Eörsi Lászlónak érvelése során nem kellett volna szóba hoznia, hogy a Zrínyi Kiadónál megjelent kötet bevezető tanulmányának írója, Berki Mihály 1957-ben karhatalmista volt. Ez a tény ugyanis semmit nem árul el arról, hogy igazat mond-e Berki Mihály vagy sem: a személyre szabott érvelés helyett megnyugtatóbb a dokumentumokhoz fordulni.
A Hadtörténelmi Levéltárban őrzött korabeli iratok alapján az alábbiakban foglalható össze, mi történt a Néphadsereg téren október 24-én:
6 óra 30 után fegyveres támadás érte a Honvédelmi Minisztériumot a tisztiházak udvaráról, esetleg a teret övező házak tetejéről. A minisztérium vezetése pánikba esett, de a térre érkező szovjet harckocsizók és az épület magyar őrsége visszaverték a felkelők támadását. A könyv szerzői hallani sem akarnak a minisztérium elleni fegyveres támadásról, ők csak a HM előtt lezajlott békés tüntetésről tudnak.
8 óra körül a körút felől tüntető tömeg közeledett az épülethez, zömében a Szemere utcáról, részben a Honvéd utcáról bekanyarodva, illetve szemből, a Stollár Béla utcából. A könyvben megszólaltatott szemtanúk egy rejtélyes harckocsiról írnak, amely a Nyugati pályaudvartól a körúton és a Szemere utcán keresztül fordult be a Néphadsereg térre.
Miért nem említik ezt a páncélost a katonai források? Ilyen mértékű fenyegetettség mindenképpen kiemelt helyet kapott volna a későbbi jelentésekben. Elképzelhető, hogy egy harckocsi a körúton, talán még a Szemere utcában is a tüntetőkkel tartott. De csak egy öngyilkosjelölt vállalkozhatott arra, hogy nekiinduljon a szovjet nehéz harckocsikkal zsúfolt téren át az erőszakszervezet egyik központjának! Egy kivételével valamennyi visszaemlékező szem elől téveszti ezt a harckocsit a Szemere utca és Stollár Béla utca sarkán.
Az egyik most közzétett korabeli visszaemlékezés talán feloldhatja a korabeli katonai és a későbbi polgári források ellentmondását. Eszerint a szovjetek páncélkocsikkal próbálták a tömeget visszaszorítani. Az meghátrált, de a megindulási helyére visszatérni igyekvő páncélkocsik egyikére tüntetők másztak fel, és kibontottak egy nagyméretű nemzeti zászlót. Amikor a páncélos a HM bejárata elé érkezett, a magyar őrség géppuskasortűzzel lekaszabolta az azon tartózkodókat. (Természetesen nem kizárt, hogy a „rejtélyes” harckocsi jutott el egészen a HM bejáratáig. Ezekben a napokban sok olyasmi megtörtént, ami ellenkezik a józan ész szabályaival.)
Ezután elszabadult a pokol. A tüntetők a Honvéd utcából korábban égő anyagot dobtak a HM előtt álló harckocsikra. A kora reggeli támadás hatása alatt álló magyar és szovjet védők erre kézifegyverekkel lőtték a tiszti házak udvarára és a térbe torkolló utcák felé menekülőket.
Figyelemre méltó, hogy a tüntetőket kezdettől kísérő „rejtélyes” harckocsi további sorsáról, kilövéséről a könyvben csak egyetlen visszaemlékező, dr. Horváth Mihály tesz említést. Szerinte ez a Szemere utca és Stollár Béla utca sarkán történt. Elmondása szerint az eseményeket lakásának a tisztiházak udvarára néző ablakából kísérte figyelemmel. Ennek ellenére látta, mi történt a tér sarkán! Állításának ellentmond az az ismeretlen szemtanú is, aki az események után vágott át a téren: igen érzékletes leírást ad a környező házakat ért károkról – mégsem említi a kiégett páncélost, pedig elbeszélése szerint éppen mellette kellett volna elhaladnia. A katonai források szerint nehézfegyverek (harckocsi-lövegek) bevetésére csak a 25-i harcokban került sor.
Az áldozatok számának megítélésében igen nagyok az eltérések. A visszafogottabb katonai jelentések szerint az elesettek száma 20-25 főre tehető.
A továbbiakban az újonnan feltárt dokumentumok közül közlünk három, az események értékeléséhez érdemi információkat nyújtó korabeli jelentést.
Dokumentumok
A vezérkar közlekedési osztálya vezetőjének véleménye:
„7. A HM-ben történtek véleményem szerint nincsenek kielemezve. Ugyanis például amiről nekem tudomásom van, 24-én a szovjet csapatok megérkezése előtt a miniszteri irodán pánik tört ki. Valaki jelentette a miniszternek, hogy a felkelők betörtek a HM-be, ami rémhír volt. A szovjet csapatok megérkezése (10 perc múlva) ezt az izgatott hangulatot leszerelte.
8. Október 24-én a HM-et támadták meg, melynek a támadók részéről sok halottjuk volt. De a védők közül is haltak meg, és sebesülések voltak. A tiszti lakótelepet rohammal tisztították meg.”
(1957. április 23., Hadtörténelmi Levéltár, 8. őrzési egység – a továbbiakban ő. e. –, 238. l.)
(Berki Mihály hivatkozik erre a forrásra: „sok áldozatot követelt a HM előtti sortűz… A tisztiház udvarát az oda beugrált fiataloktól egy fegyveres tiszti rohamcsoport rohammal tisztította meg…” (I. m. 26. o.) Ezek a mondatok azonban a legtüzetesebb kutatás ellenére sem lelhetők fel az eredeti szövegben!)
A 8. gépesített ezred (Piliscsaba) jelentése:
„1956. október 24-én 07.30-kor a Szikra Nyomda felől kb. 8-900 fős tüntető polgári csoport közeledett a HM Néphadsereg tér felőli bejáratához, s ezt megelőzően kb. 10 perccel előtte 15 hk (harckocsi) és 15 pc. gk. (páncélgépkocsi) érkezett a HM megerősítésére szovjet részről. A tömeg megtámadta a szovjet hk-kat, mire a szovjet egység egy szovjet vőrgy (vezérőrnagy) parancsára, tüzet nyitott. A tűzharc lefolyása után B. szds (százados) az összes sebesültet és halottat elszállíttatta az utcáról. A 3. zj (zászlóalj) részéről egy halott és egy sebesült volt…”
(A könyv bevezető tanulmányában Berki Mihály arról ír, hogy a védők foglaltak tüzelőállást a tiszti házak tetején, és félreértésből őket érte a szovjetek géppuskatüze. Szerinte az egri 6. gépesített ezred egy halottat veszített. Valójában az ezred egy része 13 óra 30-kor érte el a HM-et, ezért nem vehetett részt a délelőtti harcokban. Egy másik csoportjukat a Zrínyi Akadémiáról az Engels téri MÁVAUT állomás birtokbavételére küldték ki, ahol a fegyveres összecsapásokban egy honvéd valóban elesett. A Naptévé 1993. február 11-i vitájában Berki Mihály már nagyvonalúan az aszódi 15. gépesített ezrednek „adományozta” ezt az emberveszteséget. Ennek az állításnak annyi a valóságalapja, hogy az ezred tagjai közül aznap 18 óra után a Vörös Csillag – később Zrínyi – Nyomda körüli tűzharcban veszítette életét egy tizedes. A dokumentumból kitűnően valójában a piliscsabai 8. gépesített ezred veszített egy halottat.)
„A 3. zj október 24-én egész nap a HM védelmében vett részt és a Stollár Béla, Balaton, Honvéd utcákban levő orvlövészek ellen szovjet egységekkel együttműködve folytatott tűzharcot, majd házkutatások során foglyul ejtették vagy megsemmisítették az orvlövészeket abból a célból, hogy a HM-épület védelme kívülről is biztosítva legyen. Ez a harccselekmény október 25-én 11.00-kor fejeződött be.”
(1957. január 4., uo., 3. ő. e., 410–411. l.)
Ismeretlen szemtanú visszaemlékezése:
„24-én reggel kb. 6.30-kor a Vörös Csillag Nyomda felől megkezdték a támadást a HM felé.
A támadást a Szemere utcai tisztiház bejáratán keresztül és a Néphadsereg (tér) oldali kijáratán keresztül támadták a HM-et.
A HM-ben levő tisztek, valamint a HM étkezdében elhelyezett tiszti iskolások és a Néphadsereg téren elhelyezkedő szovjet és magyar egységek a támadást visszaverték.
A tűzszünet után a sebesülteket összeszedték és a HM rendelőbe, valamint mentőkocsival elszállították. A kb. 20-25 hullát pedig a tiszti ház kapubejáratai alá rakták be.
Ezt követően egy óra múlva a Körút felől jött egy támadás, amelyet a szovjet páncélkocsik oszlatták szét és a páncélkocsi a HM elé a megindulási helyére állt be.
A páncélkocsira egy férfi felkapaszkodott és a HM bejáratáig eljött és a szovjet páncélkocsira a magyar zászlót tűzte ki.
A HM kapujában levő őrség a páncélossal az éltető férfit lelőtték. Ezzel a 24-i támadás befejeződött és 25-én reggel ugyanaz megismétlődött, de ezen már nem voltam jelen.”
(Dátum nélkül, uo., 9. ő. e., 326–328. l.)