Az ÁVÜ munkájában alig-alig találtak fejlődésre mutató elemet a számvevők. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az „ÁVÜ nem tudja kimutatni és követni a tulajdonában lévő állami vagyon alakulását, annak változását. Emiatt a privatizációs folyamat előrehaladásának teljes pontosságú minősítésére továbbra sincs mód.”
„Apró” eltérések
Amikor előbb az ÁVÜ kezelésébe, majd tulajdonába került az állami tulajdonú cégek nagyobb része, nem készült róluk vagyonregiszter. 1993 február–márciusában az ÁVÜ bekérte ugyan a vállalatoktól, gazdasági társaságoktól a vagyoni helyzetükre vonatkozó részletes kimutatásokat, de ekkor meg kiderült, hogy az ÁVÜ nem rendelkezik hiteles céglistával. Az időpont sem volt szerencsés, hiszen a vállalati mérlegek még nem készültek el. Arról nem is beszélve, hogy a cégeket nem kötelezi törvény a kért kimutatásokra, így egyes vállalatok válaszra sem méltatták az ÁVÜ-t.
1992-ben 70 milliárd forintos privatizációs bevételt terveztek (egzisztenciahitel nélkül), amivel szemben végül is 72,2 milliárd folyt be (a 9,1 milliárd forintos E-hitellel együtt).
A számvevők olyan „csekélységekre” bukkantak például, mint hogy tavaly (a törvényben foglalt portfólióátadáson túl) további 3,4 milliárd forintnyi olyan vagyon is átadásra került, amelyről a parlament sem törvényben, sem vagyonpolitikai irányelvekben nem rendelkezett. Az Országgyűlés felhatalmazása nélkül a kormány és az ÁVÜ vezetői olyan döntéseket hoztak, amelyek összesen 32 milliárd forintos eltérést okoztak a tervezett értékektől. Ez az összeg a teljes privatizációs bevétel 44 százalékát teszi ki.
A vagyonpolitikai irányelvek elfogadása tavaly október 27-én felért egy költségvetés-módosítással. A költségvetési törvény ugyanis úgy rendelkezett, hogy az ÁVÜ 2 milliárd 125 millió forintot fordíthat a vagyonkezeléssel és a privatizáció előkészítésével kapcsolatos kiadásaira, illetve e keretet a kormány saját hatáskörében legfeljebb 30 százalékkal lépheti túl. Ezzel szemben a vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozat végül is ennek az összegnek csaknem háromszorosát, mintegy 5,9 milliárd forintot szentesített. Az értékesítéssel és vagyonkezeléssel összefüggő közvetlen költség végül is 5,7 milliárd forint lett. Ez horribilis összeg, az éves privatizációs bevétel nyolc százaléka. A tanácsadóknak vélhetően nem kopott fel az álluk, hiszen a díjak növekedési üteme két- és félszeresen meghaladta a privatizációs bevételek növekedési ütemét.
Oda-vissza utalás
Az ÁVÜ a rábízott vagyonból 67,6 milliárd forintot értékesített. Az ÁSZ képtelen volt megítélni, hogy az értékesítés belső struktúrája megfelelt-e a törvényes követelményeknek. Nem derül ki ugyanis, hogy az ÁVÜ vagyonába tartozó vállalatoknak mekkora a könyv szerinti értéke társasággá alakulásuk előtt és után. Azt sem lehet megítélni, hogy az előbbiekhez hogyan aránylik az értékesítési ár. A zárt és a nyílt pályázatok száma, a munkavállalói tulajdonlás, a kivásárlás névértéke és összetétele szintén homályban maradt.
A közvetett vagyonkezelés sikertelen volt. Öt cég együttes vagyonkezelésére írtak ki nyilvános pályázatot, ám ezek egyike sem volt eredményes. Az egyetlen zárt kiírású pályázatot a Co-Nexus Rt. nyerte.
1992-ben az ÁVÜ privatizációs bevételeiből 358,6 millió forintot átutalt egy külön bevételi számlára. Ezt az összeget a Pénzügyminisztérium később visszautalta az ÁVÜ központi számlájára. Amire aligha volt szükség, hiszen az ÁVÜ tevékenységét döntő részben a privatizációs bevételek (és a PHARE-pénzek) fedezik.
Az ÁVÜ nem tartóztatta meg magát az alapítványokkal kötött szerződések terén. A Magyar Fórum Kiadói Kft.-t 28,8 millió forinttal örvendeztette meg, a Stádium Kft. készenléti díj címén 16,9 millió forintot kapott.
Vezető nélküli rt.
Az Állami Vagyonkezelő Rt. rövid története sem tanulság nélküli. A társaság végső soron nyereségérdekelt, mégsincs sem jóváhagyott üzleti, sem pénzügyi, sem likviditási terve. Tehát privatizációs stratégiája sincs. Nem tudták határidőre elkészíteni éves mérlegbeszámolójukat. Hogy az rt.-nek számviteli kérdésekben nincs gyakorlata, mutatja, hogy 2,9 milliárd forint értékben garanciát kötött le a Hungária Biztosító Rt.-nél, holott e biztosítóban tulajdonosi részesedése alig haladja meg a 30 százalékot.
Az ÁV Rt.-nek 1992-ben a privatizációból és a vagyontárgyak értékesítéséből nem származott bevétele. Az osztalékbevétel a költségvetési törvényben előirányzottnak 22,7 százaléka volt csupán, de ezt sem auditálták, azaz nem hitelesítették. (A nekik valójában járó osztaléknak csak 16-17 százalékát szedték be.)
Az ÁSZ csak abban reménykedhet, sikerül megfelelő vezetőt találni a nagy állami holding élére. Kinevezett vezető híján jelenleg Szekeres Szabolcs vezérigazgató-elnökhelyettes az ÁV Rt. első embere.
- gazdaság [6]