Rendeletlenül
Nem teremtett rendet a július 1-jén hatályba lépett közalkalmazotti törvény az oktatásügyben. Továbbra sem tisztázott, mely feladatokat garantál a központi költségvetés, melyeket az önkormányzat. Mind a két fél egymásra mutogat, hiszen a törvény csak annyit mond, hogy a bért és a juttatásokat „a munkáltatónak ki kell fizetni”, de nincsenek meg ehhez a garanciák. Az önkormányzati törvényben benne foglaltatik, hogy kötelező feladatokat csak törvény szabályozhat (ez rendben is lenne), de az is, hogy ennek forrásairól is gondoskodni kell. Az érintett szakszervezetek levelet írtak a miniszterelnöknek a tarthatatlan helyzet feloldása érdekében. A levélre Kupa Mihály válaszolt, tagadva, hogy hiányozna a pénzügyi fedezet. Úgy érvelt, hogy a kormány már a ’91-es önkormányzati támogatások odaítélésekor gondoskodott a forrásokról. Ezek szerint Kupa már ’91 novemberében tudta, hogy mit fogad el a parlament ’92 nyarán…
Papírpénz
A közalkalmazotti törvény mind a pedagógusok pótlékainak mértékét, mind a bértarifarendszert tartalmazza, de azzal a kitétellel, hogy alkalmazni csak ’94 január 1-jétől kötelező.
Senkinek sincs pontos számítása, hogy a pótlékokra mennyi pénz kellene. A teljes költségvetésre körülbelül 100 milliárd. Ezen belül az oktatásra 30-35 milliárd. Ennek ellenére a ’93-as költségvetési irányelvekben sem jelenik meg ez a támogatásigény. Sőt egyértelmű, hogy jövőre sem növekszik a központi támogatás. Nincs, de ’94-re sem fog előteremni hirtelen százmilliárd aktívum, mivel ez az összeg a költségvetés majdnem 10 százalékát, csak a pedagógusok többletjuttatása kb. 4 százalékát teszi ki. A dologi költségek „szinten tartása” az épületek állagának leromlását eredményezheti, és a béreket csak munkavállalók elbocsátásával lehet majd garantálni. A folyamat már megindult. Először kiderül, hogy nincs szükség napközis tanárokra, szakkörvezetőkre, később a szaktanárok is túl sokan lesznek.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete úgy értékeli, hogy a kormány nem hajtja végre a törvényt. Elismerik, hogy nem ez az egyetlen ágazat, ahová nem jut elég pénz, de nem nyugtatja meg őket, hogy illetményüket majd a következő kormány fogja biztosítani.
– A PDSZ arányos teherviselést kér – mondja Pokorni Zoltán, a Ligához csatlakozott pedagógusok ügyvivője. – A pedagógusok átlagbére körülbelül fele az iparban foglalkoztatottak átlagbérének. Ráadásul a pedagógusokon kettős teher nyugszik. Hiszen az oktatásügyben a kormány nemcsak jogalkotó, de áttételesen munkáltató is. A pedagógusok pedig adófizetők és államnak kiszolgáltatott munkavállalók egyszerre. Akik kénytelenek tudomásul venni, ha emelkedik az adóteher, de elfogadhatatlan számukra, hogy a kormány munkáltatói pozícióját használja ki ellenük, és befagyasztja a bérüket. Hiányzik a szigorúbb munkafeltételeket egyensúlyozó jogbiztonság is. A törvény hatályon kívül helyezte azokat a rendeleteket, amelyek szabályozzák a kötelező pótlék, az óraszám, a túlmunka és az egyéb pótlékok kérdését.
A minisztérium tagadja, hogy a PDSZ érvei valósak, hiszen van egy ’82-es rendelete, amely biztosítja a jogszerű magatartást. Ezt a rendeletet többször módosították, egyes részeit hatályon kívül helyezték, a benne meghatározott pótlékok jelenleg is százforintosak… Így a törvényben élő megszorítások már most is élnek, de a pedagógusok illetménye csak papíron létezik. Pedig jelentős összegről lehet szó. Ha például egy 58 éves pedagógust elküldenek, akkor körülbelül egyévi bér a járandósága. A munkáltatónak a tb-terhekkel, felmondási idővel együtt 16 havi bért, 120-130 ezer forintot kell kifizetnie. A jubileumi jutalom, a 13. havi illetmény további összegeket követel. A PDSZ kinyilvánította: perre viszi, ha munkavállalói érdeke csorbát szenved.
Pokorni Zoltán: Munkajogilag csak a munkáltatókat lehet perelni, akik ebben a kérdésben ártatlanok. De felajánlottuk, hogy az ő érdekvédelmüket is ellátjuk az önkormányzattal szemben, illetve az önkormányzattal is együttműködve a kormánnyal szemben képviselnénk érdekeiket. A célunk az, hogy az igazgatók, intézményvezetők ne „lefelé” próbálják érvényesíteni a törvényt, hanem ugyanolyan határozottan lépjenek fel az önkormányzatokkal szemben is. A gyakorlat az, hogy lelkileg, erkölcsileg kényszert alkalmaznak, ne kérjék ki a pedagógusok a nekik járó többhavi felmondási időt és végkielégítést, mert az intézménynek nem marad pénze az ott maradó dolgozók pótlékainak, 13. havi bérének kifizetésére. A pedagógusokban erős a mi-tudat, az intézményhez kötődés. Nehéz a döntés, ha azt hallják: „A kolléga elviszi a bérmaradványt és a jutalmat.”
Mennyi a 2000?
A parlament által megszavazott 2000 forintos szeptemberi alapbéremelés összegét csak a főállású pedagógusokra számolták ki, a nyugdíjasokra és a szerződésesekre nem gondoltak. Azonkívül a törvény egymás ellen játssza ki az önkormányzati iskolák és az egyházi intézmények pedagógusait. Hiszen a parlament által megszavazott, önkormányzati iskoláknak járó összeget, a 2000 forintos béremelést (3,2 milliárd) a minisztérium saját hatáskörében (?) az egyházi iskolákra is kiterjesztette. Az önkormányzati iskolában tanító nyugdíjas így azt hiheti, hogy ő azért nem kap egy fillért sem, mert az egyházi iskolában dolgozó – ugyanilyen kiszolgáltatott – kollégája kapta meg. Ráadásul a minisztérium önkényes megosztása nem juttat az alapítványi iskoláknak egy fillért sem.
Tévedés azt hinni, hogy a kevesebb mint 100 alapítványi iskola krőzus, hiszen van köztük hiánypótló tevékenységet ellátó intézmény is, mint például az Oltalom iskola, ahol dislexiás gyermekeket tanítanak – az országban egyedül, mivel az állam kivonult erről a területről. Ezért a Magyar Alapítványi Egyesületi és Magániskolái Intézmények Egyesülete levélben fordult a parlament kulturális bizottságához, az Alkotmánybírósághoz és a minisztériumhoz a diszkrimináció eltörléséért. A PDSZ szerint minisztériumi és költségvetési tartalékokból kell megoldani mindhárom iskolatípus egyenlő, törvényben előírt támogatását. A törvényt mindenképpen be kell tartani.