A zöld csoportoknak a jelek szerint nincs türelmük kivárni, amíg a Fővárosi Önkormányzat beváltja a budapesti úthálózat „gyűrűs elemeinek pótlására” tett ígéretét. Szeretnék elérni, hogy lezárják a Városligetnek rohanó M3-as autópályát a Belvárossal összekötő Koós Károly sétányt – még azelőtt, hogy a megépülő Lágymányosi híd ténylegesen lehetővé tenné – a Belváros elkerülését. Tavaly áprilisban a Budapesti Rendőr-főkapitányság még a sétány egyórás időtartamú, demonstratív lezárásához sem járult hozzá, idén azonban a környezetvédők fellépését váratlan siker koronázta. Februárban Zugló önkormányzata határozatban bízta meg a kerület polgármesterét, hogy kérje a Fővárosi Közgyűléstől „a Városliget rendezési tervének mielőbbi végrehajtását”. A határozat 1995. január 1-jétől szeretné véglegesen elterelni a forgalmat.
A testület ellenszavazat nélkül fogadta el a határozatot. Dr. Kutalikné dr. Kardos Zsuzsanna polgármester szerint amolyan „muszáj egyöntetűség” volt ez; a képviselők zöme ma is meg van győződve arról, hogy az elterelő útvonal kiépítése előtt a sétány lezárása képtelen közlekedési helyzetet teremt, legfőképpen Zuglóban.
Forgalomcsillapító
Az átmenő forgalom megszüntetését a tavaly elfogadott rendezési terv is csak két ütemben tartja megvalósíthatónak. A Buváti által készített terv, amely a ligetet közparkként kívánja helyreállítani, a Koós Károly sétány lezárását csak a Hungária körút és a Lágymányosi híd megépítését követően tartja lehetségesnek, sőt, feltételül szabja a Kacsóh Pongrácz úti felüljáró bővítését is. Ellenkező esetben ugyanis az autópályáról lezúduló forgalom a közelben elérhető sugárirányú főútvonalakat terhelné; az autók, kamionok a Hungária körúton, a Hermina úton, az Ajtósi Dürer soron és végül a Thököly úton át kényszerülnének – rágondolni is rossz: a Belvároson keresztül! – elhagyni a várost.
A Főpolgármesteri Hivatal közlekedési ügyosztályának helyette vezetője, Sípos László sem gondolja, hogy a Városliget lezárását követően harapni lehet majd a levegőt a környéken. Az osztály által készíttetett – a forgalomszámlálási adatok alapján becsült forgalmat az elkerülő utakra vetítő – „szimulációs” modelltanulmány szerint a párhuzamos főútvonalak forgalomnövekedése már a külső kerületekben jelentős forgalomátrendeződést eredményez. A Városliget megkerülésére kényszerített autók nem fognak „visszaszivárogni” az Andrássy útra; a ma is nehezen viselhető zsúfoltság nemcsak a Rákóczi úton, hanem a szomszédos mellékutcákban is tovább növekszik. A Városháza szerint a forgalomelterelés, amely a Lágymányosi híd megépítését követően valóban „forgalomcsillapító” hatású lenne, jelen percben közlekedési infarktust okozhat.
A rendezési terv egészében aligha „csillapítja” a Városliget környékének forgalmát, a tervezett beruházások mintha egyenesen arra biztatnák a polgárokat, eszükbe ne jusson otthon hagyni kocsijaikat, ha kiruccannak a ligetbe. Az elképzelések szerint hatalmas, több mint 4000 gépkocsi befogadására alkalmas mélygarázsrendszer épül az egykori felvonulások útvonala és a Hősök tere alatt, sőt a forgalom elterelését követően a felszíni forgalomtól megszabadított Koós Károly sétány alatt is több száz kocsi parkolhat. A Hősök teréről kitiltott autóbuszokat a Műcsarnok mögött állíthatják le, és új, felszíni parkolót nyitnak a Vidámpark mögötti területen is.
A fejlesztési koncepció módosítani kívánja a 70-es troli útvonalát is: javítandó „egyes zuglói területek tömegközlekedési ellátottságát” a trolik a megépítendő Korong utcai közúti aluljárón és az Ajtósi Dürer soron zötyögnek majd. Ezzel azonban a terv valójában alternatív áthajtási utat kíván nyitni – párhuzamosan a lezárt Koós Károly sétánnyal: a Korong utca–Kerékgyártó utca „tengely” kiépítésével új – és a liget lezárása miatt nagy forgalmú – közlekedési sugárút szelné át Zugló legszebb, jelenleg csendes villanegyedét.
Zöld Zugló
A „vállalkozó önkormányzat” eszméje soha nem volt népszerű Zuglóban, az egészségügyi szolgálat, illetve az oktatás fejlesztésében érdekelt képviselő-csoportokkal szemben nem szerveződött erős „városfejlesztési lobby”. A képviselők úgy vélték, az „ambiciózus” rendezési terv elfogadásával az önkormányzat megtette a magáét. A liget lezárását az elmúlt három évben nem erőltették, már csak azért sem, mivel a Városliget a főváros tulajdona. Az önkormányzat abban bízott, hogy a nagyszabású beruházások a Fővárosi Önkormányzat, esetleg az Expo Iroda finanszírozásában vagy éppen vállalkozók bevonásával valósulhatnak meg.
Csalódniuk kellett, a rendezési terv elkészülte óta nem történt semmi. A Városliget rendbe hozását egyelőre senki nem vállalta fel, a főváros, illetve a Népstadion és intézményei hosszú jogvitába bonyolódtak: a városligeti tavat mindkét fél magának követeli.
A Városliget lezárásának kérdése mindazonáltal váratlanul hozta (döntés)kényszerhelyzetbe az önkormányzatot. A többségi képviselőket meglepte a kerületi MDF-esek taktikája. Dr. Fűzy Mártonné, az önkormányzat népjóléti bizottságának tagja két vállalkozó segítségével 1992-ben hozta létre a Zöld Zuglóért Alapítványt. Elmondása szerint az alapítvány, amely a kerület környezetvédelmi és szociális problémáinak megoldásához kíván segítséget nyújtani, független az MDF-től, és csupán névleges vagyonnal bír.
A többségi képviselők szerint viszont a fórumosok voltaképpen álcázva – környezetvédő jelszavakkal – politizálnak, nem is eredmény nélkül. Az alapítvány által kiadott, időnként szélsőséges hangot megütő Zöld-Zug című újság az MDF helyi orgánuma, bár a párt nevét hiába keressük az impresszumban. Az MDF Fűzy Mártonnét jelölte Zugló 21. választókerületében országgyűlési képviselőnek, akinek „Zöld Zuglóért” fejlécű plakátjain csak apró betűkkel szerepel a párt neve. Az SZDSZ-esek egyre nagyobb aggodalommal szemlélték, hogy a képviselőjelölt – jó politikai érzékkel – sokakat foglalkoztató kérdésekről, például az autópálya zajvédő falának régóta esedékes megépítéséről tart nagy sikerű lakossági fórumokat.
Szélkifogás
A februárban elfogadott határozat előterjesztőinek egyike, Riegg Krisztina úgy emlékszik, két képviselőtársával éppen a képviselői irodában voltak, amikor a környezetvédők telefaxa megérkezett – Fűzy Mártonné részére. Nem vették tréfára a dolgot. Úgy ítélték meg, hogy a fax kézbesítése helyett okosabb, ha megpróbálják kifogni a szelet a vitorlából. „Nem volt más hátra, mint ezt az indítványt megtenni, mielőtt még ő teszi meg.”
A testületi ülésen a képviselők és a hivatal munkatársai – jobb meggyőződésük ellenére – hosszasan érveltek a Városliget lezárása mellett. Nem kalkuláltak rosszul. Ha a főváros elutasítja a kérést, akkor helyettük teszi. Ha ne adj’ isten, teljesíti… „Mi pontosan tudjuk, hogy milyen nehéz most lezárni a sétányt – mondja Riegg Krisztina –, csak meg akartuk akadályozni, hogy az MDF ezt kampánycélokra felhasználja. Tudták ezt a fővárosban is, előre szóltunk nekik, hogy miről van szó.” Az ülésen Fűzy Mártonné csak ráígérni tudott, azt javasolva, hogy április 22-től véglegesen zárják le a sétányt. A képviselők úgy gondolták, ez azért túlzás.
A köztes megoldásként javasolt április 22-i „kísérleti” forgalomelterelés a Városháza közlekedési ügyosztályának is kapóra jött. Úgy gondolták, most legalább kiderülhet, mekkora káoszt okoz a forgalomelterelés.
Ismerve a környék csúcsforgalmát, ebben nem kételkedhetünk.