Ez már a harmadik birodalom kezdete. A vörös Bécs eltűnt. Kesergő kommentárok hada követte a vasárnapi bécsi helyhatósági választásokat, melyen a politológusok által szélsőjobboldalinak minősített Szabadságpárt, az FPÖ irdatlan erővel előretört. A pártnak négy éve még csak 8 mandátuma volt a fővárosi törvényhozásban, most viszont huszonhárom. S ezt nem mással érte el, mint a leplezetlen idegenellenességgel. Bécs legyen újra a bécsieké – hirdették a szabadságpárti plakátok, s a szónokok bevándorlási stopot követeltek, a határok még szigorúbb őrizetét, az illegális bevándorlók haladéktalan kitoloncolását, a már bentlévők „megtizedelését”. Továbbá azt, hogy az iskolákban legfeljebb 25 százalékos legyen a külföldi tanulók aránya, hogy a vendégmunkások pereputtya ne telepedhessen le korlátlanul Ausztriában, hogy a kedvezményes lakbérű állami lakásokba külföldi vendégmunkások semmiképpen se költözhessenek be. Hogy a rendőrök lépjenek föl könyörtelenül a keleti kriminálturistákkal szemben, a munkahelyeken tartsanak razziákat a schwarzarbeiterek leleplezésére. A Szabadságpárt elsősorban azokban a kerületekben tört előre, ahol az átlagosnál nagyobb a külföldiek aránya. S ami szintén tanulságos, főként az egykori szocialista munkásszavazók voksoltak rá.
Németországtól eltekintve egyetlen országot sem ért olyan közvetlenül a keleti nyitás, mint Ausztriát. S bár a vendégmunkások zömét ma is hagyományosan a jugoszlávok és a törökök alkotják, de a feketén bentélők, a tömegesen megjelenő „tranzitutasok” között rengeteg a kelet-európai, a seftelő lengyel, a zöldhatáron átszökő román, s növekvő számban bolgár, szovjet hontalan. Igaz, hogy a legálisan Ausztriában lévő külföldiek körében sokkal kisebb a bűnözési arány az átlagosnál, körülbelül kétszer annyit fizetnek be az osztrák államkasszába, mint amennyit szociális javadalmazásban megkapnak, igaz, hogy még a szakképzettek is olyan munkákat végeznek zömmel, amelyet osztrák munkavállaló már nem vállalna, de az is igaz, hogy a gazdasági helyzet ma már nem olyan fényes, mint egy-két esztendeje volt, amikor a szociáldemokraták még azt követelték, hogy a Bécsben élő külföldiek is kapjanak választójogot. S a provincializmussal sokszor vádolt Ausztria fél az idegen kultúrától. A 13 százalékos külföldi hányad Bécsben is elviselhetetlennek tűnik, ki emlékszik már a századforduló monarchiájának 40 százalékban külföldi fővárosára. S akkor még nem szóltunk a zsidók híján is erősödő antiszemitizmusról, a gyűjtőtáborok elleni támadásokról, az idegenellenes német hisztéria átszűrődéséről.
A kormányzó koalíciós pártok is tisztában vannak vele, hogy ma a legérzékenyebb kérdés az országban a külföldiek jelenlétéből fakad. Mind a két nagy párt igyekezett elhatárolni magát az FPÖ xenofóbiájától, de azért korábbi liberalizmusától visszalépni, ésszerű korlátozásokat propagálni. A se ide, se oda álláspont példátlan szavazatvesztést eredményezett. Az FPÖ-vel szemben egyedül radikális idegenbarátságot követelő zöld alternatívok viszont életükben először bejutottak a bécsi parlamentbe, imponáló hét mandátummal.
(Bécs)
Hivatkozott cikkek
- Külföld [7]