A Liga többsége felismerte, hogy a megegyezés „az a keskeny palló, ami esélyt adhat arra az útra, amit a teljes széteséstől a megerősödésig már sokan megjártak” – nyilatkozta lapunknak Őry Csaba, a Liga lemondott elnöke az egységet helyreállítani hivatott rendkívüli küldöttgyűlés „első napja” után (Beszélő, január 27.). Most, az április 23-i „második nap” után a kérdés továbbra is nyitott: törik-e vagy hajlik a szövetség.
A kettő közötti „szünetben”, ha kevésbé látványosan is, de folytatódott a küzdelem a szemben álló felek között. A kisebbség (Kalmár Béla tábora) megalakította saját platformját, hogy a Liga demokratikus hagyományainak védelmét összekapcsolja a kis taglétszámú szervezetek harcával. Fenn szerették volna tartani a régi alapszabályt, amely a kis tagszervezeteknek és a területi tömörüléseknek biztosított erejükhöz mérten nagy képviseletet a Ligán belül.
Ezzel szemben a többség (az ágazati szervezetek és az apparátus) az alapszabály módosításához szükséges kétharmados többség megszerzésére fordította energiáját. Az egyeztető és az előkészítő bizottságban meghozott döntések e tábor megerősödését jelezték. Az ingadozók ilyen-olyan okokból a majoritáshoz csatlakoztak, de ezzel még a bizalmatlanságuk nem csökkent. A küldöttgyűlésen végül sikerült átverekedniük a hőn áhított gyökeres alapszabály-változtatást: éppen megszerezték az ehhez szükséges 147 igenlő szavazatot.
A kétségkívül racionális reformnak azonban ára volt. Az egyeztető tárgyalásokon kialakított konszenzus nyomán bonyolult vezetési szisztémát hoztak létre (3+6 fős elnökség), így az elnöki posztra esélyes Liga Akadémia-vezetőt, Réti Tamást sem választották meg. Az alapszabályban rögzített garanciák és ellengaranciák jóval nehézkesebbé teszik a szervezet működését. Az erősebbek néhány esetben megütött arrogáns hangja is meglehetősen disszonánsan hatott. A sértett kisebbség egy része már az ülés közben írásosan is megfogalmazta kiválási szándékát. A minoritás szakadással fenyegetőzik, de ez a többséget már nem izgatja különösképpen.
A Liga néhány olyan korábbi vezetőjével ellentétben, akik mögött nem állt szervezet, a jelenlegiek mind nagy ágazati szakszervezetből jöttek (illetve az egyik ügyvezető elnök valamikor az apparátusban dolgozott). A kétségkívül kipróbált, professzionális, alulról támogatott új vezetők politikailag kevésbé tájékozottak, az össz-szakszervezeti értékekre kevésbé érzékenyek, mint a régiek; ezekre az erényekre pedig különösen szükség volna most, az MSZOSZ nagypolitikai nyomulása idején.
Bízzunk mindenesetre abban, hogy a Liga újra aktivizálódó érdekvédelmi munkájával az MSZOSZ markáns alternatívájává válik. Ez nemcsak a Liga érdeke.
Kapcsolódó cikkek
- Belföld [7]