Az egyetemalapítás: harci művészet

Az is bolond, aki… magánegyetemet alapít Magyarországon? – kérdeztük Horváth Ivántól 1990-ben, a Corvin Egyetem Alapítvány Posztgraduális Iskolájának megnyitásakor. Azóta kiderült: a „garabonciás” elszántság mit sem ér, az egyetemalapítás inkább harci művészet…


– Három és fél éve, amikor 1989 júliusában a Corvin Egyetem első felhívása megjelent, a hivatalos körök felhördültek: mi az, hogy magánegyetem? Azóta elült a vihar. Hogy lett a botránykőből alapkő?

– Amikor a Corvint szervezni kezdtük, „gyöngyéletünk” volt, mert olyan legitimációs krízis volt, hogy inkább mindenre igent mondtak, csak semmi baj ne legyen. Írtam egy levelet Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnöknek: magánegyetemet szeretnénk, ám egyetemet csak az Elnöki Tanács alapíthat, Elnöki Tanács viszont immár nincsen, mit tegyünk? Postafordultával jött a válasz: menjünk be a minisztériumba, és lektoráljuk meg a készülő felsőoktatási törvénykiegészítést. Meg is tettük: tényleg méret után készült a magánegyetem alapítását szabályozó kiegészítés az utolsó szocialista kormány legutolsó törvényéhez. Ősszel aztán a mi, immár vadonatúj, demokratikus úri kormányzatunk olyan végrehajtási utasítással egészítette ki, hogy csak ezt kell mondanom: magánegyetemet szabad létrehozni; de teljesen lehetetlen.

– És az Akadémia? A kezdet kezdetén a magánegyetem fő támasza volt.

– Valóban. Az egyetemalapítás ötlete maga is úgy született, hogy láttuk: az akadémiai intézetek válaszút elé kerültek – vagy teljesen csődbe jutnak, vagy az egyetemekhez csatolják őket, s ez óhatatlanul lefelé nivellálásukhoz vezet. Szerettünk volna részt vállalni a megmentésükből, az ott fölhalmozott szellemi és infrastrukturális potenciál fölhasználásából, miközben persze tudtuk, az akadémiai intézetek létezése maga a pazarlás, hiszen ugyanazt a tudományos tevékenységet ismétlik két szinten, a hivatalosan nem tanító kutatóintézetekben és az egyetemi tanszékeken. Ezért úgy gondoltuk, az akadémiai intézetek bázisán, de külső, azaz magánfinanszírozással létre kellene hozni egy magánegyetemet, amely kiegészítő jövedelemforrást jelent az akadémiai intézetek rátermett kutatói számára. Fizettünk volna az akadémiai intézetek infrastruktúrájának használatáért is. Ez nagyon tetszett az Akadémia vezetőségének: kötöttünk is egy együttműködési szerződést, ám az új akadémiai elnök megválasztása után ez az együttműködés elakadt. Levelet is kaptunk a főtitkártól, hogy felfüggesztik a szerződést. A magyarázatot csak sejtjük: az Akadémia új vezetőségének az volt az elképzelése, hogy Athenaeum néven létrehoz egy szervezetet, amely egyesíti az egyetemet és az akadémiai intézeteket a posztgraduális oktatás keretein belül. Amint ennek megneszeltük a hírét, máris írtunk egy levelet, hogy mi akár abba is hagyjuk a Corvin szervezését, ha ő úgy ítéli meg, hogy ez zavarja a terveiket, és teljes mértékben az Athenaeum szolgálatába állítanánk szervezőenergiánkat. Az Akadémia eziránt sem érdeklődött. Ezerféle oka lehetett. Mindenesetre nem kellettünk nekik. Kár.

– És az egyetemek? Mit szólnak a Corvin teremtette konkurenciához?

– Annak idején az egyetemek idegesen fogadták a Corvin alapításának a hírét. Azzal rágalmaztak, hogy mi privatizálni akarjuk az Akadémia vagyonát, holott egy golyóstollat sem akartunk magántulajdonba venni. Igen ám, de az egyetemek is rá akarták tenni a kezüket az akadémiai infrastruktúrára – amiért persze egyáltalán nem lehet kárhoztatni őket.

Az utóbbi időben viszont sokat javult a helyzet az egyetemeken is, s ez megváltoztatja viszonyunkat. Megindultak a Tempus-programok, több lehetőség van a nemzetközi együttműködésre, relatíve jobb a helyzet, vagy legalábbis kevésbé romlik, mint az akadémiai intézetekben, ezért innen sokan át is mennek az egyetemekre.

Az egyetemek ugyanakkor maguk is belátják, hogy Magyarországon nagy kereslet van az egyetemi szolgáltatások iránt, úgyhogy nincs okuk irigységre. Nem kell attól félni, hogy kiszorulnak a piacról, ha a Corvin megindul. Nem túlkínálat lesz, hanem a hiány lesz kisebb. Egyre világosabban látják azt is, hogy az úgy-ahogy megindult egyetemi reformokat nem tudják egyedül végigvinni, rosszul sülnek el még a jó szándékú kezdeményezések is: a monopolhelyzet ugyanis – rettentő nagy átok. A diák most nem úgy megy be az órára, mint egy megrendelő, aki bizonyos szolgáltatásokat megvásárol. Előfordul, hogy tanárok késnek az óráról, előfordul, hogy a higiéniájuk kétes, előfordul, hogy olyan szavakat használnak, amelyek hölgytársaságban nem illendőek. Előfordul, hogy részegek. Előfordul, hogy nem készülnek föl rendesen. Előfordul, hogy nem jártasak eléggé az idegen nyelvekben, hogy nincs meg a szükséges tudományos fokozatuk. Ezek végül is hajmeresztő dolgok, de a jelenlegi monopolhelyzet miatt nem kiküszöbölhetők. Mi viszont jó partnerek lennénk ebben is.

– A posztgraduális képzést fölfüggesztik a nagyegyetem elindításáig?

– A posztgraduális iskola ma is működik, igaz, szerényebb mértékben, mint ahogy képzeltük. Mivel az Akadémia „elhidegült” tőlünk, nem sikerült összes tervezett posztgraduális kurzusunkat elindítani, szétszórva az akadémiai intézetekben. Ami viszont működik – a logika tanszék és Sass Sylvia énektanszéke –, az egészen kiváló.

– Ki adja az okleveleket?

– Az állam – teljes joggal – távol akarja tartani a sarlatánokat, és nem siet a diplomák elismerésével. Ezért mi nem kértünk és egyelőre nem is kérünk állami elismerést, hanem más magánegyetemekkel kötünk szerződést arról, hogy a mi bizonyítványunk alapján ők adják ki a diplomákat, melyeket aztán minden további nélkül honosítani lehet Magyarországon.

– Két évvel ezelőtti beszélgetésünkben hangsúlyozta, hogy a Corvin Egyetem pártfüggetlen, politikasemleges intézmény kíván lenni.

– Az alapelv most is változatlan: egyetemünk alkotmánya értelmében semmiféle megkülönböztetett kapcsolat nem fűzhet bennünket semmiféle párthoz sem. A Corvin olyan egyetem akar lenni, amelyik még csak nem is a közép-európaiság nemes eszményének felel meg, hanem egyáltalán semmiféle metafizikai üzenetet nem kíván hordozni. Még a tolerancia, a pluralizmus sem lesz kitüntetett jelszó, még ez is kevés. A Corvin egész egyszerűen egyetemes egyetem akar lenni. Alapeszméje egyetlenegy van: az egyetemesség. A Corvin egyetem akar lenni, nagyon jó egyetem.

Pártsemlegességünket akkor is nagyon éberen kell őrizzük, ha tudjuk: ezzel a programmal a mai ideologikus világban nehezebb a helyzetünk. De be kellett látnunk, hogy támogatás nélkül egy magánegyetem partra vetett hal: ezért is fontos a mostani fordulat. A közelmúltban mellénk állt a főváros és a IX. kerületi önkormányzat: úgy véljük, mindkét önkormányzat képviselői és a polgármesterei – bármilyen párthoz tartozzanak is – joggal lesznek büszkék arra, hogy az ő segítségükkel jön létre ez az intézmény. A IX. kerületi önkormányzat irdatlan nagy és értékes területet bocsátott a rendelkezésünkre a Vendel utca és Tűzoltó utca között, ahol hamarosan meg is kezdődik az építkezés. Az egyetem kuratóriuma kötelezettséget vállalt, hogy mind a főváros, mind a IX. kerületi önkormányzat képviselője – pártállásától függetlenül – helyet fog kapni az egyetem vezetőségében.

– Amikor Göncz Árpád az alapkövet elhelyezte, azt mondta, hogy ez az egyetem életképes lesz, mert nem „fölülről” határozták el. Egyetemi emberek és barátaik sütötték ki, és ők szereztek meg hozzá mindent. Hogyan? El lehet árulni?

– A Corvin Egyetem sikerének egyik legfőbb titka az, hogy csodálatos emberek, nem mindennapi egyéniségek vezetik. Saját keserves példámon tanultam meg, hogy ezt az egyetemet ne egyetemi emberek szervezzék. Kétségkívül van olyan terület, ahol professzoroknak kell dirigálni: nekik kell eldönteni például, hogy legyen-e ördögűzés tanszék vagy ne legyen, de az egyetemalapítás és –működtetés olyan valami, aminek a közelébe se lehet őket engedni. Eredetileg egy festőművészt szerettünk volna fölkérni az egyetem kitalálására, de amikor a festőművész kikosarazott minket, megkockáztattuk a feltételezést: hátha az egyetemalapítás mégis inkább távol-keleti harcművészet. Budai Györgyhöz fordultunk, aki 1986-ban országos egyéni karatebajnok volt. Ezenkívül nagyon magas szinten úszott, vízilabdázott, mellesleg elvégezte a jogot, éveket járt az akkor még Marx Károly nevű közgazdasági egyetemre, és az egyik első magánvállalkozó volt Magyarországon. Azon kevés, roppant sikeres és roppant becsületes magánvállalkozó közé tartozik, akiket nemcsak irigylek, hanem tisztelek is. Amikor a Corvin vezetését elvállalta, épp egy roppant súlyos, rettenetesen veszélyes betegségből gyógyult fel tökéletesen. Azért mondtam el mindezeket, hogy az olvasók el tudják képzelni: csak egy ilyen rendkívül gazdag személyiség alkalmas arra, hogy nulláról indulva egy nagy egyetemet létrehozzon.

És szükség volt még valakire, aki ehhez a vállalkozáshoz tudását és pénzét adta: őt Miklós Pálnak hívják. Dúsgazdag düsseldorfi építész, szintén hallatlanul érdekes ember. Sosem volt magyar állampolgár, Váradon született, s még nagyon pici gyermekként került el Váradról – a szülei a fasizmus elől menekültek. Az Egyesült Államokba került a családjával, ott járt iskolába, ott végezte el az M. I. T.-t. Magyarországon többször járt, egy-két napos üzleti úton a hatvanas években. Jelentős politikai kapcsolatai is vannak a düsseldorfi tartományi kormánnyal, különböző pártokkal, főként a liberálisokkal. Harmadrészben tulajdonosa és elnöke egy düsseldorfi és egy dallasi építési vállalkozásnak. Az ő fölfedezésében mindenekelőtt Budai Györgynek volt nagy szerepe, valamint Fekete Lászlónak és Geréby Györgynek.

Egészen hihetetlen dologról van szó. Ez az ember vállalta, hogy ő legyen a Corvin Egyetem németországi egyesületének elnöke, ilyen minőségében tett ígéretet arra, hogy ez év végéig a német egyesület biztosítja a bankgaranciát 35 millió márkáról az első épületünk költségeinek fedezésére. Miért vállalt ilyen óriási kockázatot? Mi indította erre? Én megkérdeztem tőle, de ő tréfával ütötte el, azt mondta, hogy én már annyi rossz dolgot csináltam életemben, most szeretnék valami jót is csinálni. Mert ő jónak tartja a Corvin filozófiáját – tette hozzá –, de itt valami egészen különös személyes eltökéltségnek is jelen kell lennie. Mindenesetre az ő hatalmas segítségének – és Budai György „harcművészetének” – köszönhetően mégis lesz Corvin Egyetem.

• Oktatás [9]