Meglepetések
Az RMDSZ vezetőinek marosvásárhelyi tanácskozása, mely az ún. Neptun-gate botrány vádlottjainak ügyében is ítéletet ígért, érthető módon a román sajtó érdeklődésének is a középpontjába került. A kérdés fontosságát növelték a Románia Európa tanácsi felvétele körüli bonyodalmak is. A tanácskozáson részt vevő román újságírók azonban az egyik meglepetésből a másikba estek. Ők ugyanis az előzetes nyilatkozatok alapján arra számítottak, hogy a tanácskozáson az RMDSZ radikális és mérsékelt vonala fog megütközni. Azt várták tehát, hogy létezik egy valóban engedékeny, a román állásponthoz közeli mérsékelt és egy azzal radikálisan szemben álló kemény vonal, így aztán érthető, hogy sokan közülük egyszerűen nem hittek a fülüknek.
„Egyetlen pillanatig sem kerültek terítékre a magyar kisebbség követelései – írta az Adevarul újságírója –, nem esett szó az autonómiáról, a magyar nyelvű egyetemi oktatásról, a román állam nemzeti jellegének elutasításáról, a kisebbségek államalkotó szerepéről. Ezekben a kérdésekben teljes egyetértés uralkodott. A marosvásárhelyi tanácskozáson senki sem küzdött az RMDSZ által az Európa Tanács elé terjesztett memorandum ellen, sőt a párt egyik frakciójának képviselője úgy vélte, hogy a memorandum szerzői nem fogalmaztak eléggé drasztikusan. Hasonlóképpen senki sem fogalmazott meg fenntartásokat Tőkés László washingtoni kijelentéseivel szemben, melyek szerint Románia központilag összehangolt etnikai tisztogatást és genocídiumot hajt végre a magyar kisebbség ellen. Ez a politikai tekintetben valóban nagy horderejű kérdés föl sem merült. Mintha nem is létezett volna. Senki nem mérte fel, minő hasznot hajtottak e kijelentések az RMDSZ-nek, miközben órák tucatjain át azokról a károkról folyt a vita, melyeket Frunda György, Tokaji György és Borbély László a »neptuni találkozó« révén okozott a szervezetnek.”
Értetlenségek
Hogy mi volt akkor a maratoni marakodás tárgya? Mi egymás leárulózásának, a kölcsönös pocskondiázásnak (melytől hitelt érdemlő források szerint Tokaji György amerikai nyilatkozatai sem voltak idegenek) tulajdonképpeni oka? A pozícióharc. Mivel a küzdelem igazi tétjét senki sem fogalmazta meg, a lényegről ismét nem eshetett szó, ismét nem hangzottak el azok az érvek és ellenérvek, melyek egy világos, átgondolt stratégia kialakításához, konszenzushoz vezettek volna. Az RMDSZ-nek harsány csatazaj, sértegetések, zsarolási kísérletek közepette ismét sikerült elfecsérelnie két értékes napot, és végül is többségi szavazással ugyanoda tornázta vissza magát, ahonnan elindult: a süketek párbeszédéhez.
Az Adevarul cikkírója éles szemmel fedezi fel a tanácskozás másik „bombameglepetését”: „az RMDSZ két frakciója, a radikális demokrata és a liberális volt az, amely kérte a parlamenti bizalom megvonását a »vádlottaktól«.” A szerző zavarodottsága érthető, hiszen e két frakciótól politikai credójának megfelelően mindenképpen azt várhattuk volna, hogy az úgynevezett mérsékeltek mellett foglal állást, vagy legalábbis toleráns magatartást tanúsít.
Az a tény, hogy a szabadelvű kör és a hasonló tájékozódású radikális Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége az erdélyi magyar kezdeményezéssel fogjon össze, azaz Kolumbán Gábor és Toró T. Tibor (a tanácskozáson jelen nem lévő) Katona Ádámmal evezzenek egy csónakban, az RMDSZ belső viszonyait előzetes sémák szerint megítélő megfigyelő számára valóban zavarba ejtő. S nem csupán az Adevarul munkatársát, e sorok íróját is zavarba ejti. Persze az RMDSZ és a romániai magyarság politikai helyzete sokkal komplikáltabb vitarendszeren alapul, semhogy előítéletek alapján értelmezhető lenne.
Ambíciók
E sorok írója már leírta a Beszélőben: Tőkés Lászlót, ha nem lenne, ki kéne találni. És nyilván Tokaji Györgyöt, Frunda Györgyöt, Verestóy Attilát is, hiszen egy sokszínű, az erdélyi magyar valóság mozaikkockáiból összeálló teljesség csak velük, mindannyiukkal együtt lehetséges. Persze Tőkés László, Tokaji György, Frunda György nem csupán politikusok, de emberek is, a maguk hibáival és erényeivel. A Marosvásárhelyen lezajlott, személyeskedésekkel, sértő szándékú támadásokkal megspékelt „vita” arra utal, hogy épp legjelentősebb személyiségeink vannak híjával a valódi demokrata legfontosabb erényének, a toleranciának.
Itt (csaknem) mindenki önmaga számára követel toleranciát, saját igazságának érvényesülésében látja az igazságosságot, s az egyenlőséget csak addig tartja derék dolognak, amíg ő van kisebbségben. Ráadásul még azt is elvárnák, hogy az általunk antidemokratának tartott románok tőlük tanuljanak demokráciát.
Hát ez sajnos nem fog menni.
Az okos – és a román ellenzéket is választható alternatívák elé állító – magyar politizálás csakis a személyi ambíciókat félretoló természetes sokszínűségen alapulhat. A demokrácia játékszabályaiban, melyek szentesítik az eltérő igazságokat, mert nem látnak olyan földi instanciát, melynek joga lenne a szemben álló nézetek tilalom alá helyezésére, csupán a köztük való választás lehetőségét engedik meg – a közösséget alkotó individuumok számára.
Az RMDSZ marosvásárhelyi ülésén valóban az úgynevezett mérsékeltek, és velük egy – szintén mérsékelt – demokratikus érzület diadalmaskodott. E diadal azonban egyúttal a Szabadelvű Kör és az Erdélyi Magyar Kezdeményezés közös veresége, a sokunk számára hiteles személyiségek által hiteltelennek minősített személyiségek győzelme is. Az elvszerű, tisztességes politizálásban hívő, a politika folyamatait többé-kevésbé kívülről szemlélő, döntési szabadságára rátarti, azaz önmagát többé-kevésbé liberálisnak tartó választópolgár ezután az értekezlet után (is) csak egyetlen dolgot tehet: foghatja a fejét.
Románia Iliescustól, Funarostól, SZKP-stól benn van Európában. De hogy mikor lesz belőlünk Európa, annak csak a jóisten a megmondhatója.
(Sepsiszentgyörgy)
Kapcsolódó cikkek
- Külföld [7]