan igaz, hogy én a FKgP elnökének adtam tanácsot, és ha holnap felhív a Torgyán Jóska, el fogom mondani neki a véleményemet, de ha felhív Kulin Ferenc vagy Füzessy Tibor, vagy akár Pető Iván, nekik is elmondom. Éppen egy nappal ezelőtt kérdezett tőlem valamit Orbán Viktor bankügyben. De ettől még nem vagyok a Fidesz tanácsadója.
Beszélő: És vajon mit szólnának a FKgP-ben az ön olyan nézeteihez, amelyeket a „Második kiegyezés” című, több lapban is megjelent cikkében így fogalmaz meg: „az új politikai elitnek ki kell egyeznie a műszaki és gazdasági szakértelmiséggel, s ezen belül az előző rendszer adminisztrációjával, szakértői garnitúrájával”?
K. A.: Nekem nem kell elszámolnom a FKgP-ban a nézeteimmel. Mi gazdasági ügyekben tárgyaltunk, ez szakmai ügy, nem politikai ügy. Ugyanakkor ismeretesek a párt júliusban közzétett programtézisei. Azzal az anyaggal én teljesen egyetértek, az minden, csak nem szélsőséges dolog. Azzal összhangban van a cikkem, és ez most is érvényes. Ha erről a programról beszél a kisgazdapárt, akkor életemet és véremet.
Beszélő: Térjünk vissza még egyszer a cikkhez. Így fogalmaz benne: „A mai hatalmi elit csak akkor tudja a válságkezelés levezénylését megoldani, ha képes és hajlandó kiegyezni és összefogni a polgársággal, s megkapja annak támogatását.” Ön szerint milyen ez a polgárság ma, milyen összetételű?
K. A.: A polgárságnak egy jelentős rétege van ma hatalmon. Ez a humán értelmiség, aki sem államvezetési, sem gazdaságpolitikai gyakorlattal nem rendelkezik. Ez nem hiba, ez tény. Ugyanakkor a régi rezsimben az államigazgatás és a gazdaság különböző szintjein nagyjából már szakemberek működtek. Ezeknek egy asztalhoz kellene már ülni, mert a kormánymenedzsment az egy szakma. Annak vannak szakmai oldalai. Tudni kell, mi a fontos, mi nem fontos. Távol áll tőlem a parlament munkájának minősítése. Ezt minősíti négy év múltán az új választás. De az valahogy elképesztő, hogy van egy negyvencikkelyes törvény, és ahhoz van ezerkétszáz módosító javaslat. Ez konszenzus, egyeztetés hiányára utal: politika nemcsak a parlamentben van. Nem úgy működik, hogy négyszáz ember csinál politikát, mert ők a legitim parlament. És onnantól kezdve a népnek semmi köze az ügyhöz. Én erről beszélek abban a cikkben.
Beszélő: Azokkal kellene kiegyezni, akik a rendszerváltás előtt már menedzserré váltak, és bizonyos pozíciókba kerültek?
K. A.: Részben ezekről is szó van. Az sem járható út, hogy adott esetben nem szakmai megfontolás alapján eresszünk szélnek vállalati vezetőket. Másrészt: tőkések nélkül piacgazdaságba nem mehetünk, Európába nem mehetünk. A tőkések pedig nem szegény emberek. Piacgazdaság van, de ne legyenek gazdagok, meg ilyen tőke, meg olyan tőke, hát ezek nevetséges dolgok…
Beszelő: Ezek a szakemberek tőkéssé lettek már a rendszerváltás előtt? Tehát tulajdonképpen ők vannak predesztinálva arra, hogy „a” tőkések legyenek?
K. A.: Nem, a szakma van predesztinálva arra. Aki ért a vagyonműködtetéshez. Magyarországon el kellene dönteni az elkövetkezendő években, hogy kikből fog állni ez a bizonyos tőkés osztály. Ha nem tesszük lehetővé, hogy a hazai, szakmához értő menedzserréteg váljon tőkéssé, akkor itt a külföldi tőkés lesz az úr, és holnapután Dél-Amerikában érezhetjük magunkat. Ami nem is lenne annyira nagy baj, nem ez a probléma. Csak hát akkor volt-nincs nemzeti tőke, kész. És ha nincs nemzeti tőke, volt-nincs nemzeti függetlenség. Egy polgári társadalomban a nemzeti függetlenség alapja a nemzeti burzsoázia. Ezt nem én mondom, hanem a polgári közgazdászok, de egyébként Marx is. Kiből lehet nemzeti tőkés? Oda lehet adni akárkinek a vagyont, még egy írónak is, kérdés, hogy mit csinál vele. Egyik eset, hogy fogja, és elissza. Másik eset, hogy regénykiadásra költi, és tönkremegy. De oda lehet adni egy bankárnak is, aki ért hozzá.
Beszélő: Nem gondolja, hogy valamiféle módon minden ember vállalkozóvá válhat? És talán ez volna a polgári társadalom?
K. A.: Ön szerint az igazi polgári társadalomban mindenki vállalkozik, mindenki tőkés, mindenki tulajdonos, alkalmazott meg kizsákmányolt meg nincsen? Ez afféle Morus Tamás-i utópiának hangzik A tőkés társadalom logikája ugyanis polgári közgazdászok és Marx szerint úgy néz ki, hogy vannak kizsákmányolok és vannak kizsákmányoltak Európában is vannak És a kizsákmányoltak többen vannak. És ha nincsenek kizsákmányoltak, kitől veszem el az értéktöbbletet, tessék mondani? A kettő egymást feltételezi. Közöttük mindig van valami konszenzus, ettől polgári demokrácia a polgári demokrácia.
Hogy ez most igazságos vagy igazságtalan társadalom-e, azon lehet vitatkozni, az én véleményem szerint igazságtalan. Na de a polgári társadalom – vagy nevezzük jóléti társadalomnak – az nem is igazságos társadalom.
Beszélő: Tehát ön, aki mégis ezért az igazságtalan társadalomért dolgozik, és mint volt aktív KISZ-es, most egy meghasonlott ember?
K. A.: Szó sincs róla. Igaz ugyan, hogy tizenhét éven át KISZ-eztem, és felvittem az üzemi KISZ-bizottság első titkárságáig, de ez egy más kérdés. A társadalom fejlődésében vannak törvényszerűségek. A szocializmusnak az a formája, amelyik Kelet-Közép-Európában volt, zsákutcának bizonyult. Tehát vissza kell bontani a társadalmat a polgári társadalom kialakításáig. Vérzik a szívem, de ez van.
Beszélő: Mikor alakult a cége, kik alapították, mivel foglalkozik?
K. A.: 1989. április 1-jén – egy áprilisi tréfaként – jött létre, egy társasjáték gyártására. Az volt a játék címe: Kockázat ’89. Négy magánember meg az Ybl-bank hozta létre, a bank 30 százalékkal, én 25 százalékkal, a többiek pedig 15-15 százalékkal. Ez a társasjáték a ’88-ban kijött társasági törvény gondolkodásmódját igyekezett bemutatni. Amikor nagyon sokat teszteltük már önmagunkat, szerettünk volna a valóságban is „elkezdeni játszani”. Így tavaly ez az alaptársaság egy amerikai partnerral összeállva, tízmilliós alaptőkével, harmincegy amerikai tőkével létrehozta a Kockázat Rt.-t. Tavalyi forgalmunk 60 millió, több mint 40 százalék foglalkoztatottunk van, közöttük kilenc – amerikai.
Elsősorban a magyar állami építőipar privatizációjában vagyunk tanácsadók. Ez az én tizenöt éves szakmai gyakorlatomra és főleg édesapám harmincöt éves szakmai gyakorlatára épül.
A másik profilunk a termál-idegenforgalom fejlesztése. Tudja, Magyarországnak óriási termálvízkincsei vannak. Ezek kiaknázásában jó lenne, ha részt venne a külföldi tőke, de a vagyon többsége a nemzet tulajdonában maradna. A másik fontos dolog az idegenforgalom regionális fejlesztése, a szolgáltatási infrastruktúra kiépítése. A Balaton és Budapest mellett egészen új területek is vannak. Az az üzletfilozófiánk, ha nemcsak tanácsot adunk, be is szállunk a megvalósításba. Ez a garancia a tanácsainkra.
Beszélő: Ilyen módon számos kisebb társaságuk van?
K. A.: Igen, persze. Egyik ilyen legnagyobb az 1,4 md-os Békés megyei Thermál Invest Rt. Ebben társtulajdonos a Kockázat Rt., és annak aztán vannak további részvénytársaságai a játékunk logikájának megfelelően. Ezeken a társaságokon keresztül 3,5 milliárdos vagyont mozgatunk. De ez nem az enyém, ezt világosan kell látni. Ez mások pénze. Felveszek egy hitelt egy banktól, és azt be is viszem az üzletbe. És akkor ennek már ebben az értelemben én vagyok a tulajdonosa, nem a bank. A bank nekem adott hitelt, nekem kell visszafizetnem. Magyarországon probléma, hogy hiányzik a türelmes tőke, az igazi risk capital, a kockázati hitel. A magyar kereskedelmi bankoknak a számlavezetés, a kereskedelmi hitelnyújtás a dolguk. Ezekből viszont befektetéseket eszközölni az őrültséggel határos, ha csak az ember nem tud jó vevőket a befektetésre, úgy, hogy a banknak csak átmenetileg kelljen megfinanszírozni a befektetést. Ebből nem lehet igazán ipari szerkezetátalakítást végrehajtani, igazi csúcstechnológiát kialakítani. Ezekhez projectek kellenek, a projectek gyártását pedig csak kockázati tőkéből lehet megfinanszírozni.
Beszélő: Kapnak állami megrendeléseket is?
K. A.: Mi az ÁVÜ Vállalati Kezdeményezésű Egyszerűsített Privatizáció 84 szakértője közül vagyunk az egyik. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ebbe a csoportba a cégünk belekerült, mert mi dolgoztuk ki az állami építőipar reprivatizációs koncepcióit.
Beszélő: Ön, mint elfoglalt üzletember, miért tartja szükségesnek a politizálást?
K. A.: Egy nagy befektetési vállalkozó nyilván politizál. Nem a parlamentben, nem nagygyűléseken. Elemi érdekem a polgári demokrácia és a piacgazdaság. Ehhez nekem is hozzá kell járulnom. Ha mással nem, azzal, hogy a politikusoknak súgjak. Figyelmeztessem őket a gazdasági törvényekre. Ezekhez a kérdésekhez nem minden képviselő ért. De akit megválasztottak, és dönt, annak el kell mondani, mi a jó – énszerintem. Ha megkérdezik a véleményemet, azt el kell mondanom. Ez pártállástól független dolog. A gazdasági kérdésekben mi, vállalkozók egyetérthetünk. És idegesít bennünket minden szélsőség. A kisgazdapárti szélsőség ugyanúgy, mint a baloldali. Thürmerék is, Torgyánék is a mi nyakunkat vágnák el elsőnek, ha arra kerülne sor, hogy nem mennének a dolgok a józan ész követelményei alapján. Hiszen mindegyik szélsőségre az egalitáriusság a jellemző. Meg a gazdagok gyűlölete. A munka gyűlölete. A lumpenelemek mindig a szociális demagógiához nyúlnak, amikor hatalomért kiáltanak.
- gazdaság [6]