„A lengyel választásokon mindig történik valami meglepő: az 1990-es elnökválasztás első fordulójában az ismeretlenségből jött Stanislaw Tyminski győzte le az esélyesnek kikiáltott Tadeusz Mazowieckit; 1991 októberében a Leszek Moczulski Független Lengyelország Konföderációja (KPN) növelte meg meglepően nagy arányban szejmképviselőinek számát; most pedig itt a baloldal… De én azért nem dramatizálnám a helyzetet – összegzi véleményét varsói ismerősöm, Stanislaw Wlodarz, a lengyel szenátus munkatársa. Ha ugyanis jobban belegondolunk, Kwasniewski pártja és a baloldal most került csak igazán kutyaszorítóba. Hiszen ha meg kívánja valósítani választási ígéreteit, a gazdaság viszonylagos stabilitását és az eddigi reformokat veszélyezteti, ha viszont biztosítja az eddigi politika kontinuitását, hamarosan választóival kerül szembe. S ezt jól tudják a baloldalon is.
Csalódott győztesek…
Való igaz: a választási eredményekről a német Infas és a lengyel OBOP közvélemény-kutatási intézetek által végzett felmérés eredményeinek vasárnap esti közzétételekor (a hivatalos végeredményre ugyanis e hét végéig várni kell) az SLD vezetőinek arcán sokkal inkább a megdöbbenés, semmint az öröm és az elégedettség tükröződött. Az utóbbi két évben és a választási kampány során is a legnyugodtabbnak és legprofibbnak tűnő posztkommunista vezetők mintha megrettentek volna saját sikerüktől. De a 34 esztendős PSL-elnök, W. Pawlak arca is csalódottságot tükrözött, jóllehet Lengyelország legújabb kori története során a parasztpárt eddig még nem ért el ilyen eredményt választásokon. A PSL ambiciózus vezetője azonban titokban valószínűleg arra számított, hogy beigazolódnak azok a közvélemény-kutatási eredmények, amelyek pártját hozták ki győztesen. Nos, nem így történt.
A jelenlegi választások eredményeivel egyedül a Ryszard Bugaj vezette Munka Unió (UP) lehet elégedett. A nem egészen egyéves múlttal rendelkező párt ugyanis, amely mindenekelőtt az abortusztörvény és a Vatikánnal a szejm feloszlatását követően megkötött (de még nem ratifikált) konkordátum éles bírálatával hívta fel magára a figyelmet, várható 6,5-7,5 százalékával komoly politikai tényezővé vált.
…s még csalódottabb vesztesek
Az 1989 óta – egy rövid fél esztendő kivételével – mindvégig kormányzati szerepet vállaló Demokratikus Unió (UD) számára, jóllehet a leendő szejmben valószínűleg megőrzi képviselői számát, ugyancsak komoly kudarcot hozott szeptember 19-e. Parlamenti súlyának relatív csökkenése csak részben írható a párt igen rosszul szervezett és vezetett választási kampányának számlájára, melynek során még eddigi legszorosabb szövetségesének, a szejmből ezúttal valószínűleg kimaradó J. K. Bielecki által vezetett Liberális-Demokrata Kongresszusnak (KLD) is komoly károkat okozott. Valószínűleg sokkal inkább arról van szó, hogy az UD-től a baloldal által elnyert szavazatok elsősorban az eddigi kormánypolitikával szembeni kritikát jelenítik meg, vagyis azt, hogy a lengyelek jelentős része számára túl magasak a reformok társadalmi költségei és még inkább annak tempója.
Vasárnap totális vereséget szenvedett a lengyel politikai jobboldal is (a J. Kaczynski vezette Centrum Megegyezés, a J. Olszewski nevével fémjelzett Koalíció a Köztársaságért, és az „Ojczyzna” – Katolikus Választási Koalíció), s ennek egyelőre kiszámíthatatlanok a következményei. Mert bár kétségtelen tény, hogy a jobboldali pártok arroganciája, szélsőséges és indulatos antikommunizmusa, egymás, illetve a vezetőik közötti torzsalkodásaik visszatetszést keltettek a társadalom nagy részében, az is tény, hogy a lengyel választási rendszer következtében az urnákhoz járuló választópolgárok mintegy 30 százalékának nem lesz képviselete a szejmben, ami a várható 51-51,5 százalékos részvételi aránynál azt jelenti, hogy a parlamentből kimaradó (főként jobboldali) pártokra és politikai szervezetekre leadott mintegy ötmillió szavazat lényegében „elveszett”. Hogy ezek az elsősorban elégedetlen rétegek miként kísérlik meg kifejezni érdekeiket, hogyan hallatják majd hangjukat – ma még kérdéses. Az azonban valószínű, hogy Varsóban nem csökken majd az utcai tiltakozások és demonstrációk száma.
A baloldali pártok választási győzelme ellenére Varsóban nem ígérkezik problémamentesnek az elkövetkezendő néhány hét. Bár a győztes SLD már a választás napján igyekezett biztosítani a hazai és a külföldi közvéleményt, hogy folytatja az 1989-ben megkezdett gazdasági reformokat, a potenciális partnerként számon tartott pártok (elsősorban a PSL, az UP és az UD) nem mutatnak túlzott lelkesedést a posztkommunistákkal kötendő koalíció iránt. Bár a parlamenti és a politikai matematika alapján számos koalícióvariáns forog közkézen, a politikusok nyilatkozatai egyelőre csak egy dolgot tettek bizonyossá: az elsöprő baloldali győzelem ellenére a kormányalakítás nem lesz problémamentes Lengyelországban.
(Varsó)
- Külföld [6]