Skip to main content

Az MSZP–MSZOSZ-alku

Vissza a főcikkhez →


A legnagyobb országos szakszervezeti szövetség, a Nagy Sándor vezette MSZOSZ Szocialista-Szociáldemokrata Platformja és a győzelemre készülő MSZP januárban választási szövetséget kötött. A tényt mindenki ismeri, de a szerződést mind a mai napig nem hozták nyilvánosságra. Így van ez más, kevésbé jelentős kontraktusokkal is, amelyeket a különböző MSZOSZ-platformok és pártok (MSZDP, KDNP, Munkáspárt) szignáltak.

Az üzleti titokként joggal kezelt szöveg (hisz nem más ez, mint mandátum-adásvételi szerződés úriemberek között), pontosabban ennek január 6-i tervezete a szerkesztőségünkbe került. A szöveg alatt egyelőre kézjegy nélkül virít Horn Gyula, illetve Paszternák László neve.

Konkrét pontokba szedett megállapodás teszi ki a tervezet nagy részét, ízelítőül néhány pont: „I. 3. Az MSZOSZ-platform szakértője révén szakmai, politikai egyeztetéssel, véleményezéssel közreműködik az MSZP szakmai és politikai programjának kialakításában. I. 4. Az MSZP vállalja, hogy a szakértői által kidolgozott választási programokat a szakszervezeti szakértők és tisztségviselők véleményét és javaslatait figyelembe véve véglegesíti és terjeszti a döntést hozó fórumai elé.”

Majd külön pontokban érinti a tervezet Nagy Sándor, Bársony András, Papp Pál, Paszternák László és Schalkhammer Antal egyéni jelöltségét, területi és országos listás helyeit. Az országos listán Nagy Sándornak minimum a 3. hely dukál (2. lett belőle), Paszternáknak minimum a 10. (az is lett), Schalkhammernek legalább a 30. (a 29-ikre került), Pappnak minimum a 40. (bejött).

Mit ígért cserébe az MSZOSZ? „II. 3. Azokban a választókerületekben, ahol nem indul az MSZOSZ-platform által támogatottan szakszervezeti jelölt más pártok színeiben, az MSZOSZ-platform az MSZP-jelöltet támogatja.”

Azoknak, akik túlságosan erős szakszervezeti befolyással „riogatják” a választókat, Horn Gyula pártelnök azt szokta üzenni, hogy csak néhány munkavállalói érdekképviselőről van szó, akiket majd köt a megállapodás és a frakciófegyelem. Ennek ellentmondani látszanak a lehetséges MSZOSZ-es honatyák jelentős szabadságát és a szakszervezet megváltoztathatatlan szerepét biztosító pontok: „IV. 1. E kétoldalú megállapodás nem sérti a felek szervezeti és politikai önállóságát.” „III. 4. Ha az országos listán szakszervezeti javaslat alapján mandátumhoz jutott képviselő helyének pótlására kerül sor, akkor e helyre elsősorban szakszervezeti támogatással rendelkező jelöltet javasol a két fél.” Egy biztos: nehéz dolga lesz Békesinek.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon