Dobos Krisztina helyettes államtitkár egy hónapja a Pesti Hírlapban a kompromisszum öröméről számolt be az ottani tudósítónak. Szerinte sok kérdésben megegyezés született, a közoktatási törvénytervezet végső változata a jól előkészített törvénytervezet mintapéldája lesz. Nos, azóta az Oktatási Érdekegyeztető Fórum szakszervezeti és önkormányzati oldala berekesztette a tárgyalásokat azzal, hogy a kormány-előterjesztés sem szellemében, sem betűjében nem felel meg a legendás 68 órás egyeztetésen született megállapodásoknak. Sok vonatkozásban ugyanezt mondhatja el a szakértői tárgyalások résztvevője is: bár kétségtelenül vannak javaslataink elfogadására utaló nyomok a törvénytervezetben, de a stratégiai pontokon az MKM nem engedett. Nézzük a legtöbbet vitatott kérdéseket!
Szabadságot a miniszternek!
A Nemzeti Alaptantervet Baranyi Károly vezetésével – a törvénytervezet „gazsótlanításához” hasonló stratégiával – újrafogalmazzák. Eltávolítják Báthory Zoltán eddig közmegelégedésre dolgozó csapatát. Ez az átfogalmazott NAT a törvény jelenlegi változata szerint kötelező lesz minden magyar iskolában. Látnivalóan ez az ára az „engedélyezett iskolákról” való lemondásnak. A korábbi változattal ellentétben ugyanis most nem különböztetik meg a NAT szerint dolgozó és a miniszteri engedéllyel működő intézményeket. Végeredményben tehát a minisztérium mindenképpen befolyással akar lenni az iskolában közvetített ismeretek tartalmára – ha nem a minisztériumi engedélyezés, akkor a NAT útján. Csak egy dolog elképzelhetetlen: hogy egy iskola államilag ellenőrizetlen program szerint működjön.
Ennél is figyelemreméltóbb, hogy a jelenlegi változat gyengéden leold minden béklyót, amit a szakértők a magas miniszteri csuklóra erősíteni javasoltak. A miniszterbarát tervezet mindössze annyit közöl, hogy a NAT megjelentetése a miniszter feladata. A törvény betűje szerint a miniszternek senkivel nem kell egyeztetni, kínlódni, vitatkozni, ha bármikor meg kívánja változtatni a nemzeti műveltség kerettantervét. Igen érdekes, ahogy a törvény legutolsó változatában tisztázatlan hatáskörű, összetételű, funkciójú és eredetű testületek, szervezetek bújnak elő: az oktatáspolitika – a jelek szerint – nagy hatalmú fórumáról, a Közoktatás-politikai Tanácsról szóló egyetlen paragrafus mindössze azt deklarálja, hogy az „részt vesz a közoktatással összefüggő döntés-előkészítésben és egyeztetésben”, s hogy annak munkájában részt vesznek a pedagógus szakmai szervezetek, a szakszervezetek, a szülői szervezetek, a tanulói szervezetek, az iskolafenntartók és az MKM képviselői. Hogy az irányításban ténylegesen milyen szerepe van e konfliktuskezelésre elvben alkalmas – és körültekintő eljárásrenddel működőképessé egyensúlyozható – testületeknek, arról megint csak nem rendelkezik a törvény. A sokat vitatott és támadott állami túlsúly mérséklődött a törvénytervezetben, az állam által hagyott űrt azonban az ilyen homályos szerepkörű testületek foglalták el, vagy semmi, így a közvetlen és kodifikált állami beavatkozás lehetősége mellett (mert azért maradt abból is jócskán) megjelent a lopakodó, álcázott gerillabeavatkozás lehetősége is. E kettő békétlen együttélésére eklatáns példa a Regionális Oktatási Központ.
Top ROK
A tárca egy rövid ideig komolyan fontolóra vette a területi szakmai önkormányzatok elfogadásának lehetőségét a Területi Oktatási Központok helyett. Azután a minisztérium felgyógyult heveny liberalizmusából, és kigondolta a Regionális Oktatási Központot. A ROK lényegét mindenki ismeri: a ROK TOK. Alkalmas arra, hogy a művelődési és közoktatási miniszter felkérje a pedagógiai munka átfogó értékelésére, bizonyos szakterületek eredményeinek áttekintésére és az egyes pedagógus munkájának értékelésére.
Az egész magyar nevelésügyben és az egész európai nevelésügyben egyedülálló módon a miniszter felvállalná az egyes pedagógus munkájának értékelését. Ezzel nemcsak levenné az iskolafenntartó válláról az egyik legtöbb felelősséggel járó és legtöbb munkát adó terhet, nemcsak feleslegessé tenné az egész tanügyi apparátus munkáját (persze a ROK-ot leszámítva), hanem végre azt is eldönthetné (amit nem sikerült ebben az országban sok száz év alatt), hogy ki a jó és ki a rossz, végső soron, hogy ki a méltó és ki a méltatlan pedagógus.
A ROK a régió pedagógusaiból választott testületből és igazgatóságból áll. Az utóbbi tagjait csak a miniszter jóváhagyásával lehet kinevezni, a pedagógustestület megválasztásáról és az igazgatósághoz való viszonyáról a törvénytervezet hallgat. Legderűlátóbb feltételezésünk az, hogy e testület amolyan demokratikus kellék a ROK működésének legalizálására és esetleg pedagógusok megjutalmazására. Komoly ellenőrzést már csak azért sem gyakorolhat az igazgatóság felett (szemben a szakértői javaslatban szereplő regionális önkormányzattal), mert az igazgatóság legfelsőbb igazgatója gyakorol felette ellenőrzést!
A szakértők véleménye szerint a ROK, a TOK és annak összes mutánsa azért sikeredik mindig félre, mert eleve idegen a kialakult és az MKM számára érthetően sok gondot okozó jelenlegi irányítási struktúrában. A minisztérium minden jel szerint még a pedáns iskolaigazgatóként aposztrofált Ilku Pál miniszternél is több közvetlen operatív irányítási jogkör és feladat begyűjtésére törekszik. Ám amíg Ilkunak ehhez rendelkezésére állt egy kétcsatornás (párt-állam) és többszintű (Minisztertanács Tanácsi Hivatala, megyék, helyi tanácsok, MSZMP országos és regionális szervezetei) irányítási-hatalmi struktúra, addig a jelenlegi MKM ebben az értelemben eszközök nélkül maradt. Boldogan kap tehát minden rendelkezésére álló irányítási eszközön, s ahova nem ér el a karja, ott megtoldja egy TOK-kal vagy ROK-kal. Mindaddig így marad ez (a szakértői munkától lényegében függetlenül), amíg a minisztérium szerepét a régi módon, iskolamesteri szerepkörben határozza meg, s nem korlátozza ágazati felelősségét a közoktatási rendszer működési feltételeinek megteremtésére és az iskolarendszert működtető érdekcsoportok közötti koordináció szervezésére. Akkor ugyanis éppúgy nem érdekelné a minisztert, hogy hogy dolgozik az egyes pedagógus, mint ahogy nem érdekli Siklós minisztert, hogy hogy dolgozik a Nyugati pályaudvar sarusa, Kovács Péter.
Húzhatjuk…
Van-e még szerepe, jelentősége a szakértői tárgyalásoknak?
Magán a szövegen a jelek szerint már nem sokat lehet változtatni: ha az változik, akkor a pénzügyminiszter vagy a munkaügyi miniszter turkált bele. A február óta zajló szakértői munka során a közoktatási törvény minden lényeges problémájával kapcsolatban elmondtuk, megvitattuk és írásba foglaltuk álláspontunkat. Meggyőződésem, hogy tárgyalópartnereink, Dobos Krisztina, Juhász Árpádné, alkalmanként pedig Szüdi János és mások megértették, amit mondtunk nekik. Aki akart, tárgyalhatott velünk.
Valószínűleg itt már nem kommunikációs problémákkal állunk szemben.
Olvasom a legutóbbi változatban, hogy az általános iskola elemi és alsó középszintű nevelést és oktatást végző intézmény, „melyben az igényeknek és a lehetőségeknek megfelelő oktatás folyik”. Kérdezem az MKM jogászát, hogy ez mit jelent. Nehéz volna megmondani – feleli ő. Húzzuk ki – javaslom. Kihúzhatjuk – mondja, de úgyis visszakerül.
Hivatkozott cikkek
- Oktatás [7]