– Miért olyan magabiztos?
– Mert semmilyen racionális okot nem látok a vezetőváltásra, irracionális megfontolásokkal pedig nem foglalkozom, ilyen nem kerülhet egy komoly menedzser látóterébe. Remélem, hogy a Szerencsejáték Rt. „építkezését” tovább tudom folytatni. Megszereztük a kaszinópiac 70, a lóversenypiac 90 százalékát, s most lépünk előre a pénznyerő automaták terén is. Két év alatt megszereztünk mindent. Most már egy picit elengedhetjük magunkat.
– Nem érzi, hogy többeket éppen az irritál, hogy mindent megszereztek? Szerintem most sokak ellenérzését éppen az fokozta föl, hogy megpályázta az MLSZ elnöki posztját.
– Fölmerülhet, de például Ausztriában is egy kézben van a lottó és a kaszinó. Nem hiszem, hogy nekünk mesterségesen és feltétlenül különbözni kell Ausztriától.
– És a lóverseny?
– Ez jogosabb kérdés. De úgy gondolom, helyesen jártam el az elmúlt két évben, mert amit most „összehoztunk”, azt az állam bármikor szétbonthatja és privatizálhatja. Én megmentettem valamit, amit így nem hordtak szét fillérekért.
– Többeket kormányzati körökben is az zavar, hogy állítólag még mindig a Csurka-vonalat támogatja. Példa a Magyar Fórum Borház Kft. és Horváth Béla igazgatói tagsága.
– A Borház Kft. 1992 júniusában jött létre, öt tulajdonossal, köztük van például a szintén ÁVÜ-kezelésben lévő ERDÉRT. Az alapító okirat utolsó mondata úgy szól, hogy a kft. csak akkor jön létre, ha az ÁVÜ engedélyezi. Az engedélyt megadták. A Borházzal a legszigorúbb üzleti kapcsolatban állunk, támogatást azóta nem kapott. A Borház vendéglátással, kereskedelemmel foglalkozik. A mi érdekeltségünk az, hogy ott, ahol Budapesten, központi helyen bemutatják a magyar borokat, érdemes létrehozni egy klubszerű lottózó és lóversenyfogadó helyiséget. Sajnos még nem tudtuk elkezdeni, mert csak idén februárban került át hozzánk a lóversenyfogadást szervező kft.
Horváth Béla pedig vagy másfél éve tagja az igazgatóságnak, s nem hiszem, hogy akkor bármiféle Csurka-vonal létezett volna. Az egész kérdést értelmetlennek tartom.
– A Borház 1992 után fizetett hozamot?
– Még nem.
– Miért Magyar Fórum a neve? Kik a Borház vezetői?
– Nem tudom, mert nem én járok a közgyűlésekre.
– A Szerencsejáték Rt.-vel kapcsolatban slágertéma a közérdekű támogatások ügye. Még 1991 elején, Tisza László vezérigazgatósága idején úgy határozták meg, hogy például a lottóból az ilyen célra fordított pénzek 40-40 százalékát gyermek- és tömegsportra, illetve rokkantaknak nyújtsák, s 20 százalékát a filmeseknek. Aztán átalakultak az arányok, a rokkantak például semmit nem kaptak.
– Ez a felosztás a szerencsejáték-törvény hatályba lépése előtt történt. A törvény fölforgatta az elképzeléseket: új adókat vezetett be, mindent felül kellett vizsgálni. 1991 végén egy igazgatósági döntéssel ezt megtettük, de az arányok alapjában maradtak. Azt mondtuk, 30-40 milliót adjunk a mozgássérülteknek, s támogatjuk a Magyar Olimpiai Bizottságot is. A filmesek helyére került az erdélyi magyarságnak és a Magyarok Világlapjának a támogatása.
– Nem tudom mindig összerakni a sajtóban megjelent számokat. Év elején a Figyelőben az jelent meg, hogy több mint 200 millió forintnyi támogatást nyújtott az rt., ebben a MOB-nak adott 90 millió forint is szerepelt. De az ÁSZ-jelentésben 1992-ben a közérdekű kötelezettségvállalások között ilyen nem volt. 1991-re tüntet fel a jelentés 86 millió forint támogatást.
– Akkor biztosan így volt, még 1991-re lett elszámolva.
– A támogatásokat részben azért kritizálják, mert állami pénzekből a központi költségvetésből gazdálkodó szerveknek is juttat.
– Ezek olyan elenyésző összegek, hogy nem látok összeférhetetlenséget. De másképp is meg lehet ezt fogalmazni: miért ne lehetne támogatni egy APEH által közérdekűnek elfogadott alapítványt?
– Az ÁSZ-jelentés részben azt vetette föl, hogy mindig egy személyben döntött. Többször még azt megelőzően született döntés, hogy az alapítványok iratai beérkeztek volna az rt.-hez. Át lehet látni ennyi alapítványt?
– A számvevőszék szerint elenyésző azoknak az alapítványoknak a száma, ahol valamiféle adathiány volt, s ezeknek a száma egyre csökken. Gyakran adódik olyan helyzet, hogy nagyon gyorsan kell dönteni, mert különben valamilyen értelmes cél egyáltalán nem, vagy csak drágábban valósítható meg. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha másképp nem, informálisan információkat gyűjteni. Ilyen esetekben fordult elő, hogy egyes részadatok nem álltak rendelkezésre, de az alapítványok alapszabályát mindig bekértük, s utólag beszámoltattuk őket.
Egy negyedévenként összeülő bizottság valószínű – de nem biztos –, hogy több szempontot lát. De ezzel nem állítom, hogy egy ember, aki kellően átlátja a magyar közéletet, nem tud ugyanolyan jól dönteni. Elfogadom azonban, lehetne másképp csinálni, legalább az optikája más volna. Én nem szégyellem, hogy egy személyben döntöttem, én a felelős vezetés híve vagyok.
– Több önkormányzatot is támogatott. Ennek mi a magyarázata? Nem okozott problémát a 3000 önkormányzat közötti eligazodás?
– Az önkormányzatoknak is vannak alapítványai, önkormányzati képviselők továbbképzésére vagy kulturális-szociális problémák megoldására. Mi ezekben az alapítványokban megbízunk, s ezeket támogatjuk. A pénz jó fölhasználása az önkormányzatok felelőssége. Ha közérdekű a cél, adtunk pénzt, magát az önkormányzatot soha nem vizsgáltuk.
– Az alapítványi támogatásoknál jóval szélesebb körű az rt. reklámtevékenysége. A Beszélő nagy örömére itt is hirdettek. Hány lapban, sajtótermékben reklámoznak?
– Az országos lapok mindegyikében. Én a cég érdekét nézem, attól függetlenül, hogy egy lap szeret vagy nem szeret minket. Folyamatosan jelen kell lennünk, s az imidzs, a jelenlét érdekében reklámot is kell folytatni.
– Vannak, akik szerint az rt. reklámjaival éppen az a baj, hogy nem termékreklámok.
– Természetesen a termékeladás az elsődleges, ezt semmi nem előzheti meg. A reklámjaink 70-80 százaléka termékreklám.
– Ha a költségeket, amelyek az rt. (csökkent) árbevételét terhelik, három részre – a működési költségekre, a beruházásokra és a költségvetési befizetésekre – osztjuk föl, hogyan alakultak a számok az elmúlt két évben?
– Az árbevétel 1992-ben durván 15 milliárd forint volt, ebből 5 milliárd a különféle formában befizetett adó. Tavaly 900 millió forinttal többet fizettünk a költségvetésbe, mint korábban, közben a vagyon két és félszeresére nőtt, és nem emeltünk árat. Ezek mellett a tények mellett csak rossz szándékkal lehet elmenni. A fogadóknak 5,5-6 milliárd forint jutott vissza nyereményként.
– A tavaly kevés híján 5 milliárdos költségvetési befizetésben benne van a 20 százalék forrásadó-befizetés is, amit a játékosok nyereményéből kell levonni, tehát az rt. annak csak technikailag a kifizetője?
– Igen. Ráfordításaink közül az anyagi jellegűek döntően a szelvény-előállítási költségek, ezek 1,36 milliárd forintot tesznek ki. Személyi jellegű ráfordítás a tb-vel együtt 1,4 milliárd volt, ez tartalmazza a béreket, az alkalmi és az ügynöki kifizetéseket. Az egyéb költségek 8 millárd forintot tettek ki, a nyeremények kifizetését ide sorolják. Az egyéb ráfordítás 1,8 milliárd forint, amiből 800-900 millió forintos a számítógép-vásárlás utáni első lízingdíj.
1992-ben csökkentek bevételeink, de az 1990. évihez képest, a totó kivételével nem. Recesszió van, s konkurenseink vannak a piacon, mint az Austria Lottó és a Két Lotti. 1991-ben volt egy nagy halmozódás a lottóban, ami 2 milliárd többletbevételt hozott. Tavaly nem volt ilyen, de idén megint nagy volt a halmozódás, és sokkal jobbak az időarányos számaink. Ehhez képest tavaly csak 1 milliárddal csökkent az árbevételünk.
– A jackpootról hozott korábbi, még az Ön vezérigazgatósága előtti döntés tehát helyesnek bizonyult. S a költségek 20 százalékban való korlátozása? Most részben ez az, ami nagyobb társaságiadó-kifizetést kényszerít ki az rt.-től.
– A szelvényenként! költség 5,5-6,5 forint között van, tehát a 4 forint irreális. Ha ezt nem vizsgálják fölül, elérkezhetünk olyan határig, hogy nem tudunk beruházni.
– Korábban azt mondta, hogy a kaszinópiacon élethalálharc folyt. A Békesi-féle Pénzügyminisztérium, utolsó rúgásként sorban adta ki a kaszinóengedélyeket.
– Amiket aztán a Pénzügyminisztérium engedélyével 1992 végéig legalább három-négy kézen keresztül továbbadtak, ugyanúgy, mint a pénznyerő automaták esetében! 40-50 milliárd forint haszontól esett el a költségvetés!
A szerencsejáték-törvényben rengeteg mindent liberalizáltak, amit nem lett volna szabad legalább öt évig. Éreztem, hogy villámgyorsan lépni kell, különben elszabadul a pokol. Hosszú távú célunk a kaszinópiac, s még hosszabb távon a pénznyerőautomatapiac megszerzése volt. A kaszinóknál ez sikerült.
– Annak ellenére, hogy a növekvő költségek az adóalapot is növelték, volt beruházási lehetősége a cégnek?
– Tavaly még igen, de költségeink két éve folyamatosan nőnek, s nem emeltünk árat. Elérkezünk egy olyan ponthoz, ahol változtatás nélkül nem tudjuk elviselni a költségek növekedését. Egyre csökken az eredmény.
– Az ÁSZ viszonylag kedvezőnek minősítette a kaszinóberuházást. A pénznyerő automatákkal mi a helyzet? Úgy tudom, kétezer pénznyerő automatát rendeltek.
– A kaszinóknál a koncessziós kiírások miatt az idő kényszeritett minket. A pénznyerőautomata-operáció két-három hónappal ezelőtt indult be, de remélem, ugyanolyan látványosan robbantunk, mint a kaszinópiacon. Városokban, üdülőhelyeken mindenhol nyitunk játéktermeket, s egy-két év alatt ennek a piacnak is szeretnénk a hetven százalékát megszerezni. Egy-egy terem beindítása nem kerül többe 15 millió forintnál. Olyan gyorsan termeli vissza a pénzt, hogy ha az első tíz termet megnyitjuk, elég lesz annak a nyereségét visszaforgatni.
– Milyen gépeket vásárolnak és mennyiért?
– A világ legjobb gépeit vásároljuk, az ausztrál Aristokrattól, amely a világpiac 40 százalékát uralja. Tárgyalunk összeszerelő csarnok létesítéséről is, de a közép-európai piac még nem akkora, hogy elbírjon egy összeszerelő csarnokot, ahhoz évi harminc-negyvenezer gépet kellene eladni. A jó minőségű gépek ára – a rosszaknak én nem is tudom az árát – 3800-4000 dollár körül van.
– Szó volt a totó-lottó számítógépesítéséről. Off-line rendszerű lesz, s az Austria Lottó állítólag olcsón fölajánlott egy ilyen használt rendszert.
– A számítógépes rendszer novemberben indul. Árát remélhetőleg három év alatt ki tudjuk fizetni, s akkor a lízing-konstrukciónak megfelelően 2,5-2,6 milliárd forintot kell érte fizetnünk. Ez nagyon olcsó.
Amikor a számítógépes rendszerre a nemzetközi zártkörű pályázatot kiírtuk, az Austria Lottót is meghívtuk, ám a pályázat lezárásáig nem válaszoltak. Egy korábbi, az OTP-vel kötött megállapodásra hivatkoztak. Ez azt mondotta ki, hogy ha az OTP bármikor gépesít, akkor a beérkezett ajánlatokat bemutatja az Austria Lottónak, s ha ők ennél jobbat tudnak ajánlani, ők nyerik a pályázatot. Határozottan kijelentettem, erről szó sem lehet, de ők nem pályáztak. Én soha nem zárkóztam el az elől, ha kedvező feltételekkel használt eszközöket tudnának nekünk átadni. Éppen ezért 25 százalékkal kevesebb hardvert rendeltem a nyertes svéd cégtől a szerződés keretében, mert nyitva akartam hagyni a kaput az osztrákok számára. A gesztus, a nyitottság megvan bennünk.
– És hány gépről is van szó?
– A teljes rendszer körülbelül ötezer terminált foglalna magában, én szándékosan csak 3500 terminált rendeltem. Úgyszintén a minimálisra szorítottam le a központi egységek számát.
– Kik hozták a beruházási döntéseket? Az egyes beruházások engedélyezésére mindig összeült az igazgatóság?
– A számítógépes rendszer esetében az igazgatóság, a nemzetközi pályázatot elbíráló szakbizottság segítségével, majd a közgyűlés. Egyébként értékhatártól függ. 30 millió alatt a vezérigazgató jogosult dönteni, efölött az igazgatóság. Amikor a kaszinókról, a lóversenyről vagy a Transsylvániáról volt szó, az igazgatóság döntött. A Tanssylvániának van egy jó épülete a Böszörményi út végén, ha a gépesítés elfoglalja az épület nagy részét, akkor odaköltöznénk.
– Mit takar például a Press Tige?
– Kurucz Péterék hirdetési és tévéújságját, de nem sikerült az első nekirugaszkodásra.
– És a Cambling és Liget Kft.-k?
– Ez mind szakmai befektetés. Azért hoztuk létre őket, hogy pályázzanak a kaszinókra.
– Miért volt erre szükség?
– Taktikai lépés volt, nem lett volna szerencsés, ha mind a nyolc kaszinópályázaton az SZRT jelent volna meg.
– S ezekben a kft.-kben kisebbségben van az SZRT?
– Akkor igen, de ma már többségben vagyunk. Az Első Magyar Játékkaszinó egy részét például a Danubiustól 1992 márciusában vettük meg, a további húsz százalékot pedig most két-három hónapja.
– A Danubiusnak nem utaltak át időben 400 millió forintot, s 120 millió forint kártérítést kellett fizetniük. Ezen csodálkozom, hiszen az rt.-nek folyamatosan voltak szabad pénzeszközei.
– Akinek utalnia kellett volna, nem hajtotta végre. Néhány hónappal később azonban a 800 millió forintos vételár 700-ra csökkent, s ehhez kell hozzáadni a 120 millió forintos kártérítést. Ráadásul a 700 millió bázisul szolgált további üzletrészek kivásárlásánál, s ezen is nyertünk. Összességében 14 millió forinttal jobban jártunk. Ez felelős és szerencsés eljárás volt.
– S aki nem utalta át a pénzt, itt van még a cégnél?
– Nincs.
– Az ÁSZ szerint több befektetés hozama nem megfelelő, s például a Provízió Kft. esetében az rt. számára kedvezőtlen feltételeket vállaltak. Mekkora megrendelésekről van szó?
– A Provízió bizonyos felújítási munkákban vesz részt, s például a portaszolgálatnál vállal feladatot. Nekünk fontos, hogy tulajdonosok legyünk, mert bizalmi kérdésekről van szó. Én tagja voltam a felügyelő bizottságnak. Egy-két hónappal ezelőtt mondtam le, mert röstelltem, hogy másfél év alatt egyetlen ülésre sem tudtam elmenni, mindig valakit küldeni kellett magam helyett. Éves szinten 20-30 milliós megrendelést kapott a Provízió.
– Mit jelent a KB, és mit csinál? Az ÁSZ is kiemelte, hogy milyen jó hozama van.
– Ez egy betéti társaság, amely bizonyos marginális belső pénzügyi műveletek elvégzésére alkalmas. Saját betéti társaságunk.
– Térjünk rá az Ön személyét érintő támadásokra. Az egyik állítás, hogy 16 millió forintért vásárolt Önnek az rt. szolgálati lakást.
– Biztonsági okokból mindenképpen fölmerült, hogy védhető, nyugodt helyen, az állással járó szolgálati lakást kapjon a mindenkori vezérigazgató. Én egy lakótelepen laktam korábban. Az igazgatóság megszavazta, hogy az rt. maximum 20 millió forint értékben lakást vásároljon ilyen célra, ami befektetési szempontból sem rossz. Egy szerződés alapján használom a lakást, durván az alapvető feltételekkel, havi több ezer forint lakbért fizetek érte és a teljes rezsit. A munkaviszonyom megszűnése után három hónappal köteles vagyok elhagyni a lakást.
– Autó…
– Mondom azt is! Minden vezető ellen, pláne ha sikeres, rengeteg följelentés érkezik, ilyen volt ez a lakásügy és az autó is. Állítólag 24 millióért vásároltam a cégnek Mercedes gépkocsit, saját használatomra.
– Én a mostani Mercedesszel kapcsolatban csak 14 milliót hallottam. És korábban összetört BMW-ről.
– Szó sincs róla. A kocsit használtan 6 millióért vettük. Az Állami Vagyonkezelő Rt. kérésére a felügyelő bizottság mind a két ügyet kivizsgálta, és semmiben nem marasztalt el. BMW pedig egyáltalán nem tört össze. Ebben a névtelen feljelentésben az is szerepelt, hogy Bécsben varratom az öltönyeim…
– Úgy látszik, a pletykák hasonlók. Meg akartam kérdezni az öltöny- és az óramárkákat is.
– Boss öltönyökben járok. Durván másfél havonta elhordok egyet, hiszen mindenhol abban kell lennem. Egyedül nekem nincs ruhapénzem a cégnél, mert az igazgatóság 1991-ben így döntött. Az óra Rolex márkájú.
– Állami cég vezetőjének talán föltehető a kérdés, mennyi a fizetése a kiegészítésekkel együtt?
– 165 ezer forint bruttó havonta, a prémium maximum 150 százalék. Az egyik oldalról tisztességes fizetés, a másik oldalról egy sikeres vállalat vezetőjének fizetése ennél sokkal nagyobb.
– Külföldi utazások?
– Igazából nem szeretek utazni, nem szeretem a ki- és bepakolásokat, a hosszú repülőutakat. Az ausztráliai és más utak esetében kifejezetten a tapasztalatszerzés és az üzleti kapcsolatok bővítése vezérelt, meg kellett ismerni ezt az ipart. A cég ilyen jellegű kiadásai biztos, hogy alacsonyabbak, mint más cégeknél. Például én soha nem utazom első osztályon. Legendák pedig mindig voltak, vannak és lesznek.
- gazdaság [7]