Minden középiskolás megtanulja, hogy az eposz tárgya – a homéroszi minta nyomán – valamely világméretű küzdelem, amelyre odafigyel az egész mindenség. Hogy a trójai háború valóban ilyen küzdelem volt-e, azt nehéz megállapítani, minthogy nemigen van róla más forrásunk, mint maga a homéroszi mű. Szigetvár védelme azonban bizonyosan nem volt az, epizód volt az oszmán hódítás történetében. A Szigeti veszedelem esztétikai minőségét ez mégsem csorbítja, a fogékony olvasó átéli és elhiszi, hogy Szigetnél dől el kereszténység és pogányság, a jó és a rossz küzdelme. De vajon mi lett volna, ha a császár tanácsosai, a pápa diplomatái ugyancsak elhiszik ezt?
A nagy erkölcsi felbuzdulások sorsát a való világ – értsd: a létező szocializmus – búbánatos körülményei között senki sem tudta hitelesebb iróniával ábrázolni, mint Csurka István. Aztán a történelem váratlanul széttörte a korlátokat, amelyeknek a novellák és színművek hősei minduntalan nekiverődtek, maga az író pedig, kilépve a fogadó lelkivilágából, a zsúfolt házmesterlakás csatakos melegéből eposzt képzelt, eposzt varázsolt a deszkákat jelentő világba.
A csurkai eposzban a jó és a gonosz tényleges megjelenése – minthogy a politika képlékeny – hétről hétre változik. Legutóbb – lásd Magyar Fórum, július 9. – meglepő módon, az izraeli baloldal, Rabin Munkapártja került a jó szerepébe, a rosszat pedig a „keményvonalasok” képviselik Samirtól a Reichmann fivéreken és a Maxwell fiúkon át a budapesti Novofilmig (?) és Göncz Árpádig.
Csurka teóriája szerint a nagy világharcban minden mindennel összefügg. Az iraki–kuvaiti háború a keményvonalasok, Samirék utolsó dobása volt, a világért sem Szaddám Huszeiné. „A fegyverkezési kiadások szükségességét… az izraeli keményvonalasok igénye szerint támogatott világméretű médiapolitika indokolta meg”, a világért sem a szovjet SS rakéták megjelenése a birodalom nyugati határán.
Be kell vallanom, engem mindig lenyűgöz Csurka eposzi világképének gazdagsága és rendezettsége. Ugyanakkor meghökkent, hogy ez a rejtett összefüggéseken átlátó író mennyire tájékozatlan. Amikor, még életében, támadni kezdte Maxwellt, elképzelt egy sohói találkozást a sajtómágnás és a „kommunista” Györke Imre magyar nagykövet között; holott Maxvell és a magyar kommunisták kapcsolatának „leleplezésére” sokkal korábbi adata is lett volna: a Maxwell-birodalomhoz tartozó Pergamon Press adta ki angolul Gyurkó László nevezetes Kádár-életrajzát. A Magyar Fórum múlt heti számában mint kommunista bürokratát támadja meg Jókai Oszkár tűzoltó főparancsnokot, holott Jókai már az új kormánytól kapta mind főparancsnoki, mind vezérőrnagyi kinevezését, és ténykedését azzal kezdte, hogy a tömegoszlatásra és majdani úttorlaszok felszámolására kívánta felkészíteni a békés hajlamú tűzoltóságot. (A tűzoltóságról lásd lapunk június 13-i számát.) Múlt heti vezércikkében ennek az öntájékoztatásnak a terméke az az állítás, hogy Soros György távozni készül az országból. Nos, tudomásunk szerint Soros a legkevésbé sem kíván távozni Magyarországról, de még Romániából sem, ahol pedig nem mint a keményvonalas liberalizmus, hanem mint a magyar nacionalizmus ügynökét támadják. Soros György 1989-ben abban állapodott meg a művelődési tárcával, hogy az évi 3 millió dollárt meghaladó magyarországi kiadásait a költségvetés visszatéríti. Erre hivatkozva támadta a jobboldal: állami pénzt költ olyan nemzet- és keresztényellenes orgánumokra, mint a Beszélő. (Azért, hogy az alapítvány az Erdélyi Magyarok Egyesületét, a Görgey Artúr Cserkészcsapatot, a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumot és az Országos Lelkipásztori Intézetet is támogatta, senki sem bántotta.) Soros e támadások nyomán azt fontolgatta, hogy a jövőben nem tart igényt a minisztériumi részesedésre, annál is kevésbé, mert például az 1991-re esedékes összegből „mintegy 40 millió forint átutalásának – így Andrásfalvy Bertalan –, amely az elszámolás szerint indokolt lett volna, nem volt fedezete”.
Az újkor hajnalán a geocentrikus világkép egyebek között azért omlott össze, mert a Föld körül forgó bolygók pályájának matematikai leírása lehetetlenül bonyolulttá vált. Pedig a bolygók mozgása minden vásári asztrológus számára könnyűszerrel áttekinthető.
Valahogy így van ezzel a judeocentrikus világgal Csurka István is.
Kapcsolódó cikkek
- Fül [7]