Vajon érdekel-e ma valakit is szűkebb környezetünkben (értsd: Kárpát-medence), hogy egy negyvenéves filosz mi mindent gondol Alkibiádészről és Baconról, Descartes-ról és Locke-ról, Hegelről és Kantról, Derridáról és Jaspersről meg még ki tudja hány más (régi) filoszról? Vagy az vajon fontos-e ma itt, hogy a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején ugyan mi foglalkoztatta Erdélyben Bretter Györgyöt és – akkori – fiatal tanítványait (akiknek egyike – talán épp a legfontosabbika? – maga e mostani friss kötet szerzője)? A válasz valószínűleg nem vagy kevéssé. Annál inkább érdeklődésre tarthat számot, hogy vajon milyen is volt a hetvenes–nyolcvanas évek Romániájában „a földre költözött pokol”, vagy hogy hogyan alakult ki és működött (mind a mai napig kihatóan) „a félelem és a hazugság politikai intézménye”. Ezek izgalmas kérdések; egy ország ült éjszakákon át a tévé előtt alig több mint négy évvel ezelőtt, hogy élőben láthassa a rájuk adott (akkor – mint utóbb kiderült – túlzott optimizmussal véglegesnek hitt) válaszokat. Egyed Péter filozófiai olvasónaplójában e kérdésekről is ír; csakhogy e témákról olvasván máris Bretternél, Hegelnél meg a többieknél tartunk – akik maguk is mindig hasonló problémákat feszegettek: jelesül a szabadság, humanizmus, ésszerűség meg igazság problémáját.
Egyed Péter legújabb könyvét február 4-én, pénteken délután két órakor mutatják be a Balassi Könyvesboltban (II., Margit utca 1.). Bevezetőt mond Radnóti Sándor.
- Rábeszélő [6]