A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálata szerint Tokay György, Frunda György és Borbély László, az RMDSZ parlamenti képviselői amerikai közvetítéssel „négy menetben lezajlott titkos tárgyalássorozatot” folytattak a román kormány tisztviselőivel. „Titkos tárgyalásaikról nevezettek sem a közvéleményt, sem az RMDSZ vezetőségét nem tájékoztatták. (…) Tőkés László tiszteletbeli elnök április óta két folyamodványban kért magyarázatot, és követelte e titkos tárgyalásokra vonatkozó meg nem erősített hírek és állítások tisztázását – ez elől az érintettek következetesen elzárkóztak, sőt a bizonyítékok ellenére a marosvásárhelyi Szövetségi Képviselők Tanácsa sem foglalt állást a kérdésben.”
Árulás?!
Amit a tájékoztató csak sugall, azt az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevű – a Tőkés-vonal kemény magját tömörítő – RMDSZ-platform állásfoglalása világosan ki is mondja: „Aki legitim felhatalmazás nélkül – és titokban – egyezkedik, az árulást követ el.” S a romániai magyar napi- és hetilapok – alig egy-két kivétellel – siettek is átvenni ezeket a minősítéseket…
A romániai magyar olvasó, aki korábbi ténykedéseik alapján Tokayt, Frundát, Borbélyt a romániai magyarság érdekeinek következetes védelmezőiként ismerhette meg, nem tudta, mihez kezdjen ezekkel az indulatokkal… A köztudatban ugyanis az élt, hogy Tokay György a román parlamentben, a Román Televízió nyilvánossága előtt, a Hargita–Kovászna-hisztéria csúcspontján keményen és határozottan utasította vissza a kollektív bűnösség, a románellenes atrocitások vádját, s köztudomásúak azok az erőfeszítések is, melyeket Frunda György tett a méltatlanul elítélt Cseresnyés Pál érdekében.
Nem vág egybe az említett „tájékoztató” értesüléseivel az RMDSZ elnökének nyilatkozata sem: Markó Béla ugyanis cáfolta 1. hogy a tárgyalások titkosak lettek volna; 2. hogy az RMDSZ nem tudott róla; 3. hogy azokon valamiféle hivatalos megállapodás született. Az MTI bukaresti tudósítójának adott nyilatkozatában világosan kimondja: „A Neptun fürdői találkozó magánjellegű volt, hiszen akik ott voltak, tudtommal semmiféle mandátumot nem kaptak azoktól az intézményektől vagy szervezetektől, melyeknek tagjai. Az RMDSZ-politikusok szintén magánszemélyként voltak jelen, az RMDSZ vezetőségétől megbízásuk nem volt.” Érdemes egy pillantást vetni a Neptun fürdői találkozó résztvevőinek nyilatkozataira is (a velük készült interjú részleteit l. keretes anyagunkban), ami – ha az árulás, a hatalommal való paktálás vádját nem is igazolja, mégiscsak segíthet a tájékoztató aggodalmait megérteni.
A „radikalizmus” válsága
Tőkés László az utóbbi időben több beszédében is kifejtette: a román ellenzékkel mindenben egyezségre lehet jutni – kivéve a kisebbségi kérdést. És most jön három magyar parlamenti képviselő, aki nem az ellenzékkel, hanem magával a kormánnyal jut bizonyos vonatkozásokban „egyezségre”. Még a magyar nyelvű helységnév-táblák kérdése is komolyan szóba kerül. És bár a romániai magyar sajtó az elért eredményeket megpróbálja bagatellizálni, kétségtelen, ahogy azok a mai helyzetben – az Európa Tanácsba bejutott Szlovákia esete bizonyság rá – jelentősek lennének. S ha a célok egy (erősen) nacionalista kormánnyal való tárgyalások révén elérhetőek, mit lehetne elérni az ellenzékkel való következetes együttműködés révén? Tőkés László helyzetértékelése a tárgyalások fényében nagyon könnyen tévesnek mutatkozhat. S ez az, ami a királyhágó-melléki tájékoztatót kemény fellépésre készteti. Mikor ugyanis a sajtó a három képviselő megbélyegzését, sőt félreállítását követeli, voltaképpen Tőkés László politikai ellenfeleivel szeretne leszámolni, még akkor is, ha az esetleg a romániai magyarság kárára történne. S ez érthető, hiszen a püspök úr és hívei el sem tudják képzelni, hogy ne az általuk képviselt politikai alternatíva lenne az egyetlen és igazán üdvözítő…
Csak tájékozatlanság?
Miközben a PER képviselői valóban a békességért fáradoznak, a megbeszélésekre becsöppent két amerikai újságíró, illetve tudósító a szükséges tényismeret és tájékozatlanság következtében szinte tálcán kínálja Tőkés László számára a Tokayék elleni harchoz szükséges muníciót.
David B. Ottoway (Washington Post) és David Binder (New York Times International) tudósításai valóban titkos tárgyalásokról, egyezményekről beszélnek, s az elért (tényleges) eredményeket a román propaganda szája íze szerint tálalva nagy előrelépésnek tüntetik fel a romániai magyarság helyzetének rendezésében, bár maguk a résztvevők is csupán viszonylagosaknak minősítik őket. Binder úr egyhelyütt ráadásul azt állítja, hogy: „Magyar oldalon is létezik egy szélsőséges elem: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, amely nem is csinál titkot abból, hogy Erdély Magyarországhoz való csatolását óhajtja, úgy, amint az az első világháború előtt volt.”
Ezt a képtelenséget a július 21-i számban megjelent hibaigazítás sem moshatja le az RMDSZ-ről, már csak azért sem, mivel a hibaigazításban is az áll: nem az RMDSZ „kéri a Románia részét képező Erdély Magyarországhoz való csatolását: azt némely budapesti szövetségese teszi”. Az, hogy az RMDSZ-nek bizonyíthatóan egyetlen magyarországi irredenta erővel nincs semmiféle kapcsolata, ezt legfeljebb az RMDSZ bizonyos személyiségeiről lehetne feltételezni – de nem tényszerűen igazolni! –, nos, ez a jelek szerint New Yorkban senkit nem érdekel.
Ezek a szubjektíve (talán) jóhiszemű újságcikkek azonban hihető alapot teremthetnek az árulás, a hatalommal való lepaktálás, a politikai asszimilációs törekvés vádjainak megfogalmazásához: a boszorkányüldözéshez. Hasonló eset tanúi lehettünk az RMDSZ legutóbbi kongresszusa táján is: miután a Tőkés László püspök ellen támadó romániai magyarok erőtlen kis csoportját nemzetárulóként, politikai asszimilánsként sikerült félreállítani, azóta sem Cs. Gyímesi Éva, sem Bányai Péter, sem Szilágyi N. Sándor nincs jelen a nyilvánosságban.
Sokan vélik úgy: e vádak következtében az RMDSZ újabb három tekintélyes politikusát veszítheti el, akik a politika módszereivel, az adott helyzetben lehetséges kompromisszumok megkötésével – nem pedig nemzeti, ideológiai alapon – próbálják érdekeinket érvényesíteni… Nem alaptalan aggály az sem, hogy az RMDSZ ráadásul a romániai helyzet legjobb amerikai ismerőjévé váló, tekintélyes PER-szakemberek előtt is gyanúba keveri magát: mintha valóban nem lenne idegen tőle a hajlíthatatlan és türelmetlen nacionalizmus.
(Sepsiszentgyörgy)
- Külföld [6]