A kormánykoalíció és az oppozíció viszonya a szlovákiai parlament utolsó –még be nem fejezett – ülésszakán borult föl végképp. Hogy miként alakult ki ez az állapot? Ennek megértéséhez érdemes felvázolni a szlovákiai törvényhozás struktúráját, s visszatérni a kormánykoalíció megalakulásának kezdeteihez. 1990-ben négy mozgalom alakított Szlovákiában kormányt – a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Független Magyar Kezdeményezés és a Demokrata Párt. Az akkor még nagy többséggel rendelkező koalíción belül a mai napig fokozatos erózió alakult ki: két év alatt kettészakadt a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Kereszténydemokrata Mozgalom; így az Együttélés politikai mozgalom nyílt támogatásával is csak kisebbségi koalíciót alkotott. A kormány ennek ellenére az elmúlt hétig teljesen stabil pozíciókkal rendelkezett, s ennek oka a Szlovák Nemzeti Tanács struktúrájában rejlik. Az SZNT-ben ugyanis rendkívül nagy jogkörökkel rendelkezik az elnökség, mely két évvel ezelőtt jött létre, s mely nem arányos, hanem többségi elv szerint lett megválasztva. Így a 21 tagú, 1990-ben létrehozott elnökségben akkor csupán 4 ellenzéki képviselő foglalt helyet. Szlovákiában az elnökség kizárólagos hatáskörébe tartozik a kormány egyes tagjainak visszahívása, s itt a parlament csupán névleges szerepet játszik. Így tehát a plénumon belüli átrendeződések nem voltak hatással a kormány stabilitására, hiszen nem értek el olyan mértéket, hogy meg tudták volna változtatni az elnökség összetételét. Ez a helyzet változott meg a múlt héten.
Patthelyzet a választásokig
A Kereszténydemokrata Mozgalom kettészakadásával és a Ján Klepác vezette radikális szárny kiválásával végleg nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi kormánykoalíció a parlamenten belül kisebbségbe került, és nincs ereje semmilyen ellenzéki javaslat leszavazására. Így kénytelen volt egyetérteni azzal az elképzeléssel is, hogy a választásokig tartó időszakra alakítsák újra az SZNT elnökségét. A csehszlovák alkotmány értelmében ugyanis a parlamentek a választások előtt befejezik működésüket, és szerepüket az új törvényhozói testületek létrejöttéig a parlamentek elnökségei veszik át. A nacionalista és posztkommunista ellenzék attól tartott, hogy ebben az időszakban az elnökség törvényerejű rendeletekkel befolyásolni tudja a választások eredményét, s ezért napirendre tűzette a testület rekonstrukcióját. A szavazás előtti politikai egyeztető tárgyalásokon a frakcióvezetők megegyeztek, hogy az elnökségnek egyenlő arányban kell tartalmaznia a kormányt támogató és azt ellenző képviselőket.
A megegyezés része volt az egyes elnökségi tagok és az új jelöltek „színvallása”. Itt kiderült, hogy a koalícióban lévő Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom önmagát egyértelműen ellenzékinek tekinti, s hogy ezzel egyetért a már eddig is ellenzékben lévő nacionalista és kommunista blokk is. A tárgyalásokon „színt vallott” a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés politikai mozgalom is. Képviselői – az MKDM részéről Csáky Pál, az Együttélés részéről dr. Szabó Rezső – leszögezték: önmagukat a kormánykoalíció tagjának tekintik, és nem támogatják az ellenzéki mozgalmakat. Ezt követően a frakcióvezetők megegyeztek az elnökség 13:13 arányú összetételében, és hozzáláttak a szavazási procedúra lebonyolításához. A titkos szavazás végeredményeként alakult ki a bevezetőben vázolt abszurd állapot, mely paradox módon mégis biztosítéka egyfajta stabilitásnak.
Mint arról korábban beszámoltam, az ellenzéki mozgalmak nyomására a parlament az ülésszak utolsó pontjaként napirendre tűzette a Szlovákia önállóságáról szóló nyilatkozat megtárgyalását, melynek elfogadását legutóbb csupán a koalíció képviselőinek kivonulása tudta megakadályozni. Azóta az ellenzék súlya tovább nőtt, s így várhatóan újra éles vita bontakozik ki majd e pont körül. Elméletileg a nacionalista és kommunista ellenzéknek lehetősége van a nyilatkozat problémamentes elfogadására, gyakorlatilag azonban erre aligha kerül sor. A kormánykoalícióhoz tartozó képviselők ugyanis továbbra is alkotmányellenesnek tartják a nyilatkozat elfogadását, és feltett szándékuk a szavazás idejére újra kivonulni az ülésteremből. A mai helyzetben ugyan elképzelhető, hogy az ellenzék képes összeszedni a határozatképességhez szükséges 76 képviselőt, ennek esélye azonban a választások közeledtével egyre kisebb. Ráadásul az ellenzék is érzi egy ilyen nagy ellenállásba ütköző aktus tragikomikus voltát, s a jelekből ítélve nem kíván félig üres padsorok közt sort keríteni egy olyan nyilatkozat elfogadására, mely más körülmények közt és más helyeken fanfárok hangjai közt szokott megvalósulni. Valószínű tehát, hogy a létrejött patthelyzet megakadályoz minden változtatási szándékot, és a választások napjáig konzerválja a jelenleg fennálló jogi és politikai állapotot. Egy hónap múlva eldől, kik kerülnek hatalomra: az etatista-szocialisztikus társadalom hívei, avagy az európai integrálódás, az egységes, polgáriasult Csehszlovákia szószólói? Ma úgy tűnik, a baloldali, szeparatista pártok kerekednek felül a párharcban. Az eredményekre azonban még várni kell egy hónapot.
- Külföld [6]