„Politikai adatfalatkák”-at közölt a Beszélő „ínyenceknek”.
Az írás arról is tudósít, hogy „a képviselők közül kik szavaznak a leglazább frakcióhűséggel”.
Ezen a „szégyentáblán” 8. helyen állok 14,0 százalékkal. Az SZDSZ soraiból csupán az azóta MDF-be dezertált Balogh János 20,0 százalékos ellenszavazata előz meg; engem 12,5 százalékkal a függetlenekhez átült Barcza Imre követ.
További SZDSZ sorrend:
|
14. Komenczi Bertalan<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> |
12,5 % |
|
15. Juhász Pál |
12,1 % |
|
17. Ráday Mihály |
11,7% |
|
18. Szalay Gábor |
11,6% |
|
19. Mózs József (a KDNP-be ült át) |
11,5 % |
|
21. Futaki Géza |
11,5% |
|
24. Kis Zoltán |
10,6 % |
Így „a listán 10 szabad demokrata képviselő szerepel”.
Az összesítésnek a frakcióhűséghez való viszonya szempontjából való interpretálása igaztalan, félreértésekre adhat okot, és ennyiben természetesen sértő is ránk, listán szereplőkre nézve.
A három átülő: Balogh, Barcza, Mózs alapvető kérdésekben nem értett egyet a szabad demokrata álláspontokkal – ezért is került sor átülésükre.
A statisztika azonban úgy készült, hogy a törvényeken belüli részszavazások – egy-egy törvényen belül néha több száz módosító javaslatról kell szavazni – számtanilag ugyanúgy beletartoznak a számításba, mint az érdemi, döntő végszavazás.
Tudni kell, hogy a frakció a törvények egészének szavazásánál rangsorol: vannak nagyon fontos kérdések – pl. kárpótlás, egyházi ingatlan, költségvetés, Zétényi–Takács, melyeknél elvárja az egységes szavazást. Vannak kérdések, melyekben ajánl, pl. állami ünnep, címer, ám ezekben mindenki lelkiismerete szerint szavaz, a többi kérdésben mindenki szabadon mérlegel. Egyes módosító indítványok részszavazásánál nincs is elfogadott, egységes frakcióálláspont. (Az elkészített „sillabusz” részleteit a frakció sosem tárgyalja meg, nem hagyja jóvá, így ez ennek nem tekinthető.)
(Őszintén szólva, nem is igen értem, a statisztika készítői ilyen esetben miből állapították meg a frakcióálláspontot; nyilván a többség szavazatát tekintették irányadónak.)
Mi, a listán szereplő megmaradt hetek nem frakcióellenségek vagyunk, nem a szabad demokrata arculatot romboló renitensek.
A névsorból egyértelmű, hogy aktív, módosító javaslatok sokaságát benyújtó képviselőkről van szó, akik bizonyos részletkérdésekben gyakrabban nem értettünk egyet a frakció többségével, illetve nem mindig sikerült meggyőzni a frakciót, hogy benyújtott javaslatainkat támogassa.
Ez azonban nem jelenti azt is, hogy ellentétben állnánk a szabad demokrata elvekkel, illetve az SZDSZ politikai irányvonalával.
Nyilvánvaló, hogy Juhász Pál, aki a statisztikakészítés idején, 1991-ben az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke volt, most az SZDSZ ügyvivője, nem az SZDSZ „belső ellenzéke”, hanem velünk együtt szuverén gondolkodású, szakmai kérdésekben határozott állásfoglalású szakember, akit ezekben a szakmai kérdésekben egyéni meggyőződésében nem mindig győznek meg az ellenérvek (ha egyáltalán vannak).
Példámnál maradva, én nem vezetek nyilvántartást módosító javaslataimról, azok számáról és sorsáról. Tudomásom van azonban arról, hogy az MDF korábban készíttetett egy kimutatást, ebben a felmérés idején az egyik legtöbb – 35 százalék arányban elfogadott – módosító javaslatot benyújtó ellenzéki képviselő voltam; az adat szakmai munkám hatékonyságát illetően elég hízelgő. Más kérdés, hogy az el nem fogadott 65 százaléknyi módosító javaslatommal kapcsolatos bizottsági viták sem győztek meg arról, hogy nem jók. Azokban az esetekben, ha a bizottsági vita vagy a frakció érvei meggyőztek, javaslatomat visszavontam.
Ha e 65 százaléknak egy részénél a frakcióm nagyobb hányada sem támogatott, már könnyen kialakult a 14 százalékos „ellenszavazatom”.
Azt is tisztáznom kell, hogy ezek a módosító javaslatok nem álltak szemben fontos elvekkel. Emlékezetes eset volt az 1991-es költségvetés megszavazásakor a lakáskamat-emelés, amelyet a frakcióval együtt természetesen nem szavaztam meg. Látva azonban, hogy a kérdést a koalíció mindenképpen áterőlteti, több szabad demokrata képviselő nyújtott be módosító javaslatot a kamatemelés módozataira, ezek azonban – különböző okokból – nem bizonyultak életképesnek. A kormány a végszavazáshoz közeledve az előzetes variánsokból csupán a havi törlesztőrész emelését kívánta a törvénybe beemelni, ezért javasoltam, hogy az „áldozatok” legalább választhassanak, hátha lesznek, akiknek kedvezőbb lesz az egy összegben történő engedményes visszafizetés. Az így visszafizetők számából megállapítható, hogy igazam volt, és a javaslat az állampolgárok érdekeit szolgálta. Mivel azonban az egész lakáskamatemelés-koncepcióval nem értettem egyet, ezért saját módosító javaslatomat sem szavaztam meg.
Bár a Beszélő nem az SZDSZ lapja, de azért mégiscsak „közel áll” hozzá, hozzánk, ezért jó hírnevünk, tisztességünk védelmében a tendenciózus szövegkörnyezettel együtt megjelent félreérthető listát szükségesnek tartottam kiegészíteni.
Dr. Török Ferenc országgyűlési képviselő
Köszönettel vesszük, hogy dr. Török Ferenc képviselő úr részletesebben kifejti, amire magunk is figyelmeztettük az olvasót. A közölt két lista – mint írtuk – „nem tudja kimutatni azt, hogy ki hányszor fejezte ki ellenvéleményét tartózkodással vagy a szavazástól való távol maradással, és nem jelzi azt sem, hogy ki milyen súlyú ügyekben képviselt ellenvéleményt”.
Révész
Hivatkozott cikkek
- Visszabeszélő [8]