Skip to main content

Bóc Imre

Bóc Imre: Lehetőségeinken felül?


Ismerős nóták

Nincs Horthy-temetés, Teleki-kultusz, „Csonka Magyarország nem ország”, szó esik  viszont áfakulcsról, energiaár-emelésről, adónövelésről, a társadalombiztosítás „átalakításáról”. És vannak ellentmondó nyilatkozatok. Meg kell húzni a nadrágszíjat – ismerős! –, de majd 1996-tól megindul a fejlődés. Ha nem, hát 1997-tól, 1998-tól, ám hallottam olyan véleményt is, hogy tíz évig ne is álmodjunk növekedésről. A pénzügyminiszter tiltakozik, félreértelmezték szavait, ő nem a lakosság fogyasztását kívánja csökkenteni.


Bóc Imre: Az uborkát ezentúl ki kell egyenesíteni?


Az EU-val kötött társulási egyezmény életbelépésével persze a mi számunkra is a közösség direktívái a mérvadóak. Az áruk – így a magyar exportáruk – szabad áramlásának egyik követelménye, hogy átvegyük az EU minőségbiztosítási rendszerét. Ennek megfelelően kell összhangba hoznunk jogrendszerünket, előírásainkat a közösségével.

Bóc Imre: Az állam titkos jövedelme

Együtt kell-e élnünk az inflációval?


A szocialista pénzügypolitika utolsó vonaglása a minősített infláció útjára indította a magyar gazdaságot. Az áfa bevezetésével, a támogatások csökkentésével sikerült 1988-ban két számjegyűre fel: tornászni a fogyasztói árszínvonalat. Akkor még ígérgették, hogy az infláció ütemét a következő évben ismét egy számjegyűre szorítják vissza (ez nem jött össze), hogy év közben nem lesz újabb központi áremelés (lett).

Bóc Imre: Vége a termékfelelőtlenségnek


Két képviselő, Katona Kálmán (MDF) és dr. Lotz Károly (SZDSZ) még 1991 júliusában közösen dolgozták ki és bocsátották vitára a fogyasztóvédelmi törvény javaslatát, amivel a fogyasztók, azaz a mi érdekeink védelmét szerették volna igazítani a piacgazdaság új viszonyaihoz.

Bóc Imre: Vigyázat, azbeszt!

A legparányibb injekcióstű


Az azbeszt természetes anyag, ásvány. Ha nyugton hagyják, nem okoz bonyodalmakat. De nem azért ember az ember, hogy bármit is nyugton hagyjon. Látszólag ideális anyag, nem ég, nem perzselődik, savak, lúgok nem kezdik ki, elektromos és hőszigetelő képessége kiváló. És főleg tartós, a neve is a görög „elpusztíthatatlan” szóból származik. Elektromos kemencék, háztartási sütők, hűtőszekrények kedvelt szigetelőanyaga, használják tűzoltó- és kohászöltözéknek, kályhaelőtétnek, konyhaasztallapnak, fékbetétnek, hevedernek, tetőfedésre és vízcsőnek.

Bóc Imre: A közlekedőedények törvénye


„Közlekedőedény: különböző alakú és keresztmetszetű, egymással alul csővel összekötött részekből álló edények sora.” (Magyar Értelmező Kéziszótár)

A privatizálás, a tőkeképződés, az ezzel járó polarizáció korát éljük. Amikor egyesek meggazdagodnak, mások – a nagy tömeg – elszegényednek. És ez – mondják – óhatatlan velejárója a központosított tervgazdaságból a piacgazdaságra való átállásnak. Ami nélkül nincs jövő.


Bóc Imre: Elszabott díjszabás

Dráguló gyógyszerek


Az idézőjel nem elírás. A gyógyszerért nem árat fizetünk, hanem térítési díjat, a költségvetés sem „támogat”, amikor kiadásként könyveli el a térítési díj és a forgalmazás költségeivel növelt termelői ár különbözetét. Mindez ugyanis része a társadalombiztosításnak, akárcsak a kórházi ellátás vagy a táppénz. Levonják bérünkből a 43 százalék társadalombiztosítási (tb-) járulékot, de nem tudjuk, mennyire ésszerű, illetve miért gazdaságtalan a biztosítás, amit ezáltal „megkötünk”.

Kérdés, hogy elég-e ez a 43 százalék, fedezik-e a tb-díjakból származó bevételek a kiadásokat.


Bóc Imre: Ügynökök és nagymamák

Fogyasztói érdekvédelem


Már az iskolában…

A gazdálkodás a háztartásban kezdődik. Két azonos jövedelmű és összetételű család közül az egyik jobban, a másik rosszabbul él, csupán mert másként gazdálkodnak jövedelmeikkel. Más árukat vásárolnak ugyanarra a használati célra, az egyik pazarol, a másik okosan osztja be a pénzét, és azt veszi meg, ami legjobban megfelel szükségleteinek. Ezt ismerték fel számos országban, amikor beiktatták a „háztartástant” az iskolai tanrendbe.


Bóc Imre: A két tojás kocsija

Fogyasztói érdekvédelem


Múlt heti sorozatcikkünkben már jeleztük, a vásárlókat a termelők, forgalmazók kötelesek tájékoztatni az áruk meghatározott tulajdonságairól, ezalól nem bújhatnak ki. A „textilkresz” előírja, hogy milyen jelzéseket kell a ruhára eltávolíthatatlanul rávarrni a kezelés módjáról, az élelmiszertörvény, hogy mit kell az élelmiszerekre ráírni a vásárlók tájékoztatására.

Bóc Imre: Az állam és a sarki ABC illetékessége

Fogyasztói érdekvédelem


A deregulálás elsősorban az állami szervezeteket vette célba, nemritkán deregulálásnak álcázva nagyon is centralizáló, a hatalmat egy kézben összpontosítani kívánó törekvéseket, teret engedve egyes szakmák, lobbyk partikuláris érdekeinek. Az állam ne hamisítsa meg a verseny semlegességét, építsen le minden nem normatív beavatkozást, egyedi elbírálást, például ne kösse engedélyhez a fogyasztásicikk-importot, ne bánjon másként a vállalkozókkal, mint a vállalatokkal, ne akadályozza a piaci viszonyok kialakulását.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon