A Pátria Nyomda újra ügy lett. 1992. október 6. óta eltelt több mint három hónap alatt számos újságcikk, interjú, nyilatkozat jelent meg, lapunk is foglalkozott a témával (Beszélő, 1992. okt. 17.). Az első időszak hírdömpingjét követő csöndben úgy tűnhetett, hogy a helyzet változatlanul rendezetlen. A leváltott igazgató a helyén maradt, kinevezett utódja feladta a harcot. Az ÁVÜ azonban csendes és konok lépéseket tett az utóbbi hónapokban…
A puccs
1992. október 6-án a nagy meglepetésre és felháborodásra leváltott már 15 éve vezérigazgató, Vass Sándor helyére egy a nyomdaiparban járatlan mérnök-közgazdászt, Bokor Gábort nevezte ki a 96 százalékos tulajdonos ÁVÜ, s az eddig háromfős igazgatótanácsot két taggal kibővítette.
Az ötfős testület tagjai a következők: Dr. Gelencei Csilla, az igazgatótanács megbízott elnöke, ő a miniszterelnökségi iroda alkalmazottja; a már említett Bokor Gábor, akit az ÁVÜ fejvadászai és komputerei láttak alkalmasabbnak az ország kétezer nyomdai mérnökénél a Pátria vezetésére; Tóth Andrásné, aki kereskedelmi vezető egy kft.-nél; Csonka Géza könyvvizsgáló; Schiller György, aki az rt. felügyelő bizottságának volt tagja, az MNB Könnyűipari Hitelfőosztály igazgatójaként került kapcsolatba a nyomdával.
A puccsszerű igazgatócsere és a nyomdászatban járatlan igazgatótanács kinevezése a dolgozók határozott ellenállását váltotta ki. A nyomdaipari érdekvédelmi és szakmai szervezetek a döntést megalapozatlannak találták, és kérték az ÁVÜ-t az október 5-i állapot visszaállítására.
Az ÁVÜ először azzal indokolta Vass Sándor leváltását, hogy a vezető késleltette a privatizációt. Ennek ellentmondani látszik számos tény:
I. A Pátria Nyomda Rt. nem volt önprivatizációra kijelölve, legalábbis ezt a vállalat vezetőivel nem közölték, így a Vállalati Törvény szerint a vezérigazgatónak nem feladata a privatizáció menedzselése. Ezt látszik erősíteni az is, hogy az ÁVÜ illetékesei prémiumfeladatként írták elő az értékelhető privatizációs ajánlat megszerzését. Vass Sándor a Budapest Capital International Limiteden keresztül egy bankkonzorciumra kapott ígéretet. A tervet az ÁVÜ igazgatóhelyettese, Ferenczné Földvári Katalin is támogatta. A további lépéseket éppen Vass leváltása akasztotta meg.
II. Az ÁVÜ már 1991-ben is magántulajdonba adta volna a Pátriát, de nem érkeztek értékelhető javaslatok. Az ÁVÜ azzal is próbálkozott, hogy az MRP-törvény hatálybalépése előtt a Pátria vezetése indítsa el a munkavállalók tulajdonhoz juttatását. Vassék igen gyorsan le is tettek egy tervezetet az ÁVÜ asztalára, amit az ÁVÜ, tőle szokatlan sebességgel el is utasított. Az indoklásban ez állt: a „nyomdának tőkeinjekcióra van szüksége”.
Változnak az idők
Az ÁVÜ (itt elsősorban Báthory László igazgató) később már nem a privatizáció lassúságával magyarázta Vass leváltását, hanem azzal, hogy az együttműködés-képtelen, információkat tart vissza, akadályozza a vállalat privatizációját. Filló Pál és Katona Béla (MSZP) interpellációjára adott válaszában Szabó Tamás miniszter hiányos érveit hangerejével próbálta pótolni. Vass stílustalan, minősíthetetlen leveleit emlegette, de a leváltás fő oka szerinte az volt, hogy Vass nem hajlott az együttműködésre.
Az elbocsátott igazgató szerint az együttműködés korrektül zajlott. Sőt, amikor az ÁVÜ a Kossuth Holdinggal kötött szerződést bekérte, Vass csak „szívességből” adta az iratokat át, mivel az alapszabályzat szerint csak a felügyelő bizottságon keresztül jogosult a tulajdonos, az ÁVÜ, beléjük tekinteni. Ferenczné Földvári Katalin kérdésemre sem tudott más kifogást találni, csak annyit, hogy „érezni lehetett, hogy nincs rendjén a dolog, ezt éreznie kellett Vass úrnak is”. Vass úr nem érezte.
A tiltakozó levelek, amelyekről a miniszter beszélt, a leváltott nyomdaigazgatók (Debrecen, Szeged, Athenaeum, Kossuth), majd a saját leváltása ügyében íródtak, valószínűleg tényleg nem javították az ÁVÜ és a vezérigazgató viszonyát. Emiatt azonban nem szokás fölmondani prosperáló vállalatok vezetőinek.
Csak formaságok
Vass mind a mai napig a helyén van, április 6-ig. Felmondási ideje alatt fizetést kap, bejár dolgozni, bár semmit nem írhat alá. Úgy tűnik, a dolgozók döntő többsége kitart mellette, bár már a hangulat nyomott. Bokor Gábor ezenközben új igazgatóként otthon tölti napjait. Eddig kétszer volt a Pátria területén, először, amikor megpróbálta elfoglalni a vezérigazgatói széket. Ekkor Vass az igazgatótanács írásos felmondási határozatát kérte, amivel Bokor nem szolgálhatott. Másodszor ez év január 6-án, amikor a három hónap után végre először összehívott igazgatótanács meghívóit aláírta. Az ülés egyetlen napirendi pontja tudomásom szerint Vass felmondólevelének aláírása volt.
Az igazság az, hogy az igazgatótanács nem az ÁVÜ lomhasága, a karácsonyi ünnep vagy az új vezérigazgató pipogyasága miatt nem ült eddig össze. Hanem azért, mert a felügyelő bizottság, élén Gál Jánosnéval, törvényességi, formai okokra hivatkozva a vezetőcsere jogszerűségét megkérdőjelezte, és a Cégbírósághoz fordult. A felügyelő bizottság véleménye szerint az október 6-i eljárás nem felelt meg sem az rt. alapító okiratának, sem a törvényi előírásoknak. Ugyanis először az igazgatóságnak kell a vezérigazgatót beosztása, majd a meghirdetett közgyűlés napirendi pontjaként igazgatósági tagsága alól felmenteni. Ez azonban nem így történt, sőt, mivel részvénytársaságról van szó, egy ilyen döntéskor minden részvényesnek jelen kell lennie. A Pátria részvényeinek 4 százalékát önkormányzatok birtokolják, akik október 6-án távol maradtak…
A Cégbíróság december elején úgy döntött, hogy a Pátria Nyomda Rt.-t (!) egyszemélyes társaságnak tekinti, így a tulajdonos, az ÁVÜ szabadon dönthet a vezérigazgató személyéről, tehát a vezetőcsere jogszerű volt.
Gál Jánosné foglalkozott a fellebbezés gondolatával, de a felügyelő bizottság másik két tagja ebben nem támogatta, így elállt szándékától. Elmondása szerint az eredményes fellebbezés csak időben tolja el a döntést, hiszen a kifogásolt lépések bármikor megtehetőek. Azóta a cégbírósági határozat jogerőre emelkedett, most már nincs formai akadálya az igazgatótanács január 20-i összehívásának.
A revizor
Időközben három fontos esemény is történt. Az első: december 2-án a Népszabadságban megjelent, hogy az ÁVÜ a Pátria Nyomda Rt. részvényeinek 33 százalékát fölajánlotta a társadalombiztosításnak. Erről a nyomda vezetését nem értesítették, de még érdekesebb, hogy az ÁVÜ Pátria-ügyben illetékes dolgozóját sem. Csak nem a tb a várva várt tőkeinjektáló?
A másik: a nyomda dolgozói az MRP keretein belül pályázatot nyújtottak be az rt. 60–62 százalékára, amit az ÁVÜ tudomásul vett, de nem fogadott el. Az ajánlatot versenyeztetni kívánja más, eddig még nem ismert ajánlatokkal. A nyomda dolgozói csak az újságokból tudták meg az indoklást, mivel azt az MRP előkészítő elnökének, Vámos Bélánénak nem küldte meg az ÁVÜ.
A harmadik: a Magyar Hírlap információja szerint (jan. 8.) megbomlott a Vass mögötti teljesnek látszó egység, és bejelentések érkeztek az ÁVÜ-höz bizonyos visszaélésekről. Ferenczné Földvári Katalin megerősítette ezt az információt, de mivel a vizsgálat folyik, nem nyilatkozik. Vass szerint az ÁVÜ revizorai a felmondás körülményeit, okait vizsgálták, de „végtelenül jóindulatúnak mutatkoztak”.
Bokor belépője
Vass Sándor, kérdésemre, hogy mi lesz, ha Bokor Gábor megjelenik a felmondólevéllel, azt válaszolta: amennyiben az indoklás korrekt lesz, tudomásul veszi. Ha nem, a Munkaügyi Bírósághoz fordul. Bokor Gábor a felmondással kapcsolatban sem kívánt nyilatkozni: „a tulajdonos, az ÁVÜ és a dolgozók közötti viták nem tartoznak rám, sőt, igazán komolyan távol kívánom tartani magam azoktól”.
Most már csak az a kérdés, mi szüksége volt az ÁVÜ-nek erre a gyors igazgatócserére? Vajon meggyorsult-e ezzel az ország legnagyobb és legnyereségesebb nyomdájának a privatizációja? Vajon nem túl jó-e ahhoz a Pátria, amelyik az ország nyomtatvány-, marhalevél-, számítógépleporelló-gyártásának és értékesítésének a nagy részét uralja, hogy „csak úgy” privatizáljon? Vajon nem kell-e nagyon ez a nyomda valakinek, mondjuk egy Kővendégnek, aki már a Bokor mögé bújva nem Don Giovanniért, hanem a leporellókért jön?
- gazdaság [6]