Erdély helységeinek többségében az RMDSZ az egyesült romániai ellenzék (a Demokratikus Konvenció) tagjaként nyerte meg a helyhatósági választásokat, vagy vált a második forduló egyik esélyesévé, a Székelyföldön pedig úgy tűnik, egyenesen „túlgyőzte magát”. Marosvásárhelytől Sepsiszentgyörgyig mindenütt az RMDSZ szerezte meg az abszolút többséget. (Sepsiszentgyörgyön ez 80 százalék fölötti eredményt jelent).
Ez a tény arra utal, hogy bár történtek kísérletek a választások megzavarására, az intenzív nemzetközi részvétel s a meglehetősen világos választási játékszabályok lehetetlenné tették az alapvető erőviszonyok meghamisítását.
A Székelyföldön a választásoknak, Marosvásárhely kivételével, nem volt igazi alternatívája, s így tulajdonképpeni tétje sem, hiszen a magyar jelöltek csaknem mindenütt biztos befutóknak számítottak. Marosvásárhelyütt is pusztán a helyi hatalmat bitorló Front- és Vatra-képviselők gátlástalansága tette kétségessé az eredményt.
A győzelem élménye hosszú-hosszú évtizedek kiszolgáltatottsága után mámorítóan hat. De nem szabad elfelednünk, hogy a városi tanács és a polgármester hatáskörét drasztikusan korlátozza a prefektus intézménye. A minisztériumoknak alárendelt hivatalok – a tanügy, az egészségügy, a rendőrség stb. – a törvény szerint ugyanis közvetlenül a kormány által kinevezett prefektusoknak vannak alárendelve.
A győzelmi mámor keltette illúziók ismét szembefordíthatják egymással a különböző etnikumok képviselőit, s az erőviszonyok ismét az „Európa velünk van!” és „A hadsereg meg velünk!” jelszavakban körvonalazódhatnak. S hogy e két „sponzor” közül melyik van közelebb, senki számára nem lehet kétséges.
A román alkotmány kisebbségekre vonatkozó kitételei és a közhangulat egyértelművé teszi: ez a választási győzelem a románság jelentős részéből bizonyos kedvezőtlen ellenreakciókat vált ki.
Még jó ideig kisebbségben lesznek azok a valóban demokratikus értelmiségiek, akik az adott arányokat tényként képesek elfogadni, s akiket ezek a tények abban a hitükben erősítenek meg, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásának egyetlen hosszú távon is járható útja az ország szövetségi rendszerré való átalakítása, a területi autonómiák átfogó rendszerének kiépítése.
Románia europaizálódásának immár ténylegesen is meginduló folyamatában paradox módon épp mi, romániai magyarok vagyunk, illetve lehetünk a katalizátorok, de a moderátorok is. Politikai döntéseink a jelenlegi helyzetben sorsunkat pusztán közvetve a 20 millió román gondolkodásmódjának befolyásolása révén változtathatják meg. Győzelmeink, ha azokat nem érezheti a román társadalom is győzelemnek vagy nyereségnek, végképp ellenünk fordulhatnak.
Félő azonban, hogy az elmúlt 70 év agresszív elrománosító politikájának következményeként Székelyföldre került s a hatalmat a jelen pillanatig birtoklókban a választási eredmények az Európa-ellenességet fogják erősíteni. A román jobboldal a Bécsi Döntés emlékére alapozva már ma is nagy előszeretettel tetszeleg az Európa által elárult társtalan román nemzet képviselőjének szerepében.
Erdély mai „magányosai” zömükben regáti támogatóik segítségével jutottak mai hatalmi pozícióikba. E kapcsolatok a központosított román nemzeti állam tulajdonképpeni birtokosai közt olyan – a katonai testületek egyértelmű támogatását is élvező – véd- és dacszövetséget működtetnek, mely bármikor képes lehet az ország demokratikus rendszerének felborogatására.
Ez ellen a maffia ellen – bármennyire közhelyszerűen hangzik is – egyetlen esélyünk van: a román és a magyar demokrácia véd- és dacszövetsége.
Általában a románság és nem bizonyos románok ellenében megnyerni a helyhatósági választásokat ma legalábbis kétes értékű sikerének bizonyulhat.
De hát ne legyünk ünneprontók. Reménykedjünk benne, hogy az új székelyföldi polgármesterekben és tanácsosokban meglesz a megfelelő arányérzék ahhoz, hogy az etnikumközi békére leselkedő veszélyeket elkerülhessék, s az új tanácsok napi gyakorlatában bizonyítsák: a demokrácia nem föltétlenül a többségi türelmetlenség gyakorlótere, s hogy bár mi magyarok sem mind vagyunk született demokraták, legalább választottjainkban azokká válhatunk.
Ez lenne az igazi győzelem.
(Sepsiszentgyörgy)
- Külföld [6]