Mármint ha némi alkotmányba ütközés nem állítja meg az idő pergését. A koalíció szorgosan döngöli befelé a miniszterelnökségbe az önálló fejezetiségből ide átsorolt rádiót és televíziót. Réti Miklós (MDF) ezúttal nem éhezik, inkább átveszi párthívétől, az átsoroló Bakó Lajostól a stafétabotot. Javasolja, hogy személyesen Antall József kezébe adassék „a tervezési, előirányzat-módosítási és -felhasználási és információszolgáltatási jog” a közmédiumok fölött, ellentétben a Haraszti–Soós-féle indítvánnyal, amely szerint ilyen jogokat a parlamentnek kéne fenntartani. A bizottságokban természetesen Rétit részesítette előnyben a koalíció, az egyszer már alkotmányellenesnek nyilvánított, 1974-es minisztertanácsi határozatra hivatkozva. Az ellenzék mindegyik bizottságból kivonult, a szavazógépezet határozatképtelenség folytán elakadt, de a kereszténydemokraták fogadkoznak, hogy eztán majd személyes ottlétükkel akadályozzák meg az ellenzéki „obstrukciót”. Ebből is kitetszik: a kormányzati felelősség személyes ottlétet követel meg.
A sarokszámokból kiviláglik, hogy az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) megállapodása nem 34-36 milliárdba kerül, ahogy annak idején az előzetes pénzügyminiszteri számítások alapján írtuk (Beszélő, november 29.), hanem legalább 43 milliárdba. Ebből 31-re rúg az áfa- és az szja-bevételkiesés. Ezt egyensúlyba hozni valóságos művészet, mégsem lehetetlen: a törvényes deficit csak potom 400 millióval nőtt az eredeti előterjesztéshez képest.
De valóságos egyensúlyról van-e szó? Az ÉT-megállapodás forrásainak túlnyomó részét légvárnak, szappanbuboréknak nevezte Gaál Gyula (SZDSZ) a költségvetés újra megnyitott vitájában. Számításai szerint mindössze 4,6 milliárdot takarítottak meg a minisztériumok és a központi intézmények eredeti előirányzataihoz képest, holott a pénzügyminiszter az ÉT-megállapodás után 15 millióról beszélt. Viszont 30 milliárd forintnyi többletforrás voltaképpen nem jelent valóságos deficitcsökkenést. Például a garanciavállalások fedezetét (amit a Suzuki- és más ügyletek kapcsán kezesként tesz félre a magyar állam) az előterjesztés 12 milliárdjával szemben 9-re csökkentették, és ez vagy megfelel a tényleges kötelezettségeknek – akkor meg miért beszéltek korábban 12 milliárdról –, vagy nagyobb lesz a garanciabeváltás, és ez esetben most csupán eldugják a deficitet. Egy másik 21,5 milliárddal azért hízik a szappanbuborék, mert a privatizációból és más vagyonügynökségi bevételekből ekkora összeget vonnak be a folyó deficit finanszírozásába, holott erről korábban hallani sem akart a pénzügy; így hát más célra szolgáló pénzeket vontak el, következésképp megint csak a deficitet tologatták.
Mindemellett történtek kemény és valóságos előirányzat-csökkentések is: az önkormányzatoknál. Az ÉT-megállapodás után már végképp reménytelenné vált annak a korábbi döntésnek a megváltoztatása, hogy a személyi jövedelemadóból a települések (az idei 50%-kal és az SZDSZ kompromisszumos javaslata szerinti 40%-kal szemben) mindössze 30 százalékkal részesednek, ami Budapestnek jelenti a legnagyobb érvágást. Végül koalíciós vonalon kieszközöltek – részleges kárpótlásként – egy 2 milliárdos tömegközlekedés-támogatási keretet a fővárosnak, ne okvetetlenkedjen annyit Expo-ügyben; ezenkívül a gyógypedagógiai gondozás, az óvodai ellátás és a gimnáziumi tanítás önkormányzati normái terén együttvéve 2,9 milliárdos pluszt szavaztak meg. Jöttek ugyanakkor a kurtítások: 4,5 milliárd az önkormányzati beruházások céltámogatásánál, 2,5 milliárd az önkormányzati tartaléknál, 1 milliárd a fiatalok lakhatásának normatívájánál. Apropó, lakhatás: a lakásépítés és -felújítások ÉT-n kiküzdött adó-visszaigénylése fejében most 3 milliárddal csökkentették a magánerős lakásépítés támogatását.
Közben bámulatos módon van pénz a határon túli, továbbá az egyetemes magyarság és főképp az egyházak kormányzati támogatásának megemelésére. De nemcsak összegekről van szó itt, hanem – ami ellen a múlt heti vitában a szabad demokrata Soós Károly Attila tiltakozott – diszkriminációról is. Az egyházi iskolák felújítására 400 millió forintot már elkülönítettek, és megszavazták azt a kereszténydemokrata indítványt, hogy az egyházak által fenntartott szociális és oktatási intézményeknél a költségvetés fizesse a munkáltatói szolidaritási járulékot (ami 253 millió további költségvetési támogatást jelent). Ugyanakkor az alapítványi iskoláknak ilyen költségvetési jótétemény nem dukál.
Így a büdzsé máris a KDNP dicső eszmei és anyagi sikerét hozza, de azért akad babér a többi pártnak is: megfúrták azt a mesterkedést, amivel a pénzügy a pártok jövő évi támogatását egy fillérrel se akarta elmozdítani az 1992-es szintről. A megszavazott verzió szerint 22 százalékkal többet kapnak, ami persze a jövőre már esedékes kampány s ekképp közvetve a politikai stabilitás ügyét szolgálja.
Egyelőre a közhivatalnokok pozíciói mondhatók stabilnak: a büdzsényesegető módosítások sehol sem a bérkereteket, mindenütt csak a dologiakat érintették. Egy apró módosítás folytán ellenben 15 000-ről 20 000 Ft-ra emelkedik az úgynevezett illetményalap, amire a köztisztviselők bérezési rendszere épül. Ez a 33%-os emelés – mutat rá Tarnóczky Attila MDF-es képviselő – nem növeli feltétlenül az apparátusi kiadások teljes összegét, de hivatkozási alap lehet az érdekérvényesítésben erős közhivatalnoki köröknek a béremelésre – megint csak a dologiak (azaz nem egy esetben a nyújtható szolgáltatások) rovására. Tarnóczky két párthívével együtt megkísérli még 17 000-re leszállítani az alapszintet; a javaslat esélyes, mivel nemcsak tisztességes, de kormánypárti is.
Az ellenzéki bírálatok szerint a fölismerhetetlenségig megváltozott a költségvetés a kormány eredeti elképzeléseihez képest, eltűntek a szem elől a korábban kitűzött kiemelt felsőoktatási, szociális rendszerbeli, védelmi és közbiztonsági célok. E kritikával csak részben értünk egyet. Még ha hiszünk is Sasvári Szilárdnak (Fidesz), aki szerint a felsőoktatás fejlesztésére szolgáló 5 milliárd „nem más, mint az Expóra juttatott támogatás – felsőoktatás címén” (azaz a Műegyetem úgynevezett előhasznosítása); még ha elfogadjuk is, hogy a szociális elosztás rászorultsági elve megint vereséget szenvedett az erőteljesebb érdekérvényesítők kedvezményeivel szemben; még ha el is vettek a hadügytől 2 milliárdnyi felszerelésre és beruházásra fordítható keretet – a belügy azért még szépen gyarapodik. Igaz, a határőrségre félmilliárddal kevesebbet költenek, mint eredetileg gondolták, de még így is 2 milliárddal bővül a határőrség, 6 milliárddal a rendőrség és százmilliókkal az úgynevezett Adatfeldolgozó Hivatal költségvetése az ideihez képest. Mindenestül több mint 11 milliárddal hízik a Boross-birodalom. Igaz, közrendőrre (azaz a helyi rendőrkapitányságoknak) jóval kevesebb jut ebből az áldásból, mert elsősorban az ORFK-t és a Rendőri Ezredet fejlesztik.
Kapcsolódó cikkek
- gazdaság [7]