– Ez az alkotmány az erdélyi magyarság számára több szempontból is elfogadhatatlan: sem nemzetiségi-kisebbségi jogi elvárásainknak nem felel meg, sem pedig az általános demokratikus elveket nem elégíti ki. S ez a két szempont legtöbbször összefonódva jelenik meg. Legnagyobb hibája az, hogy olyan etnokrata elnöki köztársaság modelljét követi, amely erősen centralizált államszervezetet feltételez a román társadalom jövőbeli működési kereteként. S a helyzetet még tovább bonyolítja az a körülmény, hogy az alkotmány szövegében nincsenek megnyugtatóan szétválasztva a törvényhozói, végrehajtói és igazságszolgáltatási szférák. Az alkotmány legelső cikkelye az országot egységes nemzetállamként határozza meg, s egyáltalán nem tartalmaz semmiféle lényeges garanciát a nemzetiségi jogok érvényesítésére.
Amikor 1918. december elsején a modern román állam megszületett, a gyulafehérvári nemzetgyűlésen hozott ún. Gyulafehérvári Határozatokban a román politikusok teljes jogú önkormányzatot helyeztek kilátásba az országban élő nemzetiségek számára. Az azóta eltelt több mint hetven év alatt a román nemzetgyűlések nem voltak képesek az ennek az ígéretnek megfelelő alkotmányt kidolgozni és elfogadtatni. Pedig amíg ez nem történik meg, az erdélyi magyarság politikai érdekképviseleti szerve semmilyen román alkotmányt nem fogadhat el.
– Részt vehettek-e az alkotmány előkészítésében?
– A parlament alkotmányozó bizottságának kb. 12 tagja között két RMDSZ-képviselő, két jogász volt, de ottlétük a jelenlegi politikai viszonyok közepette egyáltalán nem szavatolhatta, hogy az általunk fontosnak tartott elvek bekerüljenek az alkotmány szövegébe. A bizottság által beterjesztett, már önmagában is aligha elfogadható tervezethez aztán bármelyik honatya benyújthatta a maga kiegészítő, módosító vagy teljesen új javaslatát. Jóval több, mint ezer indítvány érkezett, amelyeket azonban rohamtempóban darált le az alkotmányozó gyűlés. Meg kell mondjam, a szöveg a vita eredményeként ha lehet, még tovább romlott, főleg nemzetiségi szempontból. Míg a tervezet még a nemzeti kisebbségekről mint közösségekről beszélt, addig a végleges szöveg már csak kisebbségekhez tartozó személyekről tud, tehát a kollektív jogokra való utalásnak nyoma sem maradhatott.
Így festett az alkotmány szövegezésének technikai menete, amelyet közben rengeteg ellentmondásos epizód tarkított s befolyásolt. Az elektronikus szavazatszámlálás hiányában a szavazás ellenőrizhetetlen és kaotikus volt, egymást követték a procedurális hibák, már megszavazott szakaszokhoz újra visszatértünk, s más eredmény született, egyszóval csak egyet remélünk: hogy nem marad sokáig az ország alapokmánya ebben a formájában.
– Miért kellett ilyen nagy hirtelenjében keresztülhajtani az alkotmány elfogadását?
– Ez a parlament és a benne döntő szerepet játszó Nemzeti Megmentési Front önmaga létét kívánja legitimálni visszamenőleg is azzal, hogy fölmutat egy politikai teljesítményt. Ugyanakkor meg akarják teremteni azokat a politikai kereteket, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberi jogokat olykor nagyon is restriktív módon kezelő paragrafusok szülessenek, a hatalom érdekét szolgálva.
– Arra sem lát esélyt, hogy a népszavazás módosítsa ezt a helyzetet?
– Nem. Egyébként sokan azt hiszik, a referendum ötlete vadonatúj, holott kezdettől fogva leszögezett alapelv volt, hogy az alkotmány elfogadását nem kizárólagos parlamenti kompetenciának tekintjük, hanem a referendum mondja ki a végső szót. A társadalom politikai érettsége azonban még nincs azon a színvonalon, hogy erre alkalmas lehetne. A jelenlegi alkotmány híveinek minden bizonnyal az volt a céljuk, hogy még a ránk váró kemény tél beállta előtt hitelesítsék a végleges változatot, s pozitív véleményt csikarjanak ki a társadalomból, hisz az emberek elkeseredettsége várhatóan nőni fog a következő hónapokban. Úgy állítják be, hogy éneikül az alkotmány nélkül az országban állandó lesz a káosz, a bizonytalanság, törvénytelenség. Sajnos, amikor az egyszerű román állampolgár elmegy szavazni, fogalma sincs, voltaképp mit is tartalmaz ez az alkotmány, ehhez képzett jogásznak kellene lennie. Úgy hiszi, az ő szavazatán most az fog múlni, hogy anarchia lesz az országban vagy pedig rend és jólét. Megítélésem szerint nem kétséges, hogy mi lesz ennek a referendumnak az eredménye. És ráadásul még számtalan tisztázatlan pont van: olyan alapvető kérdésekről nem ismerjük a köz véleményét, hogy milyen államformában kíván élni - köztársaságban vagy monarchiában. Az alkotmány csak hallgatólagosan feltételezi a köztársasági államformát.
– Az RMDSZ egységes elveket képviselt az alkotmánytervezet kidolgozása során?
– Az RMDSZ parlamenti csoportja mintegy kéttucatnyi módosító indítványt nyújtott be. Volt egy külön csomag, amelyet a 41 RMDSZ-képviselőből 26 írt alá; ennek én voltam a megfogalmazója.
Azok az indítványok azonban, amelyek igazán érdemben változtathattak volna az alkotmány szellemén, szóba sem jöhettek.
– Hogyan ítéli meg Király Károly kivonulását?
– A parlament elfogadta azt a javaslatot, hogy az alkotmány szavazásán kötelező részt venni, s aki nem vesz részt, vagy indokolatlanul marad távol, azt megfosztják parlamenti mandátumától. Király Károly már korábban kivonult az alkotmányozó ülésekről, kijelentette, hogy ezeknek a vitáknak nincs értelme, szerinte egyáltalán nem szabadna jelen lennünk az alkotmányozó tárgyalásokon. Ezzel a véleményével egyedül maradt, az RMDSZ parlamenti csoportján belül mi úgy ítéltük meg, hogy a tisztes harc akkor is kötelező, ha esélytelen, álláspontunkat akkor is világosan ki kell fejteni, ha azt nem fogadja el az Országgyűlés.
Király Károly nagyon nehéz helyzetbe került, megfoszthatják mandátumától is. A házszabályok ezt lehetővé teszik.
– Képviselőtársai nemrég interpelláltak az Ön lakásán elhelyezett lehallgatókészülék ügyében. Ezt meghallotta valaki?
– Nem. Süket fülekre talált.
- Külföld [6]