Skip to main content

mar-os [Martos Gábor]

mar-os [Martos Gábor]: Játékkatonák, játékgyerekek… (Játékbéke?)

Pilinszky János: Gyerekek és katonák
Színház


A József Attila Színház Stúdiószínpadán a magyar színházakban megszokott próbakezdéshez képest korai időpont ellenére is nagy a nyüzsgés: díszítők, kellékesek, öltöztetők sietnek fel-alá a parányi színpadon; ki egy sínen guruló falat próbál mozgatni, ki a hatalmas asztalon lévő terítékhez helyez újabb és újabb metszett poharakat, nehéz evőeszközöket, ki egy furcsa, zöld levelekből varrott zakót visz az öltözőbe.

Lassan minden a helyére kerül, leereszkedik a vérvörös előfüggöny – hogy aztán az ügyelő jelére újra felemelkedjen, s elkezdődjön a próba: Pilinszky János: GYEREKEK


mar-os [Martos Gábor]: Közszolgálati olvasónapló

Könyv


Vajon érdekel-e ma valakit is szűkebb környezetünkben (értsd: Kárpát-medence), hogy egy negyvenéves filosz mi mindent gondol Alkibiádészről és Baconról, Descartes-ról és Locke-ról, Hegelről és Kantról, Derridáról és Jaspersről meg még ki tudja hány más (régi) filoszról? Vagy az vajon fontos-e ma itt, hogy a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején ugyan mi foglalkoztatta Erdélyben Bretter Györgyöt és – akkori – fiatal tanítványait (akiknek egyike – talán épp a legfontosabbika? – maga e mostani friss kötet szerzője)? A válasz valószínűleg nem vagy kevéssé.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon