Két képviselő, Katona Kálmán (MDF) és dr. Lotz Károly (SZDSZ) még 1991 júliusában közösen dolgozták ki és bocsátották vitára a fogyasztóvédelmi törvény javaslatát, amivel a fogyasztók, azaz a mi érdekeink védelmét szerették volna igazítani a piacgazdaság új viszonyaihoz. De, mint kiderült, az ütköző érdekeket nem oly könnyű összeegyeztetni, így mint legsürgősebbet előrevették a fogyasztóvédelem egyik kérdését, a termékfelelősséget.
Az USA-ban kezdődött…
1916-ban egy MacPherson nevű úriember Buick gépkocsijával balesetet szenvedett, az autó gyártási hibája miatt. MacPherson kártérítésért beperelte a Buick Motor Companyt, és a pert megnyerte. A bíróság indokolása szerint minden gyár felelősséggel tartozik az általa gyártott áru hibája miatt keletkezett károkért.
Az USA-ban egyébként a termékfelelősség nemcsak anyagi károkra vonatkozik. A legenda szerint egy idős hölgy barátnőjével beült valahová egy kólára, és amikor inni kezdte, italában egyszer csak döglött állatot – kukac, légy? – talált. Rosszul lett, kórházban kellett ápolni, és egy életre elment a kedve a kólaivástól. Szerinte a kólafogyasztás az élet élvezetei közé tartozik, és őt ettől megfosztották, így ezentúl kevesebb örömmel élheti tovább életét. Fogta hát magát, és beperelte barátnőjét, aki meghívta, majd a vendéglőst, aki kitöltötte az ominózus kólát. E két pert elvesztette, a vendéglős ugyanis bizonyítani tudta, hogy a tetem a kinyitás előtt a palackban volt. A kólagyár ellen indított harmadik pert már megnyerte a hölgy, és – a fáma szerint – 1 millió dolláros kártérítést kapott.
Az EK még 1985-ben hozott határozatot arról, hogy a termékfelelősséget egységes elvek szerint kell szabályozni a közösség országaiban. Ennek szellemében készült el a mi törvényünk is. Egyik első következményeként felszámolja azt az áldatlan állapotot, hogy a fejlett országokba exportált áruinkra az ottani törvények értelmében vonatkozik a termékfelelősség, az onnét ideimportáltakra viszont – magyar törvény hiányában – nem. Ha például az osztrák sógor azért esett le egy magyar gyártmányú létráról, mert a létra foka gyártási hiba miatt eltörött, akkor a magyar létragyárnak fizetnie kellett a kártérítést, ám ha a magyar háziasszony potyogott le, egy vasat sem kapott ilyen okból az osztrák létragyártól.
Az EK irányelvei – elkerülendő a tyúkpereket – az érvényesíthető kár alsó összegeként 500 ECU-t jelölnek meg, ami mintegy 50 000 forintnak felel meg. A mi új törvényünk a testi sérülés, egészségkárosodás miatt bekövetkező vagyoni és nem vagyoni kárnál nem jelöl meg alsó értékhatárt, a „hibás termék által más dolgokban okozott” kár viszont 10 000 forint felett érvényesíthető.
Számos országban a túlzott kárigények érvényesíthetőségének korlátozására – lásd kóla – felső határt is szabnak. A mi törvényünkbe nem került be ez a megkötés, amely a gyártót védené ugyan, a felhasználót viszont nem.
A törvény szerint a termék hibája okozta kárért a gyártó felel, és a vásárló nála érvényesítheti kárigényét. Eszerint ha elromlik a mosógépünk, Debrecenbe, ha meg a hűtőgépünk, akkor Jászberénybe kell utaznunk? Erről szó sincs, hiszen az új törvény bővíti, és nem szűkíti a vásárló jogait. A polgári törvénykönyv szavatosságra vonatkozó paragrafusai természetesen nem vesztik érvényüket, a hibás terméket a vevő továbbra is abba a boltba viheti vissza, ahol vásárolta, és ha nem kártalanítják, követelheti a Kermi-vizsgálatot. A gyártó közvetlen felelősségét akkor kérhetjük számon, ha a meghibásodás miatt nemcsak a termékben esik kár. Ha a FÉG Siesta pb-kályhája tűzre lobban és felgyújtja a lakást, vagy leég az asztal a VTRG Color Star tévéje miatt, az ilyen kárigények az új törvény hatálybalépése – 1994. január 1. – után már érvényesíthetőek lesznek.
Növekvő felelősség, növekvő ár?
Az ellenérdekű felek egyik fő érve az volt, hogy a termékfelelősség bevezetése inflatorikus hatást fejt ki. Voltak, akik egyenesen „kárrobbanásról” és legalább 2-3 százalék általános árszintnövelő hatásról beszéltek, és erre hivatkozva odázták el a törvény elfogadását. Az persze igaz, hogy a termékfelelősségből adódó nagyobb kockázat jobb, megbízhatóbb konstrukciók kidolgozására ösztönzi a termelőket, ám ennek többletköltségei javarészt visszatérülnek a növekvő versenyképességben.
Az is igaz, hogy a termelő esetenként termékfelelősség-biztosítást köt a túl magas kárigények kockázatainak elhárítására, ami szintén költségekkel jár. Csakhogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a termelők elsősorban az exportra szánt áruikra kötnek termékfelelősség-biztosítást, a belföldi eladásokra alig. A magyar exportáruk többségénél a külföldi vevők már jó ideje megkövetelik a magyaroktól a termékfelelősség-biztosítás megkötését, ennek hiányában olcsóbban veszik meg az árut. A biztosítási díj főleg az USA-ba irányuló exportnál magas – az érték 10 százaléka –, az európai kereskedelemben a fél százalékot sem éri el. Mindezek miatt a két előterjesztő képviselő az inflatorikus hatásokra vonatkozó állításokat teljesen megalapozatlanoknak tartotta, szerintük a termékfelelősség még tizedszázalékokban is alig kifejezhető mértékben növelheti az árszintet.
Mikor bújhat ki a gyártó a felelősség alól?
A törvény szerint „a kárt, a termék hibáját és a kettő közötti okozati összefüggést a károsult köteles bizonyítani”. Azaz, ha kár ér, nekem kell bizonyítanom, hogy a termék hibás volt, és emiatt ért a kár. A létra példájánál maradva azt kell bizonyítanom, hogy a létra foka eltörött, emiatt estem le a létráról és törtem el a lábam. A gyártó ezt nem utasíthatja el, mint tette például a FÉG, amikor nem fogadta el a tűzoltóság szakvéleményét, mely szerint a kályha membránjának meghibásodása okozta a tüzet. A gyártó akkor bújhat ki a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hibás árut nem hozta forgalomba – például raktárából ellopták és úgy árulták –, nem eladásra gyártotta, vagy a hiba oka később keletkezett – például a létra foka azért tört el, mert korábban ráejtettem egy vascsövet, elrepedt, és ezért estem le.
Ami kimaradt a törvényből
A törvény kivonja a termékfelelősség hatálya alól a nyers agrártermékeket. És akkor mi történik, ha mérgezést kapok, mert a zöldségesnél olyan gyümölcsöt, zöldséget veszek, melyet növényvédő szerrel permeteztek, és értékesítésénél nem várták ki az előírt határidőt? A termelő ekkor sem mentesül a felelőssége alól, ám ezt egy másik törvény, az élelmiszertörvény szabályozza, méghozzá nagyon szigorúan. Viszont a villamos energiára vonatkozik a termékfelelősség. Ami persze nem azt jelenti, hogy ha belenyúlok a konnektorba és megüt az áram, ezért kártérítés járna. De ha a feszültség hirtelen megugrása miatt leég a hűtőszekrényem, kinyiffan a tévém, vagy ha áramszünet miatt leolvad a mélyhűtő, és elromlik a benne tárolt élelmiszer, akkor az elektromos szolgáltató fizethet, mint a köles.
A törvény rendelkezései a gyógyszerek okozta károkra sem alkalmazhatók, ezekre viszont az egészségügyi törvény sokkal szigorúbb rendelkezései a mérvadóak. Ám jó tudni a kóklerségek mai dömpingjében, hogy a nem gyógyszernek minősített ún. gyógyhatású termékek okozta károkra azonban vonatkozik a termékfelelősség: ha a csodafogyószertől gyomorvérzést kapok, ha a mellnövesztő krém használata hormonzavarokat okoz, felléphetek a gyártóval szemben.
Ami azonban leginkább hiányzik, az a szolgáltatásokért viselt felelősség érvényesíthetősége, hiszen a törvény csak termékekre vonatkozik. Így nem követelhetek ennek alapján kártérítést a villanyszerelőtől, ha rosszul kötötte be a csillárt, és megütött az áram, az autószerelőtől, ha nem húzta meg a kerékanyákat, leesett a kerekem, és balesetet szenvedtem, a vendéglőstől, ha romlott italt adott, és gyomorvérzést kaptam. Pedig ez olyan kár, aminek helye lenne a jogszabályban, mégsincs benne. Kár. Ám vigasztaljon minket az a tudat, ha egyszer sor kerül a fogyasztóvédelmi törvény elfogadására is – netán hamarább, mint a médiatörvényre –, és abban már a hibás szolgáltatások okozta károkra is találunk paragrafust. A fogyasztók igaz ügyéért harcoló két képviselőnek pedig további jó együttműködést kívánunk.
- gazdaság [6]