Progresszív paraziták
Megkezdődött a közszolgálati, korábban állami, ma önkormányzati alkalmazásban álló orvosok szabad vállalkozása, sok helyen a korábban állami, ma önkormányzati vagyont képező kórházi infrastruktúrával. Egyre-másra alakultak a kft.-k, amelyek csak annyiban nem tartoznak a kórházhoz, hogy a betegeik, akiket ugyanott és ugyanakkor látnak el, mint a biztosított beteget, nem hálapénzt adnak, hanem előre meghatározott összeget fizetnek. Ideológiailag kitűnően alátámaszthatók ezek a vállalkozások, hiszen bérleti díjat fizetnek a műtőért, ahol a kórházi sebészek jó pénzért átszabják a kuncsaftokat, és az orvosok is hozzájutnak az értelmiségi lét anyagi alapjához, valamint ahhoz a nem kis tőkéhez, amivel később elszakadhatnak a kórháztól. Mindenféle etikai kifogások emelhetők ugyan, de el kell fogadnunk, hogy addig sem halhatnak éhen az orvosok, amíg nem sikerül generálisan megoldani az egészségügy anyagi és szervezeti problémáit.
Szervezési és gazdasági szempontból azonban ezek az orvosi kft.-k közönséges paraziták, amelyek – akárcsak a tyúkhúr a gazdanövényre – rátelepszenek a kórházra, és belőle táplálkoznak. Felszereltség híján önállóan életképtelenek lennének. Kérdés, hogy merre fejlődik tovább a rendszer, kialakul-e az együttműködő, de szervezetileg, gazdaságilag, helyileg teljesen elkülönült köz- és magánklinikák hálózata, vagy teljesen beszövik a rendszert az átláthatatlan összefonódások, és végül ugyanúgy elherdálják – pontosabban egy szűk vezetői kör zsebébe szívják át – a biztosítottak pénzét, mint ahogyan az korábban történt.
Kórház a kórházban
Az ellátási felelősség és a tulajdonjog egyaránt a helyi testületekhez telepíttetett az Önkormányzati törvény által. Ez lehetővé teszi ennek a fejlődésnek a megakasztását és új elképzelések kialakítását. Ilyen irányban hat elvben a laicitás is, az, hogy a testületek tagjai elsősorban nem szakemberek, hanem döntéseik hatását saját bőrükön is érző polgárok. Mégis más látszik körvonalazódni, legalábbis Budapesten. A Fővárosi Közgyűlés egészségügyi bizottságának tagjai túlnyomórészt orvosok, vagyis nem a betegek, hanem a szakma képviselői. Ezek az orvosok a jelek szerint nem bíbelődnek átfogó új koncepció kialakításával, a közorvoslás, a közkórház megújításával, hanem úsznak az árral. Legalábbis ezt mutatja az általuk melegen támogatott szerződés, amelyet a Tétényi úti kórház kíván megkötni a B. Braun Rolitron Rt. egyik társaságával, a Rolicarral. Ez a szerződés a szimbiózist szándékozik magasabb szintre emelni és intézményesíteni. Lényege, hogy a kórház területéből – parkjából – kihasított területen 100 ágyas magánkórház épül fizető betegek számára.
Kérdés, mi lesz, ha a magánbeteg intenzív kezelésre szorul, de éppen nincs szabad ágy a közkórház intenzív osztályán. Átszállítanak egy biztosított beteget egy másik kórházba? Hogyan határozzák meg, hogy a fenntartási költségek, a telefonszámla mekkora hányada esik a magán-, és mekkora a biztosított betegekre? Ezeket a Tétényi úti kórház körzetében élőket, valamint a (felújítási forrásokat megteremtő) Fővárosi Közgyűlést érintő kérdéseket lehetne föltenni a szerződést támogató egészségügyi bizottságnak.
Föltenni lehet, de véleményem szerint megnyugtató válasz nem adható rájuk. A megoldás csak a kabát újragombolása, az egészségügyi ellátás struktúrájának újragondolása lehet. Addig ugyanis, amíg az önkormányzatot ellátási felelősség terheli, nem volna szabad szétszórnia ennek anyagi alapjait. Ha a privatizálás valóban előnyösebb, azt akkor is csak tisztán, gondosan megtervezve, az önkormányzat anyagi érdekeit is szem előtt tartva, az ellátási felelősséget megszüntetve volna szabad lebonyolítani.
Hivatkozott cikkek
- Egészségügy [7]