1993 februárjában e lap hasábjain Hajdu István érdekes ismertetést írt az 1913-as New York-i Armory Show-ról az azóta megjelent számos kiadvány alapján, melyek folyamatosan felelevenítik az európai modern művészet első nagyszabású tengerentúli bemutatójának eseményeit. Tudjuk, a tárlat a klasszicizmustól a szimbolizmusig sok XIX. századi stílusirányzatot is bemutatott, de már ott voltak a Vadak, s nagy változatosságban a kubisták. Nem volt jelen viszont a tárlaton sem a futurizmus, sem az expresszionizmus. Ez a két irányzat ezekben a hónapokban Európa nagy művészeti központjaiban és perifériáin mutatkozott be, s így jutott el 1913 január–februárjában Budapestre. (Nyitott kérdés, hogy a magyar főváros a központokhoz vagy a perifériákhoz tartozott-e.)
A fő centrum ekkor kétségtelenül Párizs volt. Ott a Függetlenek Szalonja és az Őszi Szalon szabadon fogadta be a Párizsban dolgozó sok-sok nációt. Párizsban adták ki első manifesztumukat a futuristák, itt csodálkoztak rá először az orosz századforduló nagy alkotóira. A futuristák első nagyszabású bemutatója is Párizsból indult 1912-ben európai körútra. Budapesten már hallottak róla korábban is. A futuristák első manifesztumát néhány hónappal megjelenése után kitűnő fordításban közölte a Nyugat 1910. április 1-jén. Marinetti ezután személyes ajánlással küldte kiadványait a Nyugat szerkesztőségébe. Babits Mihály írta az első irodalmi rangú kritikát a futurizmusról 1910-ben, mely bírálattal kezdődött, és laudációval végződött, Kosztolányi 1913-ban három futurista verset fordított le, Balázs Béla pedig ugyancsak a Nyugatban írt a futuristák 1912-es párizsi kiállításáról. Ezekben az írásokban idegenkedés és a megértés szándéka egyaránt fellelhető. Budapesten, nem úgy, mint Prágában, nem írtak futurista manifesztumot (a prágai Nyitott ablakok címmel jelent meg 1913 augusztusában), de a polémiák közepette érezhetővé vált a futurizmus hatása 1915 körül a költészetben, grafikában és a festészetben. Az irodalom által nyújtott első élményeket hihetetlenül felfokozta az 1913 telén megrendezett kiállítás, melyen a futurizmus festészete és szobrászata fő műveivel volt jelen.
A kiállítás helyszíne az 1907-ben épült Nemzeti Szalon. Aki még látta csúfos eltüntetése (1960!) előtt, emlékezhet vonzó, emberléptékű termeire, kecses homlokzatára. Fülep Lajos így írt róla 1907-es nyitó kiállításáról szóló kritikájában: „Az Erzsébet tér verebei közé gyöngéd kezek beillesztettek végre egy aranyos kalitkát… Színekbe álmodták bele, és testté formálták a sóvárgást, a megváltó művészet bensőséges hívását… Mert tavasz van itt. Mint mondani szokás: ver sacrum.”
A Vágó József és László által tervezett épületben látni lehetett Körösfői Kriesch Aladár, Nagy Sándor műveit, kiállításain Rippl Rónait, Vaszaryt, a modern magyar művészet minden jelentős és fiatal képviselőjét. Az 1894-ben alapított polgári művészettámogató társaság 1901-től már modern nemzetközi kiállításokat is rendezett, a futuristáké így az impresszionista tárlatok örökébe lépett. A legmegfelelőbb helyre jöttek, noha nem mondható, hogy a Nemzeti Szalon az egyetlen kortárs művészetet kiállító helyiség lett volna 1913-ban Budapesten. 1913 késő tavaszán az akkor a Kristóf téren, ugyancsak szecessziós stílusú szobákban kiállításokat rendező Művészházban nyílt meg a nemzetközi posztimpresszionista kiállítás, mely az év másik kiemelkedő művészeti eseménye volt. Mondhatjuk, ez a két kiállítás volt a magyar Armory Show.
Azok a festmények, amelyek napjainkban a világ nagy gyűjteményeiben a futurizmust, expresszionizmust, kubizmust képviselik, mind itt voltak 1913-ban Budapesten. Tanú erre a két katalógusfüzet, közvetve pedig azok az irodalmi alkotások és emlékezések, melyek felidézik Carlo Carra Galli anarchista temetése című festményét (Kassák írása a Tett 2. számában) s Umberto Boccioni Luigi Russoló fő műveinek élményét. A mindkét tárlaton szereplő Kandinszkij és Javlenszkij expresszionista színköltészete szintén erős benyomást tett néhány fiatal művészre.
A Nemzeti Szalon 1913-as futurista és expresszionista tárlatának kritikáiban a nagyméretű, mozgalmas, meghökkentő futurista képek által kiváltott gondolatok dominálnak. Magyar festmények sora bizonyítja, hogy az expresszionizmus hatása nem volt kisebb. A Művészház tárlatán pedig megjelent az expresszionisták mellett a kubizmus is. A nemzetköziség elvét igen komolyan érvényesítve, együtt szerepelt itt 1913 májusában az európai és magyar művészet. A katalógus ábécérendben közli a művészeket. A névsorból csak néhányat idézünk. Gleizes, Delaunay, a Burljuk testvérek, Picasso és Réth Alfréd képviselte a kubizmust, Campendonck, Goncsarova, Javlenszkij, Kandinszkij, Franz Marc, Pechstein, Schmidt Rottluf az expresszionizmust, a magyar modernek élvonalából jelen volt Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Fémes Beck Vilmos, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Vaszary János.
Ami 1913-ban Budapesten történt, nem ismétlődött meg azóta sem. A Nemzeti Szalont a két háború között még megpróbálták ügyvezetői az aktualitások szintjén tartani. Igaz, az arany-eozin kaput az elefántokkal, melyet Zsolnay Vilmos tervezett, lebontották, mert süllyedni kezdett, s akkoriban a tető is többször beázott. Az intézmény utóvirágzása idején, az 1950-es évek végéig klasszikus magyar modernek híres tárlatait rendezte meg – magam Ferenczy Béni, Borsos Miklós és Czóbel Béla tárlatát őrzöm emlékezetemben –, majd a Nemzeti Szalon neve és nemzetközi jelentőségű, független művészei tevékenysége miatt „életveszélyessé” vált – és elnyelte a föld.
Frank János írta meg néhány éve, hogy fel kell építeni a Nemzeti Szalont. Ez a javaslat ma sem vesztette el aktualitását.
A gazdagabb művészeti központokban az 1960-as évektől egymás után rendezik meg a század eleji jelentős modern művészeti kiállítások felújítását. Volt már ilyen retrospektív-bemutatója az Armory Show-nak, a berlini 1913-as Őszi Szalonnak, sőt még a kivételes kvalitású anyaga és tragikus története miatt egyaránt jelentős Elfajzott művészet tárlatoknak is. Magyarországon a két 1913-as tárlat „felidézése” lenne nagy és szép feladat. Megjelenhetne itt többek között Delaunay Eiffel-tornya, Carra Anarchistatemetése és Berény Bartók-portréja. A helyszín, Frank János elképzelése szerint, az újra felépített Nemzeti Szalon lehetne.
- Kultúra [6]