I.
„A múlt évben a televíziónak kb. 1,2 milliárd forint összegű kifizetetlen számlája halmozódott fel, hangzott el az Állami Számvevőszék ülésén” – mondotta szerdán este a Tv-híradóban Szellő István műsorvezető. „A számvevőszék tavaly év végén zárult vizsgálata szerint… az MTV fokozva saját bevételeit, az 1991-es évet nyereséggel zárta. Úgy tűnt, így lesz ez 1992-ben is. De a nyilvánosságra hozott adatok a szervezet pénzügyi helyzetét olyan súlyosnak mutatták, amely csak költségvetési támogatással hozható egyensúlyba” – állította a híradó tudósítója.
Ehhez képest az ÁSZ jelentése semmit sem tud kifizetetlen számlákról, ellenben azt állítja, hogy a televízió 1992-ben is eredményesen gazdálkodott, növelte bevételeit, és megőrizte pénzügyi egyensúlyát. A kifizetetlen számlákról és a súlyos pénzügyi helyzetről Nahlik alelnök beszélt – éppenséggel az ÁSZ megállapításaival vitatkozva. Csupán ez nem derült ki a híradóból, meg az, hogy az ÁSZ által szükségesnek tartott intézkedéseket Hankiss elnök részben azért nem tudta megtenni, mert nem kapta meg hozzá sem az Országgyűlés, sem a kormány támogatását.
II.
Június 20-án „A Hét… arra a következtetésre jutott, hogy az annak idején az Esti Egyenlegben bemutatott képsorok – melyeken nácisapkás fiatalemberek voltak láthatóak – nem az október 23-i rendezvényen készültek. Ehhez adalékul szolgált Suha György rendőrségi szóvivő nyilatkozata is, aki elmondta, hogy annak idején több fiatalt őrizetbe vettek, köztük a felvételen láthatókat is. Ily módon a nácisapkás fiatalok nem lehettek jelen a rendezvényen.” (Pesti Hírlap, június 21.)
Civil szemtanúk és az eseményről tudósító újságírók sokasága látta a fiatalembereket a téren, a rendőrök lefoglalták az általuk viselt náci sapkák egy részét, nyilatkozott az ügyről több bőrfejű és az őket irányító öregek. A rendőrség név szerint ismeri azokat, akik horogkeresztes jelvényt viseltek. Boross Péter belügyminiszter a televízió nyilvánossága előtt elismerte, hogy „a téren volt hat vagy hét olyan legény, akin ez az ötven fillér nagyságú, szürkületben nehezen látható, de jól kivehető horogkereszt volt”. (Tallózó, 1992. november 5.)
A Hét szerkesztői tehát egyrészt tudták, hogy hazudnak, másrészt tudták, hogy olyasmit hazudnak, amit igen egyszerűen meg lehet cáfolni. Az ORFK szóvivőjének, illetve az ORFK azon vezetőinek, akik őt informálták, Nahlik alelnök úrnak és Feledy Péter hírigazgatónak, akik „lebeszélték” az Egyenleg főszerkesztőjét arról, hogy élő adásban válaszoljon a vádakra, szintén tudniuk kellett, hogy könnyen megcáfolható hazugsághoz asszisztálnak.
A cáfolat a hét közepén megtörtént, vasárnap pedig A Hét megkísérelte a cáfolat cáfolatát. Először is úgy tettek, mintha csupán arról lenne szó, hogy a nácisapkások a köztársasági elnök felkonferálása és megjelenése közötti néhány pillanatban ordibáltak az Árpád-sávos zászló körül, vagy az elnök megjelenése után. Holott eredetileg azt kérdőjelezték meg, hogy az ünnepség alatt, „az élőadás időpontjában” készült-e a felvétel. A cáfolat cáfolatát A Hét egyrészt a nácisapkások nyilatkozatára alapozta, másrészt arra, hogy a korábban felvett képsorok alá be lehet játszani később felvett hanganyagot. Az már végképp nem derült ki, hogy az Egyenlegnek mi érdeke fűződött volna ahhoz, hogy ezt a súlyos és kockázatos csalást elkövesse, miután semmiféle jelentősége sincs annak, hogy a nácisapkások az elnök felkonferálása vagy megjelenése után tették-e, amit tettek. A nyilatkozó bőrfejűek szavahihetőségére pedig jellemző, hogy a Magyar Hírlapot azzal vádolták, hogy a velük készült interjúban egészen más jelent meg, mint amit ők mondtak, olyasmi is belekerült, amiről szó sem volt, miközben a lapban négy szó híján pontosan az a szöveg volt olvasható, amit ők az aláírásukkal jóváhagytak, a hiányzó négy szót pedig saját maguk cáfolták a riporter által készített magnófelvétel tanúsága szerint (lásd Magyar Hírlap, június 28.).
A Hét egyik koronatanúja Temlin János, akinek a lakásán a botrányt megelőző napon a rendőrség légpuskát, horogkeresztes kisbaltát, gyakorló kézigránátot és horogkeresztes cédulákat foglalt le. Pintér Sándor vezérőrnagy az október 23-i eseményeket kivizsgáló parlamenti bizottságot tájékoztatta arról, hogy Temlin egyike volt azoknak, akik a Kossuth téren a sapkájukon horogkeresztes jelvényt viseltek, s utóbb az ügyvédjével együtt megjelent a rendőrségen, és kérte vissza a nála lefoglalt anyagokat.
Ez a karakán legény mondotta A Hétben, hogy „mennyire volt ez megszervezve, én csak azt érzem belőle, hogy a civil ruhás nyomozóknak mindegyiknek Puma-jelvénye volt, kettő odajött hozzánk, és mondta, hogy fiúk, nyugodtan csináljatok mindent, itt vagyunk, mellettetek állunk (nota bene: a horogkeresztet viselő fiúk mellett! – r. s.), és rá egy tíz percre ők rángattak ki minket a tömegből”.
Tartok tőle, hogy a mi kedves kormányunknak az sem igazán jó, ha hiszünk kegyence koronatanúinak, és az sem igazán jó, ha nem hiszünk. Csak az a jó neki, ha belezavarodunk a dologba, és nem értünk semmit. Csak az jó neki, ha beletörik az agyvelőnk. A mienk viszont nem törik, mert rugalmas.
Hivatkozott cikkek
- Beszélő [7]