Kísértetiesen hasonló kérdést tett fel néhány hónappal ezelőtt lapunk hasábjain Király Béla, hogy a katona fegyelmével és pontosságával meghatározza, mi is az az irracionális őrültség, ami határainktól délre folyik. Király Béla akkor azt mondta: Jugoszláviában öszvérháború van, amelyben szinte képtelenség elkülöníteni s kézben tartani a reguláris és irreguláris seregek akcióit. Nos, a tőlünk keletre nem közvetlen határunknál, de mégis kísértetiesen közeli körzet háborújának meghatározása ha lehet még több nehézséget okoz.
1. Moldáv–orosz etnikai háború? A Dnyeszter innenső oldalán valóban román anyanyelvű(?) moldávok vannak többségben, a túloldalon pedig az orosz ajkúak, de mindkét oldalon vannak (a túlparton jóval nagyobb arányban) gagaúzok és ukránok is, akiknek valaki mellé kell állniuk…
2. Moldáv–kozák háború a határellenőrzés jogáért? A Don-vidéki kozákokat, akik önálló etnikumot nem alkotnak, hanem mintegy tradicionális „szociális” funkciójukat tekintve különülnek el, valóban Igor Szmirnov hívta be, hogy a kozák szabadcsapatok hagyományos szellemére építve a határvédelem ellátásában felhasználja őket (meg nem erősített hírek kettő-ötezres kozák létszámról szólnak). De már most hallatszanak hangok, hogy egyes kozák alakulatok megelégelték a zsoldosok alárendelt helyzetét, s a doni kozákok autonomista törekvéseinek erősödését látva egyre hihetőbbnek tűnnek azok a feltételezések, melyek szerint a kozákok is szembefordulhatnak kenyéradó gazdájukkal.
3. Moszkva inspirálta centrum-periféria háború? A konfliktus kezdetei valóban visszavezethetők erre, de most Moszkva igyekszik nyilvánosan nem beavatkozni. A Saposnyikov vezette csonka szovjet hadseregnek ez esetben minden bizonnyal hadat üzenne vagy Románia, vagy Ukrajna területi épsége megsértéséért.
4. Elit alakulatok összecsapás-sorozata? Az akciók többségében valóban a Moldáviai Különleges Rendőri Osztag és a Dnyeszter-menti Köztársasági Gárda csapatai vesznek részt, a közvetlen harci cselekményen kívül fő eszközük a kölcsönös túszszedés. A jelenlegi rendkívüli állapotba torkolló helyzetet eleve az idézte elő, hogy a moldáviai fél a még a decemberi dubosszári zavargások idején túszul ejtett gárdistákat nem volt hajlandó szabadon engedni és fordítva: Igor Szmirnovék négy moldáviai rendőrt tartottak fogva. Még a Tiraszpolban tárgyaló EBEÉ küldötteit is közvetítésre kérték fel.
Igaz az a vád, hogy mindkettő magjában ott vannak az egykori KGB-rohamosztagosok?
5. Totális polgárháború? Március 12-én Tiraszpolban megegyezésre jutottak a csonka hadsereg 14. hadosztályának tisztjeivel, hogy beavatkozásukra csak a békés lakosság vagy a katonai szolgálatot teljesítők családjának veszélyeztetése esetén kerül sor. Ez a helyzet mindjárt másnap előállt, erre hivatkozva evakuálni kezdték a Dnyeszter túlpartján élő katonacsaládokat, melyek egyre számosabbak lettek, hiszen időközben általános mozgósítást rendeltek el.
Egyre szaporodnak a fegyverzsákmányoló akciók. Az itt is heves aktivitást mutató dnyeszter-menti asszonyok sztrájkbizottsága például 15-ére virradó éjszaka megrohamozta a csonka hadsereg Tiraszpol melletti katonai bázisát, s egyebek közt 320 Kalasnyikovot 15 föld-levegő rakétát zsákmányoltak – adja hírül az Express Hronyika. A legfontosabb a hidak és a fő autóutak védelme. A helyszínre érkező Jelcin-megbízottak 17-ig adtak ultimátumot a fegyverek beszolgáltatására, ez azonban nem vezetett eredményre. Mircea Snegur kommunista puccsnak minősítette a Tiraszpolban történteket, s kormánya nevében felajánlotta lemondását, amit azonban a parlament képviselői nem fogadtak el.
6. Valóban kommunista (sőt sztálinista) restaurációról lenne szó a Dnyeszter bal partján, ami megütközik a jobb part nemzeti önrendelkezési törekvéseivel? Ám a régi pártnómenklatúrához tartozás vádja Snegurékra legalább annyira áll, ha nem még inkább, hisz itt is az a garnitúra került hatalomra, amely egyáltalán a „politikai kommunikáció és kapcsolatrendszer” alapelemeit sem sajátíthatta volna a párthierarchia végigjárása nélkül.
7. A háború igazi természetére leginkább Snegur kompromisszumajánlata vet fényt: alakítsanak a Dnyeszter mentén különleges gazdasági övezetet, különleges alkotmányjogi státussal. Volna mire alapítani. Köztudomású, hogy a moldáv ipar egyharmada, az energiatermelő szektor 98,5 százaléka található itt. S ez az ipar jórészt és egyre nagyobb mértékben hadiipari termelésre van átállítva. Ami még hagyján. Ehhez kapcsolódik az utóbbi évek legnagyobb hatalmú szovjet rétege: a hadiipari komplexum nómenklatúrája: a hadiiparbárók. És ez most nem is azért oly jó parti, mert fegyvere van a híd elfoglalásához, hanem azért, mert a privatizációs folyamat megindulásakor e keskeny földsávon ezek képezik az egyedüli értéket. A hadiiparbárók ráadásul a káderkiválasztás szovjet szokásai miatt túlnyomórészt oroszok – ezért is vannak a Dnyeszter túlpartján. És ezért olyan nehéz szabadulni az oroszoktól a moldávoknak is.
Nevezzük akkor ezt a háborút a hadizsákmányért vívott harcnak? Vagy mi ez? Harc az iparbáróságért?
- Külföld [6]